Egy ukrán portálnak adott interjúban Gyöngyösi Márton úgy nyilatkozott: nagy hiba volt annak idején a részéről, hogy megfigyelőként jelen volt 2015-ben a megszállt Donyecki-medencében rendezett „kamu választáson”.
A Jobbik elnöke elnézést kért.
Úgy magyarázta tettét, hogy fel volt háborodva az ukrán kisebbségi nyelvtörvény miatt.
Elmondása szerint ma már egészen másként cselekedne. Oroszországhoz azért fordult, mert az említett jogszabály egyfajta agressziót jelentett az akkori ukrán kormány részéről és szövetségest keresett. Egyetlenegy partner kínálkozott a magyarok jogainak a megvédésére, Moszkva – vallotta be.
 |
Gyöngyösi biztosított mindenkit, hogy ma már teljes mértékben Ukrajnát támogatja, írják, mert
„most a kárpátaljai magyarok ukrán zászló alatt harcolnak a megszállókkal”,
így egyben saját szűkebb pátriájukért is harcolnak a Jobbik elnöke szerint - idézi az ukrán lapot a Mandiner.
Frissítés: "gyalázat, amit tettél" - olvasónk nyílt levele
Tisztelt Képviselő Úr, Kedves Marci,
bátorkodom volt jobbikosként tegezni téged, ami még nagyon régi, biatorbágyi látogatásodtól datálódik, amire büszke is voltam - akkor. Most már szégyenlem a találkozásunkat is, és a tegeződést is, meg azt is, hogy valaha hittem benned.
Elképzelni alig tudom, ki vagy mi vehet rá egy embert, hogy hosszú éveken át igaznak vélt és hangoztatott nézetét, amivel több ezer embert tévesztett meg, egyik napról, vagy hónapról a másikra elárulja, követőit pedig hátba döfje.
Annak idején büszkén meséltem, akinek csak tudtam, hogy személyesen ismerem azt a bátor embert, aki fel merte tenni a tabudöntő, kínos kérdést a Parlament kellős közepén, hogy ideje lenne végre megtudni, hány kettős állampolgár van az országgyűlésben, és azok között hány magyar-izraeli kettős állampolgár, feltárva ezzel a fenyegetéssel felérő nemzetbiztonsági kockázat veszélyét.
Emlékeim szerint azóta már bocsánatot is kértél a zsidóság hazai képviselőitől kijelentésedért, pedig teljesen jogos volt felvetésed, hiszen Izraelben is törvény tiltja a kettős állampolgárok parlamenti képviseletét, nem látom be tehát, nálunk miért ne lehetne így? Költői kérdés... Talán mostanra elfelejtetted még a választ is a saját dilemmádra.
A Kuruc.info hírportálon pedig döbbenten olvasom a hírt, hogy egy ukrán lapnak adott interjúdban bocsánatot kértél azért, mert megfigyelőként részt vettél a Krími Autonóm Köztársaság népszavazásán. Emlékeztetőül: a lakosok élve az EU által is elfogadott és vallott "népek önrendelkezési jogával" mindent elsöprő többséggel megszavazták visszatérésüket (tehát még egyszer: visszatérésüket) az Orosz Föderációhoz - mivel hogy oda is tartoztak, egészen addig, amíg Hruscsov elvtárs az Ukrán SzSzK-nak nem ajándékozta a félszigetet, amihez párt főtitkárként még csak joga sem volt. Mindkét köztársaság (Szovjet és Ukrán) parlamenti döntése és jóváhagyása kellett volna ehhez ugyanis.
Egyetértettem veled akkor abban, hogy a referendumot a demokrácia teljes győzelmeként értelmezted, mivel az is volt.
Egyetértettem veled akkor abban, hogy a referendumot a demokrácia teljes győzelmeként értelmezted, mivel az is volt.
Két eset lehetséges - elvileg. Vagy tényleg fogalmad sincs az akkori eseményekről és tényekről, vagy pedig pontosan tudod mi és hogyan történt, tisztában vagy mindennel, de ennek ellenére szándékosan, a fényességes és dicsőséges Nyugat nemzetpusztító elvtelen képviselőinek elvárása szerint köpöd szembe a történelmet, emberek százezreinek szenvedését, elveidet, volt követőidet, híveidet és barátaidat, de elsősorban saját magadat, miután mindenkit és mindent elárultál.
Kikívánkozik belőlem, de muszáj leírnom - gyalázat, amit tettél.
Mivel elveidet nyíltan vállaltad a The New Voice of Ukraine hasábjain, amit más hírportálok is átvettek, gondolom, nincs ellene kifogásod, ha fenti véleményemet továbbítom a Kuruc.infónak is, ahonnan értesültem a Krími Autonóm Köztársaság referendumáról alkotott jelenlegi álláspontodról.
Dr. Nemes András
Kapcsolódó:
