Ha nem lenne elég a számtalan probléma, amivel a 21. századi Európának szembe kell néznie, a jövő generációival is van bőven gond. Uniós adatok szerint ugyanis az európai fiatalok közel egyharmada funkcionális analfabéta, amely azt jelenti, hogy „hivatalosan” tudnak ugyan olvasni, ismerik a betűket, azonban a hivatalos iratokat, a mindennapi élethez, vagy a munkához szükséges összetettebb dokumentumokat már nem képesek értelmezni.
Ez azt is jelenti, hogy nehezebben szűrik ki a lényeget egy hosszabb szövegből, de a hivatalos dokumentumok meg nem értése is komoly akadályokat gördíthet a fiatalok elé.
A két fő ok a szokásos.
Az egyik a közösségi média és úgy általában az online tér túlzott térnyerése, címszavakra és videókra épülő posztok ugyanis azonnal ingerlik az agyat vizuális értelemben, továbbá az újabb és újabb dopaminlöket azt eredményezi, hogy tartósan, illetve összetett szövegre már nem tudnak figyelni.
 Fotó: Shutterstock |
Sokszor beszéltünk már róla, mennyire káros az okostelefon használata a kicsiknek, de a közösségi média sem kíméli a valamivel nagyobbakat, vagy akár a fiatal felnőtteket sem. Ráadásul itt „csak” a szövegértésről beszélünk, a túlzott telefonhasználat, vagy a közösségi média állandó bújása kapcsolatokat tehet tönkre, erős függőséget, önértékelési zavarokat, stb. okozhat.
Másik fő ok a koronavírus-járvány idején bevezetett, rendkívül hosszú ideig tartó online oktatás, amely nélkülözte a személyes interakciókat, a tanárok nem tudták fejleszteni a diákok egyéni szövegértési mechanizmusait, és megint csak átdigitalizáltak mindent.
A magány, az elidegenedés és a társadalom atomizálódása korunk egyik veszélyes pestise, melyet a túlzottan átdigitalizált világ csak tovább mélyít. A szövegértés hiánya is kihat a társas kapcsolatokra, de egyéni szinten is komoly kudarcélményekhez vezet, illetőleg kollektív társadalmi és gazdasági krízist is okoz.
Ugyanis, ha nem kerül ki a munkaerőpiacra megfelelő utánpótlás, magasan képzett humán erőforrás, az gazdaságilag is kispadra ültetheti Európát.
Több helyen beszélnek már a digitális (tan)eszközök visszaszorításának szükségességéről, ami azért vicces, mert bő egy évtizede ezeket erőltették a leginkább, de fontos a hagyományos olvasásfejlesztés fokozottabb alkalmazása is a tantervben. (Egyébiránt az ázsiai oktatási rendszerek már nagy hangsúlyt fektetnek az összetett problémák megoldására, mélyreható szöveges elemzésre. Ennyit arról, hogy „nincs szükség humán tudományokra”.)
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Lannert Judit ebből mit ért meg, vagy mennyire elkötelezett a minél ütőképesebb humán erőforrás kinevelésében. Ugyanis erről (is) szól a valódi oktatás, nem az LMBTQ-kérdésekről vagy a féktelen liberalizmusról.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
