A Kúria múlt hétfői jogegységi döntése után nincs reménye a bankoknak az akár több tízezer milliárd forintnyi kártalanítás és kártérítés elől menekülni, a törvényhozás ezért így igyekszik akadályozni a majdani, az adósok által kezdeményezhető végrehajtási eljárásokat? – kérdi Léhmann György annak kapcsán, hogy a napokban az Országgyűlés elé került a bankszanálási törvénytervezet.
Ráadásul az áll benne: nem nyilvános információ, hogy melyik bank milyen támogatásban részesül (tőke-, eszközvásárlás stb.) és miért. A jogszabálytervezet szerint bankmentésre szükség esetén állami források is felhasználhatók.
„A szanálás az intézmény vagy csoport szerkezetátalakítására irányuló eljárás, amely az intézmény alapvető funkciói folyamatosságának biztosítására, a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának megőrzésére és az intézmény vagy csoport egésze vagy egy része életképességének helyreállítására irányul” – idéz a törvénytervezetből az ezerkétszáz devizahitelpert vivő siófoki ügyvéd. – Rosszat sejtek – teszi hozzá, azt valószínűsítve, hogy a bankszanálás összefüggésben állhat a devizahitelek várható, a pénzintézeteket negatívan érintő következményeivel.
A jogszabálytervezet egyebek között lehetővé teszi, hogy a Magyar Nemzeti Bank hatósági minőségében magához vonja a részvényeket és harmadik személynek átadja. A Szanálási Alapba pedig – ha máshonnan nem jön össze elegendő forrás – az állam és/vagy az MNB tesz pénzt. Ki fizeti majd a bankok megmentését? – ezt a kérdést teszi fel cikke címében a Magyar Nemzet is. A kormányközeli lap is arról ír: szakértők szerint aggályos, hogy a bankmentés részleteiről nem értesülhet a közvélemény. Elméletileg egyébként – írják – a költségeket egy olyan alapból fedeznék, amit a bankok töltenének fel; tíz év alatt nagyjából 120 milliárd forintot kellene összeadniuk. A lapnak nyilatkozó szakértők ezzel együtt egyetértenek abban: nehéz olyan módszert találni a bankok megmentésére, mely egyáltalán nem terheli az adófizetőket.
(Sonline)
