Amikor Donald Trump amerikai elnök elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, világszerte demonstrációkra került sor, melyek során a muszlim tüntetők ezt is skandálták: „Hájbár, Hájbár, já jáhud, dzséjs Muhammad száfá jáud!” (Hájbár, Hájbár, oh, zsidók, Mohamed serege visszatér!)
A rigmus sok városban felhangzott, például Londonban, Berlinben és Malmőben.
So @PSCupdates this would be after the main demonstration disbanded would it? pic.twitter.com/v9yPtiXOXw— Hurryupharry (@hurryupharry) 2017. december 11.
Video: Durch ihre Parolen bezeugten die Demonstranten der heutigen Palästina-Kundegebung am Brandenburger Tor in Berlin, das sie gewöhnliche Judenhasser sind. Zur Bedeutung von "Khaybar Khaybar ya yahud ...": https://t.co/18JYYXPIyG #Jerusalem #NoAntiSemitism pic.twitter.com/1Qa9VRY8jO— Re Doc (@ResDocs) 2017. december 8.
Vagy néhány évvel korábban egy másik tüntetésen New Yorkban:
Ahhoz, hogy ennek a rigmusnak az eredetét megismerjük, vissza kell mennünk az iszlám vallás megalapításának idejébe.
Arábiában eredetileg többféle származású és vallású ember élt: pogány arabok, zsidók, valamint keresztények. Jaszribtól (későbbi nevén: Mediánától) északnyugatra feküdt Hájbár, ahol zsidók éltek.
Mohamed 570 körül született Mekkában. Az iszlám dogmája szerint 610-től kezdve kinyilatkoztatásokat kapott Allahtól, melyeket Dzsibril (Gábriel) arkangyal közvetített neki. Mohamed az új vallásról, az iszlámról eleinte Mekkában prédikált, de nem sok követőre talált. 622-ben hidzsra (vándorlás) keretében híveivel áttelepült Jaszribba (Medinába), ahol sikerült katonai erőre és így hatalomra szert tennie. A hidzsra az iszlám időszámítás kezdete, mert ekkor az iszlám egyszerű vallásból katonai és politikai tényezővé nőtte ki magát.
 |
A muszlimok, a pogány arab törzsek és klánok, valamint a zsidó törzsek és klánok hol szövetségben, hol egymást elárulva harcoltak a hatalomért. Az összecsapásokból kiemelkedik a 624-ben Badrnál vívott csata, melyet a muszlimok a pogány túlerő ellenére megnyertek, valamint a 625-ben Uhudnál vívott csata, melyet elvesztettek. Amikor a mekkaiak 627-ben megostromolták Medinát, az ún. Árokcsatában a muszlimok győztek, megszilárdítva ezzel az iszlám hatalmát.
628-ban került sor Mohamed északnyugati hadjáratára, a zsidók lakta Hájbár elfoglalására. Nézzük meg, hogy a muszlim források mit írnak erről!
Mohamed szokása volt, hogy amikor portyázni ment, reggelig várt az adott település közelében. Ha meghallotta a fadzsri imát (a muszlimok hajnali imáját), akkor visszafogta magát, de ha nem, akkor támadott. Hájbárnál nem hallott hajnali imát, így embereivel előrelovagolt.
A hájbáriak nem számítottak támadásra, így szerszámokkal és kosarakkal indultak a földekre. Amikor meglátták Mohamed seregét, felkiáltottak és visszamenekültek erődjeikbe. Mohamed erre azt mondta: „Allah akbar! Hájbár megsemmisült. Amikor a közelébe érünk egy népnek, akkor veszedelem lesz a része azoknak, akiket óvva intettek”.
A hájbáriak remélték, hogy szövetségesük, a pogány arab Ghatafan törzs a segítségükre siet. Ez utóbbiak útra is keltek, azonban olyan híresztelés jutott el hozzájuk, hogy védtelenül maradt lakhelyüket a muszlimok időközben megtámadták. Éppen ezért visszafordultak, így Hájbár szövetséges nélkül maradt.
Részben zsidó és muszlim bajnokok küzdelme, részben hagyományos ostrom folyt, melynek során a muszlimoknak sikerült az egyik erődöt a másik után elfoglalniuk, valamint hadizsákmányt ejteniük.
A muszlimok szétosztották maguk között a hájbári fogoly nőket. Egy muszlim harcos, Dihya Mohamed engedélyével a fogoly nők közül választott egyet magának, mégpedig Szafiya bint Huyait, aki Kinana b. al-Rabi, a zsidók kincstartójának felesége volt. Amikor egy ember elmondta Mohamednek, hogy Szafiya a legelőkelőbb hölgy Hájbárban, Mohamed visszahívta őket, és Dihyának egy másik rabszolgalányt kellett választania. Ezután Mohamed feleségül vette Szafiyát.
Hájbár meghódítása után Mohamed ki akarta űzni a zsidókat, mivel a föld Allah, a küldötte (Mohamed), valamint a muszlimok tulajdona lett. A zsidók arra kérték, hogy engedje meg, hogy maradhassanak és dolgozhassanak, amiért cserébe felajánlották neki munkájuk gyümölcsének a felét. Mohamed beleegyezett azt hozzátéve, hogy addig engedi az ottmaradásukat, ameddig úgy óhajtja. (Végül Omár kalifa űzte ki a zsidókat és a keresztényeket Arábiából.)
Mohamed megtudta, hogy a fent már említett Kinana b. al-Rabi, a zsidók kincstárnoka kincseket rejtett el. Kinana ezt tagadta, azonban egy Mohamed elé vitt zsidó azt mondta, hogy látta Kinanát minden reggel bizonyos romok környékén járkálni. Mohamed megfenyegette Kinanát, hogy ha megtalálják a kincset, megölik őt, majd felásatta a romok környékét, ahol a kincs egyes részeit meg is találták. Mohamed rákérdezett a többi darabra, de mivel Kinana vonakodott attól, hogy azokat előadja, megparancsolta, hogy kínzással csikarják ki belőle, amit tud. Al-Zubayr b. al-Awwam tüzet gyújtott Kinana mellkasán, amibe majdnem belehalt. Azután Mohamed a foglyot átadta Muhammad b. Maszlamának, aki lecsapta a fejét, hogy bosszút álljon Mahmud nevű fivéréért.
Azóta a muszlimok a győztes hájbári csata emlékét, Mohamed seregének visszatértét emlegetik fel, amikor a zsidókat meg akarják félemlíteni.
A történetnek azonban van utójátéka, ami a muszlimok számára nem éppen kellemes emlékeket idéz fel.
Amikor Mohamed Szafiyával elhálta a házasságot, egy muszlim harcos, Abu Ayyub egész éjszaka kardot viselve őrt állt Mohamed lakhelyénél. Reggel Mohamed kijött, és akkor Abu Ayyub azt mondta neki, hogy mivel Mohamed megölte annak a fiatal nőnek az apját, fivérét, férjét és népét, valamint hogy a nő nemrég még hitetlen volt, attól tartott, hogy a nő majd kárt tesz Mohamedben. Mohamed felnevetett és csak annyit mondott, hogy jó, valamint kérte Allahot, hogy tartsa meg Abu Ayyubot azért, mert egész éjszaka védelmezte.
Abu Ayyub aggodalma egy másik esemény kapcsán be is bizonyosodott.
Egy zsidó nő, Zaynab b. al-Harith a harcok során elvesztette férjét, apját és nagybátyját. Ezért sült bárányt készített, amit megmérgezett, majd feltálalt a muszlimoknak. Mohamed az első falat után megérezte, hogy a bárány mérgezett, és erre figyelmeztette a többieket. Az egyik muszlimnak, Bishrnek már késő volt a figyelmeztetés, és meghalt. Mohamed elküldetett a nőért, és megkérdezte tőle, hogy mi vette rá erre a dologra. A nő azt mondta, hogy ha Mohamed próféta, akkor a méregtől nem esik bántódása, de ha király, akkor neki meg kell szabadítania a népet tőle. Egyes források szerint Mohamed ítéletet mondott felette és a nőt megölték; más források szerint nem ölette meg.
 Mohamed és Aisha (karikatúra) |
(Hidra - Kuruc.info)
Források:
