Csak Manchesterben több száz Miskolc környéki cigány van kint, Londonon kívül Nottinghamben is elég sokan élnek. EU-s állampolgárként mindenki szabadon mehet Nagy-Britanniába, hogy pontosan hová érdemes, az a már kint lévő rokonoktól, ismerősöktől megtudható. Úgy indul a történet, hogy az ember összeszed nagyjából 1 millió forint kezdőtőkét, ez a repülőjegyen kívül főleg a lakbérre, a háromhavi kaucióhoz kell, meg a kezdeti megélhetéshez, amíg nem találnak munkát. Vagy inkább segílyt.

Az elején a viszonylag jobb helyzetűek szoktak kimenni, azután jönnek a szegényebb rokonok. "Ez nagyon nagy gáz a romáknál: a rokonok gyakorlatilag 'szétgórják', széthordják a pénzedet. Van, aki megkérte a húgát, hogy ne menjen utána a négy gyerekével, de hiába" – osztja meg egyik tapasztalatát Durst Judit, az egyik londoni egyetemen dolgozó antropológus, aki rendszeresen készít mélyinterjúkat oda költözött magyarországi cigányokkal. Mivel a cigány kivándorlás rokonsági hálózat révén működik, Angliában is azonnali gettósodás figyelhető meg, gyakorlatilag nincs semmi keveredés az ottani többségi társadalommal.

Mindenhol a migráns negyedekben találni megfizethető bérleményt, ez Londonban főleg az ázsiaiak által lakott negyedeket jelenti. Manchesterben már van egy rész, amit a magyarországi cigányok is csak cigány utcának hívnak. Innen sokan inkább elmennének, mert mint ők maguk mondják, "már túl sok a cigány".

A kivándorlók angolokkal alig érintkeznek, pakisztáni vállalkozókkal viszont kifejezetten jó a viszonyuk. Többnyire az ő házaikba költöznek, ők a landlordok, velük lehet üzletelni, és mindenféle dolgot együtt csinálni a féllegális és illegális üzletektől a megszervezett házasságokig. Korántsem ez a leggyakoribb stratégia, de megvannak az előnyei: a cigánylányoknak jó keresetforrás, a pakisztáni férfiaknak pedig EU-s útlevelet érhet, ha papíron összeházasodnak.

Ami nagyon megy, az a telefonozás és a kártyázás. Utóbbi azt jelenti, hogy a szociális segélyek felvételére adott hitelkártyára vásárolt áru részleteit nem fizetik vissza, és mire az angol hatóságok észbe kapnak, a kliens már elköltözött. Erre egy teljes hálózat épül rá: a papíron 500 fontos iPad minit a szomszéd zálogházban el lehet adni 300-ért, ebből ők mondjuk 50 fontot kapnak meg, a visszaéléseket szervező nagy hal pedig lenyúlja a maradékot.

A szociális ellátórendszerek kiskapuinak kihasználását az antropológusnő korábban a Kanadába menekült cigányok között is megtapasztalhatta. A 2008-as első nagy kivándorlási hullámmal kikerült, politikaimenekült-státuszt igénylő, de a kutató szerint is részben inkább "gazdasági menekültnek" (értsd: ott magasabb a segély összege - a szerk.) tekinthető emberek újrateremtették az otthoni viszonyaikat. Akkor volt olyan borsodi cigánytelep, ahonnan az ott élők 60 százaléka kiment.

Ugyanúgy éltek a nagyvárosi bérház folyosóján, mint otthon a telepen. Este tízkor jártak át egymáshoz süteményt vinni, a folyosón sírtak a kicsik a babakocsiban, itt viszont ez érthetően zavart másokat, több feljelentés is lett a dologból – emlékszik vissza.

2010-es terepmunkája idején már a tényleg szegények is mentek, nekik vagy a már korábban nekiindult "cigány középosztály" — szakmunkás, vállalkozó vagy kereskedő rokonok — adta össze a pénzt, vagy pedig eladták mindenüket, hogy meg tudják venni a repülőjegyeket. Ha ez sem volt elég, az uzsorás pénzéből indultak el, neki kintről kellett törleszteni a kölcsönt. Kanadában a segély mellett lomiztak és vasaztak főleg, a "garbage"-ből, ahogy ott mondják, napi 60-100 dollárt is össze lehetett szedni.

A már kint lévők abban is segítettek, hogy mindenkit kitanítottak, mit kell mondani, ha meg akarják kapni a menekültstátuszt. A bőrfejűekről, szegénységről, diszkriminációról a kanadai hatóságok előtt szinte szó szerint megegyező történeteket meséltek, nagyvonalakban mindenkinek ugyanaz volt a meséje.

Sokaknak szinte büntetés volt, amikor vissza kellett jönniük Magyarországra. A kanadai újrakezdési támogatásokra kapott utalványokra aztán egész iparág épült rá: egyes vállalkozók feketén és olcsón felvásárolták a 2000 dolláros, bútorvásárlásra fordítható segélyeket.

A felnőtteknek a kint töltött évek miatt elveszett a segélyjogosultságuk, így a Kanadában összespórolt pénz gyorsan elfogyott, sokan az utolsó maradékból mentek ki Angliába.

Most zajlik tehát a cigány kivándorlás újabb hulláma. Sokan vannak már kint, de Borsodban egyre többen és többen tervezik az indulást, amíg tehetik. A brit "romafóbiáról" egyre többet hallani már nálunk is, ki tudja, mikor keményedik be az antimigrációs politika igazából is. Jelentek már meg 200 ezer főről szóló becslések is, a valóságban Durst Judit szerint legfeljebb pár tízezer "roma" lehet kint összesen a volt szocialista országokból. A magyarországiaknál jóval többen lehetnek a romániaiak, igaz, ezt megbecsülni nehéz, náluk sok az utcai koldus, ezért ők jobban is láthatóak a magyarországi cigányoknál.

A konkurencia ellenére alulfizetett alkalmi munkát most sem nehéz találni. Mások úgy vannak vele, kihúzzák a segélyekből, még ha az nem is olyan jó pénz, mint ami Kanadában volt. "Mindenki azt a habitust viszi ki, ami itthon is jellemezte" – szűri le Durst Judit terepmunkái egyik általánosabb tanulságát.

Ahány város, ahány negyed, annyiféle cigány banda. A nagyobb manchesteri csoportban sokan próbálnak élni a brit ellátórendszerben rejlő lehetőségekkel. "Nem tudom, hogyan lehet erről úgy beszélni, hogy aztán ne forgassák ki a szavaimat, de mivel sokan közülük, itthon is, az önhibájukon kívül, a segélyen szocializálódtak, hihetetlen leleményességgel mozognak a kinti jóléti rendszerben is. Bár nem tudnak angolul, pontosan tudják, hogy milyen pénzeket lehet megigényelni"  – mondta a kutató.

(Index nyomán)

Frissítés: Nem fogják kitaláni, Angliában hol történik a legtöbb betörés! (És kik követik azokat el...)

Segítségül hívjuk hát a BBC cikkét:

“The top 20 burglary hotspots in the UK have been revealed, with part of Manchester the worst in the country.” - Azaz Manchester egy adott része a bűnügyileg legfertőzöttebb környék.

És mi áll a fenti cikkben?

“Manchesterben már van egy rész, amit a magyarországi cigányok is csak cigány utcának hívnak. Innen sokan inkább elmennének, mert mint ők maguk mondják, "már túl sok a cigány".” “A nagyobb manchesteri csoportban sokan próbálnak élni a brit ellátórendszerben rejlő lehetőségekkel.”

Azaz: tele van Manchester “magyar” cigóval. Az ok-okozati összefüggés átgondolását az Olvasóra bízzuk.