Már többször említettük, hogy, finoman szólva, a cigányok a honvédelem feladata alól is kihúzták magukat még a legnagyobb vész idején is. A fronton szinte egyáltalán nem volt roma; a hátországban meg folytatták a terrorizálást, a rablást, a gyilkolászást, de jó esetben is az élősködést. Még akkor sem voltak hajlandók nem hogy harcolni, de legalább a hátországban dolgozni, amikor kivétel nélkül minden finn fehérnek kilógott a bele, hogy hazája ellen tudjon állni a szovjet kommunista hadigépezetnek.

Nézzük, mit is ír erről a korabeli, 1942-es, nem szélsőjobbos (!) sajtó (utóbbi akkor egy mondatban elintézte volna az egészet: “Adjuk át Hitlernek az összes cigányt, hadd irtsa ki.”). Nagyon érdekes dolgokat fogunk olvasni, pl. azt, hogy a füstösöket miért, milyen okból vitték munkatáborba (az olvasottak alapján már még a legnagyobb ballibek számára is érthető, nem?). A háború alatt különben bármely nyugati országban0is statáriálisan agyonlőtték a fosztogatókat, szabotőröket. Nézzük az itt található Munkába, munkába, mondja Lapatossu [ismert komikus alak a korabeli Finnországban] cikket.

“Nálunk a cigányok szerencsétlen népdarabocska, amely úgy őrizte meg identitását, hogy nem olvadt bele a többségbe. Lókupecként, jövendőmondóként és hasznos munkát nem végző vándorokként éldegéltek a [II. Világ]háború előtt. Sok vidék legnagyobb problémái voltak. Voltak olyan vidékek, ahonnan kiüldözték őket, és az őslakosok fegyverkezése és összefogása megakadályozta a cigányokat abban, hogy arrafelé telepedjenek meg. (Kuruc.info: hát igen, a finnek mindig is tökös fickók voltak. Meg is lehet nézni, mire vitték – Finnország ma az egész világ egyik leggazdagabb, A legiskolázottabb, A legkevésbé korrupt és A legversenyképesebb országa. Megérdemlik, mert nacionalista, hazaszerető emberek, és képesek voltak a hatalmat mindig is a saját kezükben tartani. Szemben a – már bocsánat – birka magyarokkal.) A korrektség nevében azért el kell mondani, hogy a cigányok között voltak normális, rendes emberek is, akik letelepedtek, és földet kezdtek művelni; kézművesek, akik munkát kaptak stb. De az az általános kép, amink a nyughatatlan, a társadalom számára haszontalan, vándoréletet élő cigányokról van, a kivételek ellenére bizony helytálló.

A Világháború előtt Finnország olyan gazdag és fejlődő ország volt, hogy el tudtuk tartani ezt a párezer, igencsak fájó pontként szereplő másságot. Még azok is, akik a legkevésbé viselték el a cigányokat, apatikusan beletörődtek, hogy a törvényes keretek, azaz a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság, a letelepedési szabadság a cigányokra is vonatkozik. A cigányok saját államot képeztek az álamban. Bármennyire sem volt az hivatalos, a többségi fehérek mégis beletörődtek.

A Téli Háború  [Finnországot (is) a nácikkal kötött Molotov-Ribbentrop paktum alapján rohanta meg a vörös horda, de csak a délkeleti felét tudták elfoglalni, a kicsiny finn nép a tél segítségével ugyanis megalázó csapásokat mért az orosz medvére; igaz, a végén, amikor már helyzete reménytelenné vált, fegyverszünetet kellett kötnie, és feladnia Karjalát, a finn Erdélyt] 1940-es lezárta után kezdett az embereknek teljesen elegük lenni a cigányoknak a finnek életmódjától teljesen elütő szokásaikból. A [Szovjetunió által elrabolt] Karjalából, az onnan kimenekített kb. 400 000 finn mellett a cigányok is velük jöttek, akiket aztán le kellett telepíteniük. Mivel az addigi tevékenységeikből (lókupecség stb.) nem tudtak megélni, a finn államnak kellett a hónuk alá nyúlniuk, és segélyezni őket. Ráadásul, az őket befogadó vidékek sem nézték jó szemmel a cigányokat.

Milyen most [1942-ben, azaz Karjala finn visszafoglalása után] a helyzet? Karjalába csak a munkaképes és dolgozó embereket engedték vissza. Ezek között gyakorlatilag egyetlen egy cigány nincs (Kuruc.info: ez IS történelmi tény, ellenőrizhető az archívumokban. Ha esetleg valami cigányfajvédő ebbe is belekötne.). Mivel így az annak idején evakuált emberek több, mint fele visszatért Karjalába, a finn hátországban maradt cigányok mintha megkétszereződtek volna. Mivel a cigányok általában falkában mozognak, a tradicionális viseletükben, számtalan, retkes purdéjukkal, nagyon könnyű őket észrevenni. Amikor a fiatalabb férfiak mind a fronton vannak, a többi fehér finn meg erejét megfeszítve dolgozik, addig a munka és frontszolgálat nélkül lézengő cigányok nagyon szúrják az emberek szemét.

Munkaerőhiány van. Vért izzad minden, a munkaerő keresésével foglalkozó hivatalos személy, akik emberi erőforrást próbálnak felhajtani. És mégis, vannak olyanok, akik legjobb munkaképes koruk ellenére szabadon és munka nélkül keringhetnek, lophatnak, rabolhatnak, és megkeseríthetik azok életét, akik vért izzadnak azon, hogy legyen mit enniük a finneknek a télen is.

Sokan mondják, hogy még ha korbáccsal is kényszerítenénk munkára ezeket a cigányokat, azokból semmi jó nem származna – pont az életfelfogásuk miatt.

Lehetséges, hogy van a fenti megjegyzésben igazság. De mindenképp érthetetlen, hogy pont akkor engedjük ezeknek, hogy szabadon kóringyáljanak mindenfelé, és mutassák a világnak, hogy nem dolgoznak, amikor mindenki más erejét megfeszítve gürcöl. Bár a cigányok letelepítése és munkára kényszerítése nem sok jóval kecsegtet, legalább annyi hasnza lenne, hogy a vándorcigányok nem zavarnák őket a munkában.

De mindezt nem lehet úgy elintézni, hogy a településeknek kiküldjük a kemény felszólítást: munkába a cigányokkal. Ezt [most, hogy minden fegyveres erő és fiatal férfi a fronton van] nehéz lenne kivitelezni, kényszerítő eszközök híján. És ki a fene akarna egy cigányt alkalmazni? Bizony, másféle megközelítésre van szükség: például arra, hogy azokat a cigányokat, akiknek nincs állandó munkájuk, ill. otthonuk, munkatáborba vigyük, hogy ott dolgozzanak. A munkatáborok helyszínét úgy választanánk meg, hogy aztán a közelükben a cigányoknak állandó szállást is biztosítsunk – akár a háború végeztével és a munkatáborok felszámolása után is, letelepedési lehetőséget biztosítva nekik, ami hasznos lehetne. Bizony, van elég szabad területünk az országban: ez a fajta megközelítés működne. És végezetül: ennek a legnagyobb nyertesei a cigányok lennének – minél inkább elodázzuk a cigányok letelepítését és munkára szoktatását, annál nagyobb problémát fog nekik okozni ez a késlekedés. Ugyanis, kijelenthető, hogy hosszú távon egyetlen normális, dolgozó társadalom sem fog elviselni egy, a legjobb esetben is csak egy, a társadalom számára értéktelen népcsoportot.

Mielőtt befejezem a cikket, el kell mondanom, hogy ez a cikk nem cigányutálatból született. Ha van is benne utálkozás, az a hasznos utálat a munkakerülés és a nomádkodás ellen, valamint azok ellen, akik ezeket a cselekményeket védik.

23.9.1942.”

Kuruc.info - S. A.

Tisztelt Szerkesztőség!

Szeretném tájékoztatni Önöket egy nem elhanyagolható tényre! Magyarországon is van(volt) "tökös" falu, Jászszentandrás, ahol a gyermekkoromat töltöttem. Soha sem engedtek be egyetlen cigány családot sem. Csak azóta "ismerem" sajnos a cigányokat mióta Pestmegyében lakom :(

Azóta is büszke vagyok a Jász származásomra!

Ha jól tudom - bár rég elköltöztem onnét - még mindig nincsenek cigók a volt falumban.

K. Péter

S. A. viszontválasza:

Igen, mi is tisztában vagyunk azzal, hogy vannak falvak, települések, ahol a lakók összefogtak annak érdekében, hogy a cigányok betelepedését megakadályozzák. "Extrém" esetekben mindez a Németkéren (sokáig éltesse Isten az ottani, 2002-es, miépes polgármestert!), egy takaros sváb faluban történtekig "fajul".

Csak, sajnos, ezek mind a kisebbséghez tartozó, elszórt esetek. A többség… áhh, nem folytatom. Ha a finnek konok, hazaszerető, büszke mentalitásával bírnánk, már rég elüldöztük volna, esetleg a Dunába lőttük volna a kormányt, és magyarok vezetnék hazánkat.

De, cigányügyben, nem is kell Finnországig mennünk: még az olaszok és a szlovákok is megtanították a cigányaikat kesztyűbe dudálni. Egyszerűen nincs olyan nép, amely nálunk megengedőbben, liberálisabban kezelné a cigányait. Miközben az olasz állam sorra gyújtja fel a cigánytelepeket, a szlovákok megvonják a segílyeket, az írek, finnek, svédek, kanadaiak stb. rövid távon megszabadulnak a potyautasoktól, a magyar kormány egyenesen arra gyúr, hogy még több eleve degenerált cigánypurdé szülessék, mert ugyebár a fejlődési rendellenességgel születettekért kétszeres a segíly.

Arppi S.

Melléklet: az eredeti cikk:

Työhön, työhön, sanoi Lapatossu!

Jotta kansallinen yksimielisyytemme säilyisi ja vahvistuisi, on ikäänkuin yhteisestä sanattomasta sopimuksesta kaihdettu vähemmistökansallisuuksista puhumista. Tämä on ollut oikein. Mutta yksimielisyydenkin aikana saattaa eteen paiskautua asia, joka lopettaa vaikenemisen.
Mustalaiset ovat meillä onneton kansansirpale, joka on säilyttänyt kansallisen erikoislaatunsa sulautumatta suomalaiseen ympäristöönsä. Hevoskauppiaina, ennustelijoina ja hyödyllistä työtä tekemättöminä kiertolaisina he rauhan aikana viettävät vuotensa. He olivat muutamin seuduin kiusallinen maanvaiva, sallittu vain sen vuoksi, että vaiva näytti välttämättömältä. Mutta oli alueita, joissa mustalaisilla ei ollut tosiasiallista liikkumisoikeutta, kansan voimakas asennoituminen heitä vastaan esti heidän pesiytymisensä näille seuduille. Totuuden nimessä on kuitenkin sanottava, että mustalaisten joukossa on ollut kunnollistakin väkeä, perheitä, jotka ovat sijoittuneet omalle tilalleen maata viljelemään, käsityöläisiä, jotka ovat saaneet kiinteän kotipaikan, jne. Mutta se yleiskäsitys, mikä meillä on mustalaisista, levoton, yhteiskunnalle hyödytön kiertolaisryhmä, pitää kyllä poikkeuksista huolimatta kutinsa.
Rauhan vuosina Suomi oli niin rikas ja kehittyvä maa, että meillä oli varaa pitää tuollainen muutaman tuhannen hengen kiusallinen erikoisuus. Nekin, jotka mustalaisia vähiten sietivät, ikäänkuin apaattisina arvelivat, että tällainen kuuluu suomalaisen yhteiskunnan lailliseen menoon. Sananvapaus, yhdistymisvapaus, oleskeluvapaus jne. Mustalaiset muodostivat yhteiskunnassa ikäänkuin instituutin, jotenkin samaan tapaan kuin kuljeskelevat munkkikunnat katolisissa maissa, tosin epävirallisen, tai oikeastaan aivan virattoman, mutta kuitenkin sallitun.
Yleisempi kärsimättömyys tätä suomalaisille oloille vierasta mustalaislaitosta vastaan pääsi esille jo Moskovan välirauhan jälkeen. Karjalan väestön mukana tulivat pelastuneeseen Suomeen myös Karjalan mustalaiset. He ryhtyivät majailemaan niissä kunnissa, joihin heidän entisen kiertelykuntansa asukkaat olivat sijoitetut. Kun hevoskaupat, povaaminen ja pienet `kanaljavikkelyydet` eivät turvanneet enää toimeentuloa, oli valtion heidät elätettävä. Ja heidät oli pidettävä niissä kunnissa, joiden alueille heidät oli karjalaisen `kotipaikan` perusteella sijoitettu. Mutta paikalliset asukkaat eivät nähneet tätä mustalaisasutuksen lisääntymistä suopein mielin. Ehkäpä juuri mustalaiset enensivät eräältä osalta sitä penseyttä, jota siirtoväkeä kohtaan aikoinaan joissakin osissa maata tunnettiin.
Minkälainen tilanne on nyt? Karjalaan on päästetty palaamaan vain työkuntoinen väestö. Niiden joukossa lienee tuskin yhtäkään mustalaista. Ja kun kohta enemmät puolet siirtoväestä on palannut Karjalaan, näyttäytyy tänne jäänyt mustalaisaines ikäänkuin kaksinkertaisena. Kun mustalaiset luonteensa ja tottumuksiensa mukaan edelleenkin kuljeskelevat suurissa laumoissa, miehet roimasaappaissa ja lierilakissa, kirjava huivi kaulassa,  naiset liehuvissa hameissa ja epälukuinen, likainen lapsikatras sylissä ja helmoissa, niin erottautuu mustalaisaines sitäkin selvemmin. Silloin kun maan nuorempi miesväki on siellä jossakin ja muu väki tiukasti töissä, muodostaa toimettomana kiertelevä mustalaisjoukkio räikeän epäsoinnun siinä työn ja ponnistuksen soitossa, jota maa nyt on tulvillaan.
Maassa on työvoimasta puutetta. Työvoimalautakunnat ja monet muut viranomaiset itkevät verta, kun tarvittavaa työvoimaa ei ole saatavissa. Ja kuitenkin meillä on varaa edelleenkin sallia parhaassa työiässä olevien mustalaisten kierrellä kylästä kylään, täyttää junien asiallisilla matkoilla olevista muutenkin täysinäiset osastot ja aiheuttaa mieliharmia niiden parissa, jotka otsansa hiessä koettavat turvata ensi talven leivän.
Tähän voidaan sanoa, että ei muutama tuhat mustalaista, vaikka heille pantaisiinkin kuokka käteen, voi ratkaista meidän työpulmaamme. Heistä ei ole tähänastisten elämäntapojensa takia hyödylliseen työhön.
Saattaa olla tällaisessa puheessa perääkin. Mutta yksistään periaatteen kannalta on vallan käsittämätöntä, jos meillä vanhojen tottumusten voimasta sallitaan toimettomien ihmisten kaikille näkyvän joukkion jatkaa tällaisena aikana suorastaan yhteiskunnanvastaiseksi katsottavaa maankiertämistä. Vaikkapa mustalaisten pakottaminen aloilleen ja työhön ei muussa suhteessa aiheuttaisikaan sanottavaa hyötyä, koituisi siitä maan työtätekeville kansalaisille ainakin se hyöty, että mustalaissakit eivät häiritsisi heitä työnteossaan. Meneehän siinä peltomieheltä hetki manaamiseenkin, kun rähisevä mustalaislauma kulkee ohi maantietä pitkin.
Mutta jos mustalaiskysymyksen järjestämiseen aiotaan ryhtyä, ei tule apua siitä, että lähetetään kunnallisille lautakunnille kiertokirje, jossa vaikkapa tiukastikin sanotaan: mustalaiset töihin. Sillä paikallisin voimin on romaaneille vaikea löytää lakia. Ja kuka mustalaiskatraan ottaa töihinsä? Kyllä siinä tarvitaan aivan erikoislaatuisia järjestelyjä. Esim. sellainen, että kaikki ne maan mustalaiset, joilla ei ole vakinaista ammattia ja asuinpaikkaa, koottaisiin työleireille, joilla heidät pantaisiin tekemään työtä omaksi hyväkseen. Työleirit olisi sijoitettava sitä silmälläpitäen, että myöhemmin voitaisiin mustalaisille niiden läheisyydestä varata yhtenäinen asuma-alue, jolla he saisivat itselleen asutustilat tai muun pysyväisen asuinpaikan. Tämä tietäisi mustalaiskysymyksen kokonaisratkaisua, josta olisi pysyvä hyöty tulevaisuudessakin. Kyllä meillä on maassa sen verran vapaata aluetta, että tällainen järjestely kävisi mahdolliseksi. Ajankohta mustalaisvaivan lopettamiseksi ei koskaan ole sopivampi kuin nyt. Ja loppujen lopuksi: tästä toimenpiteestä aiheutuu eniten hyötyä sittenkin mustalaisille itselleen, sillä mitä pitemmälle heidän kuljeskelevan elämänsä lopettaminen lykkäytyy, sen vaikeampi tuo leikkaus heille on. Voidaan näet pitää selvänä, että mikään kurinalainen yhteiskunta ei ajan mittaan voi sallia keskuudessaan ainesta, joka muodostaa parhaimmassakin tapauksessa yhteiskunnalle hyödyttömän ihmisryhmän. Tällöin on muistettava, että mustalaiset eivät itsessään manifestoi mitään aatetta.
Konsulit, toimeen siis vain!
Mutta ennenkuin nimimerkki piirretään tämän alle, on tarpeen sanoa, että edellä oleva kiivastelu ei ole kirjoitettu missään mustalaisvihassa. Jos siinä vihaa on, on se hyödyllistä vihaa toimettomuutta ja maankiertolaisuutta vastaan. Sekä sitä väärää humanismia vastaan, joka puolustelee moistakin.
23.9.1942.