Minden Kedves Olvasónk, aki aktívan böngészi cigányügyben írt cikkeinket, sehol máshol nem olvasható, hiánypótló fordításainkat, tanulmányainkat, jól tudja, hogy a cigányokat - a többségi társadalmon való élősködést, annak kirablását, meggyilkolását éppenséggel erényként számon tartó "kultúrája" miatt - jelenleg is minden országban gyûlölik, mint a sz*rt, bármennyire is igyekszik ezt elhallgatni a magyarországi (szándékosan nem írok magyart) ballib média.
Épp ma publikáltunk egy cikket arról, hogy Amerikában JELENLEG mely államokban, ill. városokban vannak a cigányok TELJESEN kitiltva (lásd EZ-t), és ezt már régebben megtettük a cigányokkal nem épp kesztyûs kézzel bánó Finnországgal kapcsolatban. Most nézzünk időben egy kicsit visszafelé.
A finn történelem kapcsán már futólag foglalkoztunk eme hőn szeretett népcsoport gyászos finnországi megítélésével és múltjával (lásd ENNEK a cikknek a végén a "A romák és Finnország" szekciót). Most nézzünk pár egyéb példát, természetesen, a források pontos belinkelésével és az eredeti, finn nyelvû szövegének leírásával. Megint megadjuk a cigányfajvédők számára a lehetőséget, hogy bebizonyítsák, csúsztatunk és hazudunk. Hallják, cigányfajvédők? Megint finn fordítások, amibe megpróbálhatnak belekötni! Nyomás! Bár azt garantáljuk, hogy abból is akkora oltári bukta lesz, mint a cigányfajvédő indexes parishiltonXY (Kniegnitz, elszurtuk, watchdog stb.) hatalmas pofáraesése a Finn Nagykövetség kapcsán. És azt sem mondhatják, hogy csak a rossz véleményeket idézzük be - igenis, a negyedik idézett cikk, bár lesújtó véleménnyel van a cigányokról, akkor még megvalósíthatónak látszó, liberális programot vázol fel (ami persze az elmúlt 120 évben bebizonyosodott, hogy a cigányokkal kapcsolatban nem mûködik - a cigányokat képtelenség beolvasztani.)
Kezdetnek a korszakra jellemző négy példa (félkövér kiemelés tőlünk).
Az első, "Magyarországi cigányok érkeztek Finnországba", a Tapio 1869/09/10-én megjelent 41. számában ITT olvasható (a jobboldali hasáb kb. 1/3-ánál):
"Magyarországi cigányok érkeztek Finnországba pár héttel ezelőtt. Nagy csoportból állnak: férfiak, nők és gyerekek. Eredetileg Svédországba igyekeztek, de nagy balszerencsénkre Helsinki mellett táboroztak le, ahonnan aztán gyalog mentek be Helsinkibe lopni, kéregetni és rabolni, ahogy a cigányok mindig teszik. Emiatt elvesztették szabadságukat, és a Helsinki-beli rendőrség azt látta a legjobbnak, ha visszatoloncolja őket Oroszországba, amin keresztül jöttek." (Mai helyesírással: "Unkarin mustalaisia on, muutamia viikkoja sitten, tullut Suomeen. Niitä on ollut suuri joukko miehiä, vaimoja ja lapsia. Matkansa tarkoitus on ollut Ruotsiin, muttta pahaksi onneksi asettivat leirinsä Helsingin edustalle, josta jalan kulkivat varastelemasta, kerjäämästä ja väkisellä ottamasta, kuten mustalaiset ainakin, niin menittivät vapautensa: Helsingin poliisi-hallitus näki parhaaksi paloittaa heidät takaisin Venäjälle, josta tuleetkin olivat.")
Hát igen, cigányaink már akkor (majdnem másfél évszázada!) is "jó" hírünket vitték, akár csak most, a svédországi, kanadai meg egyéb "exodusaik" kapcsán. Ez és egyéb, eredetileg Magyarország területéről indult csoportok szinte minden nagyobb finn várost abban a kétes örömben részesítették, hogy azok "élvezhették" társaságukat; ezért maradt ránk a korszakból rengeteg, hasonló témájú, szóhasználatú cikk (pl. 49, 50, 54, 56, 60, 61, 64, 71, 73, 75, 82, 96, 97, 99, 151, 179, 192). Ebben a tekintetben Magyarország kifejezetten "kivételezett" helyzetben van: a legtöbbször említett forrásország (pl. a még említendő szerbek 3 cikkel / hírrel képviseltetik magukat, lásd 153, 157, 158; mások meg még ennyiszer sem.) (A számok az itteni cikklista sorszámai.)
A második cikk:
Mustalaisten murhayritys Kajaanin tienoilla ("Kajaani-ban gyilkolni próbáltak a cigányok") ; 13.03.1869, Tapio, 11. szám:
 A cikk |
Ez a cikk EZEN az oldalon jobboldalt alul található, és a köv. képp szól (kivonat):
"J. Mönkkönen dolgozó a Kajaani-beli piacra szállított bőrárukat. Kivimäki-nél, ami Kajaani-tól 11 versztre (11*1069m) van, megabrakolta a lovát, és vigyázott árujára. Éjjel 11 és 12 között észrevette, hogy három férfi lopkodott a bőrök közül. Mönkkönen kevés, éjjeli ruhájában azonnal odarohant, hogy megmentse áruját. A gyilkosok ("murhaajat") rálőttek, de nem találták el. Dulakodás kezdődött. Mönkkönennek nem volt fegyvere, így ököllel kellett küzdenie a cigányok tőrei ellen. Négy nagy vágást ejtettek a karján. Bár Mönkkönen nagy és erős ember, a vérveszteségtől elájult. Miután magához tért, azonnal Kajaaniba hajtott, ahol ellátták sebeit és ahol most lábadozik. Mönkkönen életben maradt, és az áruját is megvédte három gyilkossal ("murhaajan") szemben, akik négyszer rálőttek, és erősen megsebezték, és, bár a lövöldözés és a csetepaté hatalmas lármát csapott, senki sem mert neki segíteni! Egy a gyilkosok közül ("murhamiehistä") a Kuopio környékén lakó Kalle Hagert, aki szerencsét próbált a Mikkeli-beli piacon is."
Megjegyzéseink:
1. nem véletlenül emeltük ki a "murhaaja" szót, ami gyilkost jelent a finnben, és nem pitiáner tolvajt; a célból tettem ezt, hogy lássuk, a korabeli sajtó milyen hangnemben cikkezett szegény elnyomott, üldözött cigányokról.
2. A Hagert-név kapcsán lásd a HikiPédiát, illetve a Pori-ban cigányfőmufti Dimitri Hagertet (a Pori-s cikkünkben). Lehet, hogy ez utóbbi ennek a gyilkosnak az egyik leszármazottja? Nem csodálkoznék!
1. nem véletlenül emeltük ki a "murhaaja" szót, ami gyilkost jelent a finnben, és nem pitiáner tolvajt; a célból tettem ezt, hogy lássuk, a korabeli sajtó milyen hangnemben cikkezett szegény elnyomott, üldözött cigányokról.
2. A Hagert-név kapcsán lásd a HikiPédiát, illetve a Pori-ban cigányfőmufti Dimitri Hagertet (a Pori-s cikkünkben). Lehet, hogy ez utóbbi ennek a gyilkosnak az egyik leszármazottja? Nem csodálkoznék!
A harmadik cikk ("Pár szó a cigányokról - folyt."; "Vähän mustalaisista. jatk.") az Uusi Suometar 1878. 02 .6.-án megjelent 16. számában, ITT található, rögtön az első oldal lap alján kezdődve. Talán mondanunk sem kell, hogy milyen hangnemben ír a cigányokról. Idézzük:
"A cigányok hirtelen jelentek meg Európában. 1427. aug. 17-én jónéhány párizsi polgár éppen a városfalon kívül járt egyet, amikor észrevettek egy barna bőrû embercsoportot, amelyeknek az arcát soha nem mosták és a haját soha nem fésülték meg, és akiknek a vállain rongyok lógtak ruhaként. Olyan embereket, amelyhez foghatókat Párizsban még soha nem láttak. Az összes párizsi lakos kíváncsian látni sietett az idegenek táborába, hogy kik ezek az emberek, és a párizsi előljárók szintén tudni akarták, kik ezek az emberek, honnan jönnek, hová mennek, mit csinálnak. Ezekre a kérdésekre válaszként a cigányok egy hatalmas hazugságot mondtak: ők az egyiptomi fáraók, a babiloni hatalmasok, a Sínai hercegek, akiket a gaz törökök elûztek a kereszténységük miatt. Ezt elhitték a párizsiak, és pénzzel, ruhanemûkkel és étellel segítették a cigányokat, valamint szabad mozgást engedélyeztek nekik az országban.
Ezen ordas hazugság hatásáról futótûzként terjedt át a hír a többi cigány törzshöz, akik szintén ugyanezt a maszlagot adták be Basel, Zürich, Bécs, Lipcse és Köln elöljáróinak, aminek eredménye az lett, hogy a jószándékú nép a kegyeibe fogadta és segítette őket ott is.
Ugyanezt tették a római Pápával is, de ott, attól félvén, hogy annak vannak földrajzi ismeretei, illetve megszorongatta volna őket hitéleti kérdésekben. Emiatt neki más történetet adtak be: azt, hogy a felmenőiket elátkozták ezer évre, mert az egyiptomi menekülés során nem adtak Máriának és Jézusnak kenyeret és vizet. A Vatikán ezt elhitte, és a Pápa egy bullában kihirdette, hogy a cigányok szabadon vándorolhatnak keresztül-kasul a teljes keresztény világban.
De a nép hamar megtanulta, hogy ezek az "igazhitû megtértek" milyenek is valójában: munkakerülők, lopásra, hazudozásra hajlók, akikből teljesen hiányzott az állampolgári, alattvalósági érzés, valamint a hit. Nevükből ("Zigeuner" vagy "Zigauner"), amelynek az eredetét nem sikerült igazán kideríteni, kialakult egy új szó, a gauner, amellyel minden bûnözőt illettek."
("… Mustalaiset ilmestyivät ihan äkkiarvaamatta Eurooppaan. Elokuun 17 p:nä v. 1427 kun useita Pariusin porvareita meni kävelemään kaupungin muurien ulkopuolelle, huomasivat he joukon ruskeita ihmisiä, joiden kasvoja tuskin koskaan lienee pesty, joiden tukkaa kampa ei milloinkaan ollutk silitellut, ja joiden hartoilla riippui repaleisia ryysyjä - ihmisiä sellaisia, joita Parisista ei koskaan ennen oltu nähty. Koko Parisin asujamisto kiirihti uteliaana ulos näiden vierasten leiriin, ja korkea esivalta tahtoi paikalla saada selville, mistä nuo ihmiset tulivat, minne he aikoivat mennä, mitä heillä oli toimena y.m. Vastaukseksi tämmöisiin kysymyksiin sepitsivät mustalaiset tavattoman valheen, siten alottaen niitä petoksia, joita Eurooppa voi heiltä odottaa. He sanoivat näet olevansa kristittyitä herttuoita Egyptistä, kreivejä Babyloniasta, ruhtinoita Siinain seudulta j.n.e., joita nuo julmat turkkilaiset muka heidän uskonsa tähden olivat karkoittaneet pois kotipaikoiltaan. Tätä juttua uskoivat pariisilaiset, ja nuo luulotellut sorronalaiset otettiin hyvästi vastaan, niitä autettiin rahalla, vaatteilla ja ravintoaineilla, ja niiden annettiin estettömästi kuleksia ympäri maata.
Käsittämättömällä tavalla levisi tämän valheen onnellinen seuraus koko mustalaiskansan tietoon; kaikki mustalaisparvet, jotka melkein yhdellä aikaa ilmestyivät Baselin, Zürichin, Wienin, Lepzigin ja Kölnin edustalle, sanoival itseään mainotuiksi kristityiksi itämailta, ja hyvänluontoinen väestö rupesiheitä suosimaan.
He vaelsivat myöskin Roomaan paavin luokse; mutta lienemättä pelänneet, että paavi tutkisi heidän uskonnoillisia käsitteitänsä, vai kyykkeet paavin tuntevan sen verran maantiedettä, että hän voisi huomata valheeksi heidän ilmoituksensa, että muka olivat Egyptin herrtoita, Damaskon ruhtinoita y.m. Siellä he sentähden sanoivat taivaan toiminneen heidän kansakuntansa tähden tuhannen vuotiseen pyhistä vaellukseen, syystä että heidän esi-isänsä armahtamattomasti olivat kieltäneet antamasta leipää ja vettä pyhälle Marialle ja Jesus-lapselle näiden pakoretkellä Egyptiin. Roomasta näytti tämä uskottavalta, ja paavi päätti eräästä "bullast", että oiden hurskasten parannukset-tekijäin annettaisiin esteettömästi vaeltaa ympäri koko kristikuntaa.
Mutta pian oppi kansa kaikista paikoin yhä paremmin tuntemaan näita "hurskaita parannuksen-tekijöitä" semmoisiksi kuin ne oikeastaan olivatkin, nim. puhansiivoiseksi, työtä kammoksuvaksi, varkauteen, vehkeilemiseen ja valehtelemiseen taipuisaksi väeksi, jolla ei ollut mitään siveellistä tuntoa ja jolta puuttui kaikki uskonnolliset käsitykset. Nyt ruvettiin mustalaisia tunemaan kainitoiksi, s.o. Kainin jälkeläisiksi, joiden muka täytyi saman saman kurituksen kohtaamina, minkä alaiseksi heidän esi-isänsä oli joutunut, sinnä tänne kuljeksivina ja tauhattomina harhaella maailnman läpi kaikkien rehellisten ihmisten kiusaksi. Heidän, syntyperältään ei täysin selville saadusta "Zigeuner" tai "Zigauner" nimestään johdettiin sana "gauner", jolla nimitettiin kaikkea roistoväkeä.
Nykyjään löytyy oikeinmpia, jospa kohtakaan ei vielä aivan varmasi todistettuja mielipiteitä tämän arvelun-alaisen, ruskean kansan syntyperästä. …")
Käsittämättömällä tavalla levisi tämän valheen onnellinen seuraus koko mustalaiskansan tietoon; kaikki mustalaisparvet, jotka melkein yhdellä aikaa ilmestyivät Baselin, Zürichin, Wienin, Lepzigin ja Kölnin edustalle, sanoival itseään mainotuiksi kristityiksi itämailta, ja hyvänluontoinen väestö rupesiheitä suosimaan.
He vaelsivat myöskin Roomaan paavin luokse; mutta lienemättä pelänneet, että paavi tutkisi heidän uskonnoillisia käsitteitänsä, vai kyykkeet paavin tuntevan sen verran maantiedettä, että hän voisi huomata valheeksi heidän ilmoituksensa, että muka olivat Egyptin herrtoita, Damaskon ruhtinoita y.m. Siellä he sentähden sanoivat taivaan toiminneen heidän kansakuntansa tähden tuhannen vuotiseen pyhistä vaellukseen, syystä että heidän esi-isänsä armahtamattomasti olivat kieltäneet antamasta leipää ja vettä pyhälle Marialle ja Jesus-lapselle näiden pakoretkellä Egyptiin. Roomasta näytti tämä uskottavalta, ja paavi päätti eräästä "bullast", että oiden hurskasten parannukset-tekijäin annettaisiin esteettömästi vaeltaa ympäri koko kristikuntaa.
Mutta pian oppi kansa kaikista paikoin yhä paremmin tuntemaan näita "hurskaita parannuksen-tekijöitä" semmoisiksi kuin ne oikeastaan olivatkin, nim. puhansiivoiseksi, työtä kammoksuvaksi, varkauteen, vehkeilemiseen ja valehtelemiseen taipuisaksi väeksi, jolla ei ollut mitään siveellistä tuntoa ja jolta puuttui kaikki uskonnolliset käsitykset. Nyt ruvettiin mustalaisia tunemaan kainitoiksi, s.o. Kainin jälkeläisiksi, joiden muka täytyi saman saman kurituksen kohtaamina, minkä alaiseksi heidän esi-isänsä oli joutunut, sinnä tänne kuljeksivina ja tauhattomina harhaella maailnman läpi kaikkien rehellisten ihmisten kiusaksi. Heidän, syntyperältään ei täysin selville saadusta "Zigeuner" tai "Zigauner" nimestään johdettiin sana "gauner", jolla nimitettiin kaikkea roistoväkeä.
Nykyjään löytyy oikeinmpia, jospa kohtakaan ei vielä aivan varmasi todistettuja mielipiteitä tämän arvelun-alaisen, ruskean kansan syntyperästä. …")
Végül, a negyedik idézett cikk, a 11.01.1890-én megjelent (8. szám) Wiipurin Sanomat (ITT található; a cikk a 2. oldalon bal felül kezdődik) "Mit csináljunk itt, Finnországban, a cigányok érdekében?" (Mitä olisi tehtävä mustalaisten hyväksi maassamme?), miután elmondja, hogy a cigányok hogy bánnak a gyerekeikkel és a feleségükkel (lásd még: "ahol a legnagyobb érték a gyerek", ugye), a lehetséges segítség-módszerekről beszél - főleg keresztényi szemszögből. Elmondja, hogy le kell őket telepíteni, házat, segítséget adni, ráébreszteni arra, hogy melóból élhet csak meg, tanítani, tanáccsal ellátni. Mindez majdnem 120 éve, tetszik látni? Már akkor megpróbálták felemelni, integrálni a finnek a cigányokat. Mi lett az eredmény? Jól ismerjük. Legalább 22-szeres bûnözési arány, minden második finnországi cigány férfi börtönviselt stb.
Pár idézet a cikkből (tessék megtanulni finnül, semmi kedvem lefordítani mindent magyarra):
"Mit tehetünk a nehéz sorsú cigányokért, és hogy akadályozhatjuk meg, hogy ne legyen a jelenlétük számunkra teher?
… Nézzük meg, hogy élnek. A cigányoknál nem létezik a házasság intézménye, magukra hagyják a gyerekeket meg az asszonyt és mással kezdenek viszonyt stb. A volt asszony is elhagyja a gyerekeket, akik aztán házról házra járnak, nincs ruhájuk, nem tanultak semmit. Megtanulnak lopni, hazudni, csalni.
.. Az országunkban elég nagy szabad terület van, ahova letelepíthetnénk őket, ahol gondozhatnánk őket, a gyerekeiket taníthatnánk, és azt, hogy tanuljon meg a munkából élni, és ne legyen lusta. …
Ha lenne fix otthonuk, taníttatásuk és tanácsaik, talán olyanokká válnának, mint mi. Talán hazaszeretet ébredne bennük, és olyanokká válnának, mint amit a haza megkövetel. …
Kérem, hogy a következő nemzetgyûlés vitassa meg ezt a kérdést."
("Mitä olisi tehtävä kurjain mustalaisten hyväksi, ja millä me voisimme estää etteivät ne alinomaa kansaamme häiritsisi?
… sentähden meidä olisi jotain hyvää tehtävä noille kurjille mustalais-raukoillekin, katsoen siihen, kuinka lähinnä he kuuluvat lähetystoimen alaan sekä tarvitsevat suuresti valistusta.
Katsokaammne kuinka läheisestä yhteydestä mustalaiset vat pakanakansain kanssa: He elävät tietämättä mitään avioliitosta, siittävät lapsia, hylkäävät sitten sekä vaimon että lapsen; vaimo menee toisen kanssa naimisiin, hylkää lapsensa j.n.e. --- Mikä turvaa nämä kurjat lapset, kuka heitä neuvoo, ketä he tottelevat. He menevät talosta toiseen, ei heillä ole vaatetta, ei opetusta. He alkavat varastaa, valhetella, harjoittaa haureutta j.n.e., ilman mitään tietoa saamatta oikeasta kristityn velvollisuudesta. - No miten voimme toivoataann heistä oikeita isänmaamme ystäviä, kunnon kansalaisia, todellisia uskonveljiä ja oivallisia yhteiskunnan jäseniä, jos emme ota huomioon heidän auttamistansa! Sen toisin tiedämme, että voipi heistäkin saada kunnollisia kristityitä ja kansalaisia, sillä onhan heilläkin kuolematoin sielu ja ovathan hekin luodut Jumalan kuvan kaltaisiksi. Sen kyllä huomaa jokainen lukija, että ihminen on hamasta lapsuudestaan asti taipuva kaikkeen pahuuteen ja mitä se tekee, sitä se tuntee. Niinpä nuo kurjat mustalaisetkin. He ovat taipuijat laiskuuteen, lapsuudesta asti he kulkevat talosta toiseen ja se tapa kiintyy heistä aina vaan rakkaammaksi ja rakkaammaksi. Viimein he sanovat, ettei heidän työllään ole siunausta, heidän täytyy kulkea ja olla pakolaiset! -- Ei niin voi olla; heiltä puuttuu pysyväistä asumapaikkaa.
Maassamme olisi kyllä sopivaa maa-alaa, johon heidät voitaisiin sijoittaa asumaan, saada heille hoitohuoneet, opettaa ja kasvattaa lapsia kristillisyyttä tuntemaan sekä antaa heidän työansiolla ruveta hankkimaan itsellensä elatusta, eikä laskea vanhempia kulkemaan. Siihen emme tarvitse olla heille paljona avulisemmat, kuin nykyäänkään. Nyt heille täytyy antaa melkein joka viikko muonavarjoa sekä itselleen, että elukoilleen, vaatteet, asunto, y.m. Jos heillä olisi vakinaiset asumapaikat, opetusta ja neuvoa, niin heistä ehkä alkaisi kehittyä samanlaisia kansalaisia, kuin mekin. He ehkä voisivat oppia tuntemaan isänmaan rakkautta ja mukaantua semmoisiksi, kuin isänmaan olot vaativat. Ehkä he voisivat meille täällä ajassa valmistaa ikäisen historiallisen kiitoksen ja itsellensä tulevaisuudesta suuren onnen.
Kumma kyllä ettei tämä seikka ole tullut enemmän huomioon otetuksi, vaikka jokapäivä näemme keskuudessamme pakana-kansain kurjuutta.
Muuten mitenkään emme saa noita jotka viikkosia vieraita poistumaan keskuudestamme sekä sitä laiskuutta, joka heissä vallitsee, ellemme aseta pysyväistä asumapaikkaa vanhemmille sekä lapsille. Toivon, että kansalaisemme ryhtyivät uhraamaan voimiansa heidänkin kurjain ihmisten parantamiseksi ja surkuteltavan tilansa poistamisesksi. Toivottavaa olisi, että tulevilla valtiopäivillä asian tärkeyttä huomattaisiin ja suotava kansalaisten toivo toteutettaisiin.")
… sentähden meidä olisi jotain hyvää tehtävä noille kurjille mustalais-raukoillekin, katsoen siihen, kuinka lähinnä he kuuluvat lähetystoimen alaan sekä tarvitsevat suuresti valistusta.
Katsokaammne kuinka läheisestä yhteydestä mustalaiset vat pakanakansain kanssa: He elävät tietämättä mitään avioliitosta, siittävät lapsia, hylkäävät sitten sekä vaimon että lapsen; vaimo menee toisen kanssa naimisiin, hylkää lapsensa j.n.e. --- Mikä turvaa nämä kurjat lapset, kuka heitä neuvoo, ketä he tottelevat. He menevät talosta toiseen, ei heillä ole vaatetta, ei opetusta. He alkavat varastaa, valhetella, harjoittaa haureutta j.n.e., ilman mitään tietoa saamatta oikeasta kristityn velvollisuudesta. - No miten voimme toivoataann heistä oikeita isänmaamme ystäviä, kunnon kansalaisia, todellisia uskonveljiä ja oivallisia yhteiskunnan jäseniä, jos emme ota huomioon heidän auttamistansa! Sen toisin tiedämme, että voipi heistäkin saada kunnollisia kristityitä ja kansalaisia, sillä onhan heilläkin kuolematoin sielu ja ovathan hekin luodut Jumalan kuvan kaltaisiksi. Sen kyllä huomaa jokainen lukija, että ihminen on hamasta lapsuudestaan asti taipuva kaikkeen pahuuteen ja mitä se tekee, sitä se tuntee. Niinpä nuo kurjat mustalaisetkin. He ovat taipuijat laiskuuteen, lapsuudesta asti he kulkevat talosta toiseen ja se tapa kiintyy heistä aina vaan rakkaammaksi ja rakkaammaksi. Viimein he sanovat, ettei heidän työllään ole siunausta, heidän täytyy kulkea ja olla pakolaiset! -- Ei niin voi olla; heiltä puuttuu pysyväistä asumapaikkaa.
Maassamme olisi kyllä sopivaa maa-alaa, johon heidät voitaisiin sijoittaa asumaan, saada heille hoitohuoneet, opettaa ja kasvattaa lapsia kristillisyyttä tuntemaan sekä antaa heidän työansiolla ruveta hankkimaan itsellensä elatusta, eikä laskea vanhempia kulkemaan. Siihen emme tarvitse olla heille paljona avulisemmat, kuin nykyäänkään. Nyt heille täytyy antaa melkein joka viikko muonavarjoa sekä itselleen, että elukoilleen, vaatteet, asunto, y.m. Jos heillä olisi vakinaiset asumapaikat, opetusta ja neuvoa, niin heistä ehkä alkaisi kehittyä samanlaisia kansalaisia, kuin mekin. He ehkä voisivat oppia tuntemaan isänmaan rakkautta ja mukaantua semmoisiksi, kuin isänmaan olot vaativat. Ehkä he voisivat meille täällä ajassa valmistaa ikäisen historiallisen kiitoksen ja itsellensä tulevaisuudesta suuren onnen.
Kumma kyllä ettei tämä seikka ole tullut enemmän huomioon otetuksi, vaikka jokapäivä näemme keskuudessamme pakana-kansain kurjuutta.
Muuten mitenkään emme saa noita jotka viikkosia vieraita poistumaan keskuudestamme sekä sitä laiskuutta, joka heissä vallitsee, ellemme aseta pysyväistä asumapaikkaa vanhemmille sekä lapsille. Toivon, että kansalaisemme ryhtyivät uhraamaan voimiansa heidänkin kurjain ihmisten parantamiseksi ja surkuteltavan tilansa poistamisesksi. Toivottavaa olisi, että tulevilla valtiopäivillä asian tärkeyttä huomattaisiin ja suotava kansalaisten toivo toteutettaisiin.")
Végül, ugyaninnen, a finn digitális újságarchívumból (The Finnish Historical Newspaper Library 1771-1890), annak a cigányokkal kapcsolatos gyûjteményéből pár jellemző cikkcím. Ezek egy része már elérhető online is (ha beszélünk finnül).
Svédül beszélőknek külön aranybánya ez a szekció, akkoriban ui. a svédet sokkal gyakrabban használták az újságok, mint most. Emiatt, ha finnül nem tudunk, svédül viszont igen, NAGYON ajánlom az oldal meglátogatását és a korabeli újságok cigánycikkeinek átolvasását!
Ahogy majd látszik, a címükben (!) nagyon sok számol be valami bûnügyről, természetesen nem rejtve véka alá, hogy cigányok az elkövetők. Akkoriban még nem volt kötelező a jópofizás, a Political Correctness - ami persze csak addig fog tartani, amíg az embereknek kussolniuk kell. Ha majd robban a bomba, akkor meglátjuk, mi lesz a helyzet ez ügyben is. Ne feledjük, hogy a történelem MINDIG megismétli önmagát. Még ha ezt a több ezer éves igazságot egyes cigányvezetők, ill. cigányfajvédők nem is akarják megérteni.
2. M.T-e. (Lähet.) Keino saada mustalaiset maakuntaa hyödyttäviksi ihmisiksi.
25.10.1856 nr. 43 Sanan-Lennätin
("Hogyan tegyük a cigányokat a társadalom számára hasznossá?")
6. M. T-nen. (Lähet.) Mustalaisen naimiskauppa.
17.09.1860 nr. 72 Suomen Julkisia Sanomia
17.09.1860 nr. 72 Suomen Julkisia Sanomia
("A cigányok nőkereskedelme")
9. E.F.W:ius. Hyvä keino jolla mustalaiset saa lähtemään talosta.
02.01.1858 nr. 1 Oulun Wiikko-Sanomia
02.01.1858 nr. 1 Oulun Wiikko-Sanomia
("Egy jó módszer arra, hogy kiûzzük a cigányokat a földünkről.")
13. Markkinat. Mustalaisten varkaus. Greta Haapasalo.
19.03.1863 nr. 12 Mikkelin Wiikko-Sanomia
19.03.1863 nr. 12 Mikkelin Wiikko-Sanomia
("Piacfigyelő. A cigányok lopásai.")
14. Mustalaisten kiinniottamisesta.
08.02.1864 nr. 31 Suometar
08.02.1864 nr. 31 Suometar
("A cigányok elfogásáról")
17. A.P. (Lähet.) Muuan sana mustalaisista maassamme. (Mustalaisten, raaat tavat ja elämä.)
05.12.1863 nr. 14 Päivätär
05.12.1863 nr. 14 Päivätär
("A cigányok vad élete és szokásai")
44. Mustalaisrosvo Oulussa.
07.10.1871 nr. 40 Oulun Wiikko-Sanomia
07.10.1871 nr. 40 Oulun Wiikko-Sanomia
("Cigánybûnöző Ouluban")
86. Mustalaisten ilkityöt.
11.12.1878 nr. 99 Pohjois-Suomi
11.12.1878 nr. 99 Pohjois-Suomi
("A cigányok által elkövetett szörnyûségek")
178. Sortavala. Mustalaismatkue vangittu.
01.01.1888 nr. 35 Laatokka
01.01.1888 nr. 35 Laatokka
("Sortavala. Egy cigány csoportot elfogtak.")
215. X. Laat.:n toimitukselle. Mustalaiset ovat monessa suhteessa vapaaherroja. He pääsevät mm. asevelvollisuudesta.
01.01.1889 nr. 58 Laatokka
01.01.1889 nr. 58 Laatokka
"A cigányok sok tekintetben földesurak. Példának okáért, nem kell katonáskodniuk"
Hoppá, mintha a mai finneket hallanám! A cigányok MA SEM hajlandóak katonáskodni. Gyorsan leszázalékoltatják magukat mihelyt elérik a 18 éves kort, oszt élvezik a gyilkolást, rablást, az élősködést.
Hogy meddig? Rajtunk múlik.
