Az azonnali csodálatra sansztalanok közül – noha mindkét nem döntő többsége a földgolyón ilyen – egyeseket mégis képes annyira uralma alá vonni a benne felgyülemlett rosszindulat és irigység, hogy úgy dönt: ha nem vagyok nyálcsorgató nőideál, akkor kegyetlen harcos nő leszek. Igaz, a kutya sem kérte tőle, mert, mint mi a legtöbben, ő is megférne átlagos bőrében, helyette mégis levedli lány, asszony és anya mivoltát, hátha egyfajta antinőként lehet az igazi nők eleje.

Szándékosan nem írok vezetékneveket Ritától, Edinán, Borókán át Veráig, meg Katkáig, mert említésre méltatlanok a mosdatlan szájú és lelkű feminista partizánok, akik legújabban egy négygyermekes családot szélsőjobboldaliztak le azért is, mert az apa, Novák Előd „a legszebb női hivatás, az anyaság megbecsülése, a várandósság szépségének bemutatása” okán kismama-szépségversenyt hirdetett.

Szerintük nálunk gyereket is csak a szélsőjobboldaliak szülnek, akik visszaélnek a nők testével, sarkosan fogalmazva tárgyiasítják a nőket, ami aljasság. Írta ezt egy olyan politikailag lenullázott és kétségbeesett asszonyság, aki 33 éves kora ellenére azt sem tudja, mi az anyaság. Egy másik, hasonlóan eleresztett, gyakran kopasz női amazon szerint pedig a „Novák házaspár a saját perverzitását nem bírja diszkréten kezelni és be akarják vonni ebbe az aberrált, beteg, természetellenes kismamafétisbe a fél országot.”

Ragályosan fertőző ajvékolásukkal már nem is a partizánkodást, egyenesen az abortuszt promózzák. Sőt, a női egyenjogúság ördögi átrajzolásával az antinatalista, magyarul az életellenesség kapuin dörömbölnek. Vagy nyolc esztendeje Dél-Koreából négypontos mozgalom indult: ne legyen nő és férfi között romantikus kapcsolat, ne legyen férfivel szex, a házasság felesleges, végül pedig ne szülessenek gyerekek. Ez a totális női egyenjogúság útja.

Az indiai Raphael Samuel már tovább is ment rajta, amikor 2019-ben beperelte a szüleit, amiért a saját beleegyezése nélkül szülték meg. Jelmondata: ne szüljetek, mert sok a szenvedés a földön, és szennyezzük a környezetet mi, emberek. Egy másik amerikai bozótharcos, Amanda Sukenil csupa feminista indíttatásból életellenes aktivistának csapott fel, David Benatar filozófus úr pedig kidolgozta és megjelentette a Jobb lett volna soha meg sem születni című remekművét.

Én nem tudom, hogy a mi Edináink, Ritáink, Katkáink stb. olvasták-e a dél-afrikai filozófus tárgybani agymenését, mint ahogyan azt sem, olvasnak-e egyáltalán, viszont azt, ellentétben velük, tudom, hogy az elmúlt 67 esztendő alatt közel 6 millió meg nem született gyermeket, azaz több mint összmagyarságunk felét veszítettük el. Történt, hogy az 1956-os forradalom vérbe fojtását követően a Kádár-rezsim, a konszolidáció felgyorsítása érdekében a magyar nőket és anyákat felhasználva, 1957-ben hatályba léptette az abortusztörvényt. Hatására 1967-ig nem egészen tíz év alatt 1 millió 642 ezer terhességmegszakítás történt, és a folyamat „eredményeként” ma már ez a szám közelíti a 6 milliót. Az orvosok kapartak, öltek ezerrel, miközben a szégyen elkerülése okán a kuruzslók is derekasan vették ki részüket a magzatelhajtásból.

Igen, kedves femina partizánok, ugyanis akkoriban nem férjhez menni, nem szülni még tetemes szégyen volt, nem pedig zajos dicsőség, mint manapság. Véres, nemzetpusztító zászló alatt menetelnek tisztelt egyenjogúsági elöljárók, kellő rosszindulattól és irigységtől űzetve, hátha a magyar nők eleje lehetnek, ha már nemük klasszikus értékei alapján erre esélytelenek.

Különben minek hőbörögnének áldott állapotban lévő, szeretetet és az új életet sugárzó gömbölyded kismamák láttán? Miért nem izgulnak rá a kövérek, a soványak, a transzneműek szépségversenyeire, vagy arra, amikor kétéves babákat és kifestett körmű, ezüst parókás, tűsarkú cipős 5 éves lánykákat kergetnek kergült szüleik a kifutóra? Önöknek ez a normális. Amikor a feleségem áldott állapotban volt, büszkén feszítettem mellette utcán, buszon, templomban, és a legszebb „terhes ruhák” után rohangáltunk Corvintól a Divatcsarnokig, mikor pedig az első fiam megszületett, kórházi ágya mellé térdeltem, kezét csókoltam.

Önök más szurrogátumokat, helyettesítőket keresnek a nők isteni küldetésének pótlására: túltolt önimádatot, rigolyás harcot, hisztérikus balhét, valamint gátlásaikból fakadó rosszindulattal és irigységgel felhizlalt tiszteletlenséget. Olyanok, mint fejlődésben visszamaradt, értelmükben gyenge haramiák, akiknek a mennyek országára alig van esélyük. Esetleg annyi, mint velünk közösen imádkozni és könyörögni a magzati élet védelméért, a közel 6 millió meg nem születhetett magyar gyermekért. Pedig szorítanánk helyet mellettünk, az imazsámolyon.

A 37 esztendős énekesnő, Rúzsa Magdi, mintha a femina partizánok kismama-szépségverseny elleni ajvékolására is válaszolna, kitett az Instagramjára egy három éve róla készült pocakos képét, amin hármas ikreit várta. Mellé pedig ezt írta: „Köszönöm, Édes Istenem!!! Köszönöm, hogy három csodás lelket bíztál ránk.”

Ezennel a jegyzet írója, fiús édesapa, 200 ezer forinttal járulok hozzá a kismama-szépségverseny megrendezéséhez, 100 ezer forintot ajánlok fel annak a zsűri által kiválasztott kismamának, aki jelenlegi határainkon túl hozza világra második magyar gyermekét, illetve annak a nagycsaládos édesanyának, akit arra a zsűri kiválaszt. Copyright jogomról lemondva felajánlásom szabadon követhető.

Franka Tibor - Demokrata

Novák Előd, a Mi Hazánk Mozgalom országgyűlési képviselője volt az Ultrahang legfrissebb adásának a vendége. A politikust szembesítették Pottyondi Edina és "Bye Alex" reakciójával, miután Novák Előd kismama-szépségversenyt hirdetett.