Szólni a Sátánról - Megjegyzések Jehuda Bauernek Filip Müller Három év a gázkamrákban cimű könyvéhez irt előszavához
irta Thomas Kues
 |
Bauer az egyik legelismertebb élő holokauszt-történész. Számos a témával foglalkozó munka szerzője. Így például ő irta A holokauszt-kutatás állása /1977/, Zsidó külpolitika a holokauszt idején /1984/, Értelmezhető-e a holokauszt? /1990/, valamint a Gondoljuk újra a holokausztot /2001/ cimű könyveket.
Mindezek nyomán feltételezhetjük, hogy a témában elmélyült, széles látókörű tudóssal van dolgunk.
Mindezek nyomán feltételezhetjük, hogy a témában elmélyült, széles látókörű tudóssal van dolgunk.
 Jehuda Bauer |
De mit ir Yeuda Bauer erről a "kiemelkedően fontos" könyvről? Teljesen nyilvánvaló, hogy Bauer a művet a holokauszt-kutatás egyik alapművének tekinti. "Kivételes dokumentum" - irja Bauer - " egy olyan ember beszámolója, aki látta meghalni a zsidókat, és ő maga életben maradt, hogy elmondja mindazt a szörnyűséget, amelynek szemtanúja volt." Müller tehát nem egy szemtanú a sok közül, hanem az egyik legfontosabb szemtanú. Könyve pedig "alapvető, kiemelkedően fontos egy túlélőtől, aki megmenekült az auschwitzi-birkenaui halálgyárból." Ami pedig a stilust illeti, Bauer úgy véli, Müller "tiszta, világos, tárgyilagos módon" mondja el a szörnyűségeket Mint az izraeli történész kifejti, a mű "valóságos tanúvallomás", mindenfajta "cifrázás, túlzás" nélkül. Ha tehát készpénznek vesszük Bauer szavait, akkor Müller könyvének minden szava igaz, hiszen egy szemtanú mondja el a saját élményeit. Például a következőket olvashatjuk:
"Néhány kivégzett ember tetemét az asztalra fektették. Az orvos a combjukból és a lábikrájukból izmokat, inakat vágott ki, amelyeket egy nagy edénybe tett bele. Az edény mozgott, ugrált, kis hiján felborult, mert a benne levő izmok oly mértékben rángatóztak."
Vagy ime egy másik "hiteles" beszámoló a szénnel működő krematóriumok kapacitásáról: "Húsz perc alatt elégett három holttest. /Egyetlen kemencében./ Egy Stark nevű személy feladata volt, gondoskodjon a húsz perces idő betartásáról."
Vagy nézzük Müller alábbi beszámolóját, amelyben elmeséli, hogy öngyilkos akart lenni, mégpedig a gázkamrában: "Egyszer csak előttem termett néhány gyönyörű lány meztelenül. /A gázkamrában, ahova ez a "hiteles szemtanú" önként bement - P.O. /Ott álltak előttem egyetlen szó nélkül. Csak néztek rám, és a fejüket csóválták. Egyszer csak az egyikük összeszedte bátorságát, és igy szólt hozzám: "Tudjuk, hogy Ö;n a saját szabad akaratából jött ide, és velünk akar meghalni. Azonban az Ö;n önfeláldozása értelmetlen." Majd igy folytatta: "Mi biztosan meghalunk, de Ö;n még megmentheti az életét. Térjen vissza a táborba, és mesélje el mindenkinek a mi utolsó óráinkat..."
Mélyen megdöbbentett mindaz, amit hallottam, le voltam nyűgözve a nyugalomtól, amellyel ezek a lányok szembenéztek a halállal. De még mielőtt bármit is válaszolhattam volna, a lányok megragadtak, és tiltakozásom ellenére elvonszoltak a gázkamra bejáratáig. Majd kilöktek az ajtón, egyenesen a kint álldogáló SS-katonák közé."
És mindez a zsúfolásig teletömött gázkamrában történt, az őrt állók szeme láttára! És annak ellenére, hogy a könyv tele van ehhez hasonló teljesen képtelen, abszurd, propagandisztikus állitással, Bauer szerint a szerző, Filip Müller egy abszolút megbizható, nagyon fontos szemtanú: "Müller nem történész, nem is pszichológus, nem elemzi az események okait. Azonban amit elmond, az roppant lényeges mind a történészeknek, mind a pszichológusoknak".
Mélyen megdöbbentett mindaz, amit hallottam, le voltam nyűgözve a nyugalomtól, amellyel ezek a lányok szembenéztek a halállal. De még mielőtt bármit is válaszolhattam volna, a lányok megragadtak, és tiltakozásom ellenére elvonszoltak a gázkamra bejáratáig. Majd kilöktek az ajtón, egyenesen a kint álldogáló SS-katonák közé."
És mindez a zsúfolásig teletömött gázkamrában történt, az őrt állók szeme láttára! És annak ellenére, hogy a könyv tele van ehhez hasonló teljesen képtelen, abszurd, propagandisztikus állitással, Bauer szerint a szerző, Filip Müller egy abszolút megbizható, nagyon fontos szemtanú: "Müller nem történész, nem is pszichológus, nem elemzi az események okait. Azonban amit elmond, az roppant lényeges mind a történészeknek, mind a pszichológusoknak".
Ez az iromány azonban több, mint egy szemtanú vallomása, ugyanis valóságos vallási, metafizikai jellemzőkkel is bir: "Létfontosságú tanúvallomás ez a mű, de ezen kivül kisérlet is arra, hogy megértsük Auschwitz borzalmait, noha aki nem volt ott, soha nem tudja teljes mértékben felfogni, ami ott történt" - irja Bauer.
Mindez úgy hangzik, mint Elie Wiesel pápákat idéző kinyilatkoztatása: "A Holokauszt egy szent misztérium, egy titok, amelyet csak a kiválasztott túlélők érthetnek meg." /Novick: The Holocaust in American Life , 221. o./
Mindez úgy hangzik, mint Elie Wiesel pápákat idéző kinyilatkoztatása: "A Holokauszt egy szent misztérium, egy titok, amelyet csak a kiválasztott túlélők érthetnek meg." /Novick: The Holocaust in American Life , 221. o./
Bauer a maga részéről nem habozik azonositani a náci Németországot a földi pokollal, a második világháború pedig szerinte nem volt más, mint harc az abszolút Rossz, a megtestesült Gonosz ellen, amely emberi ábrázatot öltött. Így ir erről az előszóban: "Ő látta az Ö;rdögöt magát, amint emberek alakjában megjelent, akik hozzákezdtek a civilizáció elpusztitásához. Nemcsak hogy látta a mártirokat, de beszélt magával a Sátánnal. A tárgyilagos elbeszélés hatalmas vádbeszéd az Isten és az emberiség ellen."
Az abszolút Jó megtestesitője pedig a "választott nép", a "Hatmilliós soá-mártir" - véli a neves holokauszt-történész, Jehuda Bauer. Nem csoda, ha készpénznek vesz minden képtelen történetet /feltéve persze, ha kóser a történet/. Jellemző, hogy ez a magát tudósnak nevező ember mit körmöl az Auschwitzban meghaltak számáról: "Nem lehet pontosan tudni, hányan haltak meg Auschwitz gázkamráiban, de a három és fél millió körül lehetett az áldozatok száma."
Raul Hilberg Az európai zsidóság megsemmisitése cimű, jelentősnek mondott művében /amelynek első kiadása 1961-ben jelent meg/ 1 250 000-re teszi az auschwitzi gázkamrákban kivégzettek számát, akik közül kb. 1 millió lehetett zsidó. Gerald Reitlinger 1953-ban megjelent A végső megoldás cimű könyvében 8-900 ezer auschwitzi elgázositottat emlit, a francia-zsidó történész, Léon Poljakov viszont már úgy tudta, 2 millió embert öltek meg a haláltáborban, és ugyanezt a számot emliti Jeorge Weller 1973-ban, illetve Lucy Davidowicz 1975-ben napvilágot látott könyvében. 1983-ban Wellers viszont lejjebb szállitotta a 2 milliós áldozati számot, és immár azt állitotta, valójában 1 475 595 embert gázositottak el Auschwitzban.1982-ben pedig maga Jehuda Bauer A Holokauszt története cimű könyvében azt irta, a haláltáborban megöltek száma 2 és 4 millió között lehet, viszont 1989-ben a Jerusalem Post cimű lapnak nyilatkozva 1 millió 600 ezer áldozatról beszélt. És ugyanez az ember, akit a holokauszt-kutatás szaktekintélyének tartanak, 1979-ben a Filip Müller könyvéhez irt előszóban arról ir, hogy 3-3 és fél millió ember halt meg Auschwitz gázkamráiban! Mindez igen csak sokat elárul Jehuda Bauer intellektuális tisztességéről.
Bauer ráadásul nem csak történésznek, hanem filozófusnak is tartja magát. Erőteljesen birálja civilizációnk bűneit, és a megoldást is tudja: "Mindnyájunknak szembesülnünk kell Filip Müller tanúvallomásával, ha fenn akarjuk tartani a nyugati civilizációt."
Miféle civilizáció az, tehetjük fel a kérdést, amely olyan alapokra épül, mint a Három év a gázkamrákban cimű könyv? Vajon Arisztotelész, Voltaire és Nietzsche vagy pedig Freud, Marcuse és Elie Wiesel civilizációja?
Forditotta: Perge Ottó
Forrás: New Revizionist Voices
Kapcsolódó:
