"A történelmet lehet szeretni, vagy épp nem szeretni. Lehet eseményeket kiemelni, vagy éppen elhallgatni, letagadni, vagy eltúlozni, bármit lehet, csak épp meg nem történtté tenni nem lehet.... ezért történelem.
S ha már így van, legalább beszéljünk róla!"
S ha már így van, legalább beszéljünk róla!"
Ezekkel a sorokkal invitálta Szőnyi Attila Monorra a Bacchus tér sarkán álló emlékkereszthez, ahonnan koszorúzást és mécsesgyújtást követően vonultak az egybegyűltek a Strázsahegyen található Tarbály pincéhez, ahol a rendezvény szervezője egy rendkívül részletes és érdekfeszítő előadás keretében elevenítette fel a I. világháborút követő, magyarországi véres káosz korszakát - írja a MÖM hírszolgálata.
 |
1919. augusztus 1-jén a román hadsereg az általa megszállt Tiszántúlról támadt rá a maradék országrészre.
 |
Monoron augusztus 3-án, ötvenkét foglyul ejtett magyar katonát és egy 16-17 év körüli fiút végeztek ki a románok. Az áldozatokat a monori téglagyár agyagbányájában a velük kiásatott gödörbe lőtték bele. A románok ezzel a különös kegyetlenséggel elkövetett példastatuálással és megtorlással akkoriban szembementek minden hadi joggal és felrúgtak minden létező írott és íratlan szabályt.
 |
Az elhunytakat csak jóval később 1920. június 10-én, már a Horthy-vezetés alatt exhumálták, amely során tizenöt egykori katonát tudtak beazonosítani, akik az ország minden szegletéből érkezve harcoltak az elfoglalt magyar területek visszaszerzéséért.
 |
A további harminchét ismeretlen katona a későbbi visszaemlékezések és kutatások alapján, feltételezhetően a Magyarország felszabadításáért harcoló Székely Hadosztályhoz tartozott.
 |
A román hadsereg az 1918 és 1920 közötti időszakban gyakorlatilag szabadkezett kapott az antanttól magyarország kifosztására, amely véres korszakban ártatlan magyarok százait gyilkolták meg.
Az eseményen László Attila Tibor a MÖM vezetője is tisztelgett az egykori magyar katonák emléke előtt.
