Bezár!
2020. július 4., szombat, Ulrik napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
22:34 Az orosz egészségügyi miniszter szerint februárig nem lehet visszatérni a normális élethez22:23 Kanada felmondja a kiadatási megállapodását Hongkonggal22:11 Megölik a nőstény medvét, amely két embert támadott meg az olasz Alpokban21:51 Törvényt hoztak Németországban a szénalapú energiatermelés fokozatos leállításáról21:37 Franciaországban vizsgálat indul a távozó miniszterelnök és volt egészségügyi miniszterei ellen21:22 Pancsolással próbálják siettetni a partra szállást az élősködők21:18 Több mint 48 ezer új fertőzöttet jelentettek Brazíliából21:06 Szlovéniában megerősítette parlamenti többségét a jobbközép koalíciós kormány20:47 Veneto tartományban emelkedett a reprodukciós ráta, ismét szigorítanak20:23 Módosítani kellett a Nemzetközi Űrállomás pályáját, hogy ne ütközzön űrszemétnek20:03 Amerika szövetségi ünnepének napján lép érvénybe az orosz alkotmánymódosítás19:30 Jövő péntektől hazánkból is karanténkötelezettség nélkül lehet Angliába utazni 19:19 Fotók és videó a borsodnádasdi gyilkosság helyszíni tárgyalásáról18:38 "Heroizmus" a nyugati világban18:04 Alig vált muzulmánná egy angol nő, máris székesegyházat, szállodát és metrót akart robbantani
24 óra legolvasottabbjai

Publicisztika ::

Yengria, avagy egymilliárd euróért a szar ehető, és még finom is

Reklám


A minapi budapesti események, amelyek során a magyarországi rendőrség nem kevés kormányzati hátszelet tudva maga mögött ismét túllépte saját hatáskörét, lábbal tiporta a szabad gyülekezés jogát és a tibeti zászlót, nem tudjuk nem észrevenni azokat a hasonlóságokat, amelyek a tibetiek és a Tibetet Segítő Társaság 2008-as tüntetése között húzódnak.
Akkor Gyurcsány Ferenc szavára gátolták meg a Tibetnek szabadságot követelők szabad mozgását és gyülekezési jogát, most pedig Orbán Viktor helyeslő bólogatásai közepette tették meg ugyanezt. Talán ezért is fordulhatott elő az a fölöttébb szokatlan és egyben árulkodó gesztus, amit Gyurcsány Ferenc tett meg. A nevezett köztörvényes bűnöző, aki valamilyen rejtélyes oknál fogva még mindig szabadlábon élvezheti a parlament levegőjét, blogjában gratulált Orbán Viktornak, amiért az megmutatta a kínai miniszterelnöknek, hogy mennyire fontos nekünk az olcsó strandpapucsok államának partnersége.
De mi is történt tulajdonképpen?
Orbán Viktor átlapozta a Jobbik külpolitikai programját, aztán azt narancsszínűre festve megvalósította. Persze úgy, ahogy azt olyan politikusok szokták megvalósítani, akik a húsz év alatt hozzászoktak ahhoz, hogy a partnerség, cserekapcsolat és kereskedelmi egyezmény nevű fogalmak egyenértékűek azzal, hogy igába hajtjuk fejünket. Hiába ünnepel – és támadja minősíthetetlen hangnemben az utcáinkon tüntető tibetieket – néhány ún. radikális portál és a nemzeti radikális tábor egy része, az igazság ennél jóval bonyolultabb. Szemléltetésül vegyünk csak két eseményt, amelyeket sikerként könyvel el a fent nevezett réteg és köztársaságunk miniszterelnöke.
Egymilliárd euró és az államkötvények
Ennyit kaptunk a kínaiaktól. Sok? Kevés? A jó ég tudja, ezt magyar forintra átszámolva olyan összeget kapunk, ami a mi sokat szenvedett köztársaságunkban – ahol a matematika szabályain kívül a józan ész is kihalni látszik – ismeretlen, nem létező számjegy. Azonban ennek az összegnek van egy tulajdonsága: nem egymilliárd euró készpénzt kaptunk puszira, hanem egy ekkora összegű hitelt. Tetszenek érteni, örvendező radikálisok és túlbuzgó egybites nemzetiek? Ráadásul ezt az összeget majd a kínai-magyar közös projektekre kell fordítanunk, legyenek azok bármik is, magyarán, az egymilliárd eurós kölcsönből fogjuk finanszírozni a kínai vendégmunkások bérét és az idetelepedő cégek profitját, vagy legalábbis azok egy részét, miközben ezt nekünk majd valamikor vissza kell fizetni. Tehát: akárhogy is nézzük, siker nem született, a bankoktól való függést lecseréltük a kínai államra. Most a számunkra távoli, ismeretlen és emiatt az összes általunk pozitívnak tartott tulajdonsággal könnyen (és nem kevésbé általános műveletlenség és tájékozatlanság miatt) felruházott Kínától függünk. Tényleg ettől érzitek jobban magatokat, kedves radikális tábor Kína-imádó része?
A függést egyébként burkoltan maga Orbán Viktor is beismerte, amikor valahogy úgy nyilatkozott annak kapcsán, hogy Kína hajlandó magyar államkötvényéket vásárolni, hogy akkor most Magyarország középtávú finanszírozása megoldódott. Igaz, nem tudjuk, mekkora értékre vásárol majd Kína magyar államkötvényt (ja, kedves egybites hazaffyak – az államkötvény-eladás a kölcsönkérés diplomatikus formája), azt sem tudjuk, mikor, de az állam finanszírozása középtávon megoldódott. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok, és persze hajrá, rendőrök, akik most is oly buzgón taposták meg a tibeti zászlót, mintha ettől függne a fizetésük. És lőn: közvetve, de tényleg a kínai állam fogja majd fizetni a rendőreinket, továbbá a tanárokat, orvosokat és az államigazgatásban dolgozó senkiházikat is, ráadásul, ismerve a posztkádári gyakorlatot, a kormány semmit sem tesz majd a versenyszféra erősítéséért, a magyar termelőkapacitás növeléséért, hanem jól megfontolt választási érdekből kielégíti a rendvédelmisek igényeitől elkezdve az utolsó aktatologató béróhajait is.
Apropó rendőrök: nem tudom, csak nekem tűnt fel, hogy amikor az előhozott nyugdíjuk került veszélybe, akkor hazánk rendjének nem túl derék őrei hirtelen felfedezték maguknak azt a civil szférát, akit 2006 őszén lelkiismeret-furdalás nélkül gumibotoztak végig? Hogy aztán, miután együtt tüntettek a Kossuth téren, vígan tiporják lábbal a buzik ellen tiltakozni vágyó állampolgárok jogait. És most sem cáfolták meg magukat: „szőke kurva” – ezt kapta meg az a hölgy (mellesleg magyar állampolgár az illető), aki Kína Tibet-ellenes politikáját kívánta bírálni, naivan azt gondolva, hogy:
a.: ő van itthon és nem Wen Jiabao (ejtsd bolsevik diktátor)
b.: attól, hogy most pénzért egy kommunista ülepét nyaljuk, a személyes szabadságjogokat még tiszteletben tartja a magyar állam
Nos, szegény „szőke kurva” most jól vésse az eszébe, ez nem így van. Hiába kaptunk új alkotmányt, abban semmi olyan nem szerepel, hogy az állam nem korlátozhatja jogainkat magasabb politikai érdekre hivatkozva, így megteheti, mert amit nem tilt a törvény, azt ugye szabad. A „szőke kurvának” pedig ezúton üzenem, keressen magának békésebb országot, mint pl. a Zöld-foki Köztársaság vagy hasonló. És elnézést a szóhasználat miatt, ezt az amúgy a nem túl fejlett írói stílusom kívánta így és az állami szigor elleni iróniának szántam, amúgy pedig fogadja mély együttérzésemet. Nem kizárt, hogy 10 év múlva pont Tibetben kell majd együtt együk az emigráció keserves kenyerét.
Szóval, Wen Jiabao (ejtsd bolsevik diktátor) jött, látott és minden különösebb erőfeszítés nélkül győzött. Ha volt is benne némi kétely, hogy vajon sikerül-e egymilliárd euróval Magyarországgal feltörölnie a padlót, akkor az biztosan elszállt belőle akkor, amikor az esti híradót megnézte, vagy elolvasta a híreket és látta, hogy mennyire buzgón gátolják meg a magyar rendőrök a tibetieket abban, hogy az ő, Wen Jiabao (ejtsd bolsevik diktátor) nyugalmát megzavarják. Ki tudja, tán még az is átfutott az agyán, hogy Kovács főtörzset és csapatát leigazolja hazájába, elkelne Pekingben is néhány 199 centi magas, paprikasprével felszerelt, parancsokat ész nélkül követő vadbarom. (Elnézését kérek a vadon élő barmoktól, akik amúgy roppant szimpatikus állatkák.) Persze jó lett volna, ha ezek a fránya magyarok lekapcsolják erre a pár napra azt az átkozott Kuruc.infót, vagy legalább Florian Geyert – hajtotta álomra fejét Wen Jiabao (ejtsd bolsevik diktátor).
Mégis, mindezek után azt kell mondanom, illetve írnom, hogy nem is a Fidesz és a Fidesz-kormány lépése miatt vagyok szomorú. Az sem zavar különösebben, hogy látványos köpönyegcserét hajtott végre a narancspárt, aki két évvel ezelőtt is még határozottan kiállt a tibetiek szabadságjogaiért. Nem zavar, mert nem a Fideszre szavaztam, mert megtették ezt már megszámlálhatatlanul sokszor, és mert nem is vártam tőlük mást e tekintetben sem.
Ami viszont felettébb zavar, az a babitsi némaság. Tudják, kedves olvasók, ez az, amitől cinkossá lesz az, aki vétkesek közt néma marad. Ja, én kérek bocsánatot, Kína még nem jutott el idáig, örüljünk annak, hogy Petőfit kínaiul is olvassák a pekingi diákok, Babits amúgy sem való egy kommunista diktatúrába.
Szóval, vétkesek közt cinkos, aki néma, és így tett valamiért a Jobbik is. Valamiért? Tudjuk, hogy a Jobbik-frakció tagjai számára tilos volt a dalai láma előadásán való részvétel. Most viszont néma ködbe burkolódzott a radikális párthoz közeli sajtóorgánum internetes változata, egy szava sem volt arról, hogy itt, kérem szépen, pekingi módszerekkel korlátozzák magyar állampolgárok jogait. Hiába na, az ember sok mindent lenyel egymilliárd euróért, kérdés, hogy ezt minek nevezzük. A szaknyelv prostitúciónak, a Rákóczi téri ledér hölgyek pedig kurválkodásnak nevezik az ilyesmit, ám mi már Gyurcsány Ferenc óta tudjuk, hogy ez kurvaország. Tényleg, miért is dicsérte meg Orbánt Gyurcsány?
Találós kérdés: mi történne, ha Észak-Korea küldöttsége látogatna el hozzánk – szigorúan a keleti nyitás jegyében – zsebében azzal az ígérettel, hogy a nemrégiben kifejlesztett atombombájuk receptjét megosztják a nem létező magyar hadsereggel. Nos, a magyarok távoli, Észak-Korea területén élő rokonainak kedvéért (bizony, a radikális tábor egybites része már az ordoszi hun-magyar szövetség feltámadását vizionálta, miután kiderült, hogy Kína államkötvényt is vásárol majd tőlünk) előbb Orbán rendezne egy jó kis tömegbe lövetést, persze éles lőszerekkel, ahogy az arrafelé dukál, majd a nemzeti radikális párt agyamputált turbomagyarjai csapnák össze a kezüket örömükben, hogy „most aztán jól megszopattuk a zsidókat”. A jelek szerint erre számíthatunk, és csak hálásak lehetünk azért, hogy Észak-Koreának esze ágában sincs egymilliárd eurós hitelt nyújtani Magyarországnak. A kérdés viszont adott: tényleg hallgatnia kell a Jobbiknak a jelen helyzetben?
Ami ennél is fontosabb kérdés: tényleg kell az a primitív hang a radikális tábornak, ami a „Otthon balhézzatok, befogadott tibeti gecik!” című cikk címében csúcsosodott ki? Apropó, a „szőke kurva” is befogadott „tibeti geci"? Tényleg ennyiből állna a politika? Hogy most kaptunk egymilliárd eurót valakitől, aki nem zsidó – vágott szemmel elég nehéz annak lenni – ezért mindenki ellenség, aki Kínának ellensége. Valahogy így volt ez a paternalista Kádár-rendszer idején is, imádta a birkanép Kádár Jánost, mert benne látta viszonylagos jólétének zálogát és magasról tett arra, hogy a nevezett bolsevik diktátor magyarok százainak a hulláin, szovjet páncélosokon begurulva vette át amúgy a hatalmat.
Szomorúan kell kijelentem, a hazánkban élő tibetiek és magyar állampolgárok elleni rendőri agresszió ily formájú éltetése, annak néma szemlélése – véleményem szerint – nem a magyar emberhez illő.
Záróakkordként hadd jegyezzem meg: tisztában vagyok vele, hogy Hegedűs Lórinál ismét kiverem a biztosítékot. Anno, a keleti vita idején adott egy interjút a Barikádnak, ahol a maga sajátos stílusában kikérte magának azt is, hogy egyáltalán valaki – jelesül gondolom én, ingem, tehát magamra veszem – megkérdőjelezze a keleti nyitás, az iszlám- és a Kína-pártiság zseniális elképzelését. Idézzek is Önöknek ebből az interjúból.
"- Mi a véleménye a napokban éles vitákat kiváltó, jobbikos keleti nyitás politikájáról?
- Én a nemzetmegtartás döntő részeként tekintek a „keleti nyitás” politikájára, melyet némiképp kákán is csomót keresésekkel igyekeztek kikezdeni az elmúlt időszakban. A magyarságnak szövetségesekre van szüksége. Országunk olyannyira egyoldalúan, totális kiszolgáltatottsággal van transzatlanti-cionista fenéknyalásra kötelezve, hogy nekem személy szerint minden, ezen nyitással együtt járó esetleges kockázat jelentéktelen pörsenésnek tűnik a keleti tér fertályán. Szó nincs arról, hogy a kínai kommunizmus, vagy az iszlám fundamentalizmus, a tibeti-ujgur, vagy éppen a törökországi kurd önrendelkezési törekvések elfojtása igazolást nyerhetne a szabadságszerető magyarság részéről. De: a magyarság élet-halál harcát vívja, melyhez képest az imént felsorolt önrendelkezésükért küzdő népek kifejezetten jó kondícióval és nemegyszer transzatlanti támogatókkal néznek a reményteli jövőbe. Nekünk csak egy választásunk maradt: „az ellenségem ellensége a barátom.” Ezért a helyzetért ne merjen senki bennünket hibáztatni, ne merészeljen morális szempontokra hivatkozva minket kollektív lelkiismeret-furdalással ismételten tehetetlenül hánykolódó komp-országgá degradálni, s végképp ne merészelje szabadkőműves hatalmi technikákkal és habsburgiánus történelemhamisítások felelevenítésével elrántani az izraeli országhódítóktól fuldokló magyarságtól az utolsó mentőkötelet. Nem a magyarság akarta, hogy választási lehetősége se legyen, amikor elérkezik a végső felvonás a „Magyar Sionért” folyó küzdelemben, ahogy Ady írta: „Találkoztunk, mi száz korszakkal ér fel: Fölvadult szittya, s frányás zsidó némber.” Aki ma Magyarországon az iszlám veszélyt hirdeti, jelentéktelen színben akarja az izraeli hódítás – már nem veszélyét, hanem – tényeit feltüntetni. Aki attól fél, hogy egy őrült ajatollah kezébe kerülhet az atombomba, az jobb lenne, ha – különösen a gázai népirtást és Simon Peresz országhódító deklarációját követően – attól rettegne, hogy őrült rabbik kezében már van belőle, s nem is egy."
(Kiemelések tőlem - F. G.)
Nos, itt a mentőkötél: egymilliárd euró hitelbe. Ez most fasza? De! A keleti vita idején is elmondtam, hogy a geopolitika nem úgy működik, hogy az „ellenségem ellensége a barátom”. Még csak olyan logika sem fedezhető fel benne, hogy mentőkötelet dobnának ugyanezen elv mentén nekünk, vagy bárki másnak. A helyzet az, hogy a nemzetközi kapcsolatok az érdekek mentén állandóan változóban vannak. Ezért javasoltam már akkor is több óvatosságot a Kína- és iszlámpártiaknak.
Van egy rossz hírem: Kína épp Izraellel készül partnerkodni, a zsidó állam a kínai hadsereg modernizálásban kap nem éppen mellékszerepet, a hírek szerint pedig Törökország is kész visszatérni a jól bevált és évtizedekig működő stratégiai partnerséghez. Kivel mással, mint Izraellel? Ez utóbbi ügyben pedig már olyannyira előrehaladtak a tárgyalások, hogy a hírek szerint eme szent török cél érdekében Törökország hajlandó volt nyomást gyakorolni saját állampolgáraira annak érdekében, hogy azok semmilyen formában – főleg ne szervezetten – se vegyenek részt a Gázába induló segélyflottilla akcióban.
Szóval, a „szabadkőműves hatalmi technikákkal és habsburgiánus történelemhamisítások felelevenítésével” operáló Florian Geyernek sajnos igaza lett. Arról már szót sem merek ejteni, hogy egy református lelkész hogyan is utasíthatja vissza a morális okokra való hivatkozást, mint olyant.
Ideje lenne levonni a tanulságokat: a keleti nyitás kérdése a radikális táboron belül érzelmileg túlfűtötté vált. Nemhogy illúziók, egyenesen utópisztikus elképzelések kapcsolódtak hozzá, amiket foggal-körömmel próbál védeni a Tábor, viszont a valóság nem nagyon akar ezzel foglalkozni.
Szóval, csak azért is: free Tibet!
Florian Geyer
(Kuruc.info)
Reklám


Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Szavazás

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2020 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready