Kovács Géza. Ha e nevet beírjuk a böngészőbe, tucatnyinál is több azonos nevű közéleti személyről kapunk találatot, a társadalmi szerepvállalás számos területén megjelenve. Most mégis van egy, az ismerősi körömből való Kovács Gézához fűződő aktualitás esemény, mely inspirált engem, hogy ezt szélesebb körben közzé tegyem.

 

Kovács Géza lelkipásztor

Kovács Géza 2023. január 23-án, életének 98. évében elhunyt. Mi ennek a jelentősége? Szokott dolog, hogy emberek születnek, és mikor eljön az ideje, meg is halnak. Vele is csak ez történt, ami holtbiztosan mással is megesik. Amiben mégis az Ő esetén engem megragadott az a végső búcsúztatása. A gyászistentiszteletet inkább az ünneplő öröm, mint sem a fájdalom könnyei hatották át. És nem azért esett ez így, mert egy sokak által gyűlölt személyről lett volna szó, akitől most a megszabadulás öröme palástolhatatlan rosszmájú derűre adhatna okot. A magunkfajtától álljon is távol mindennemű káröröm! Most épp ellenkezőleg! A "mindannyiunk Gézabácsija" egy üresjárat nélküli életet maga mögött hagyva "Isten gyönyörű országába költözött."

Ki is volt hát az általam felidézett Kovács Géza bácsi? Egy lelkipásztor volt. Nem, mint önjelölt. Ifjú korában már biztos karrier körvonalazódott előtte, amikor meglepetésként érte a katarzis. Ezt Ő így idézte fel: "Térden állva becsukott szemmel imádkoztam az Úr vezetéséért, mikor éreztem, hogy valaki mellém áll. Félre néztem, de mégsem láttam senkit. Ez a láthatatlan "Senki" félreérthetetlenül és határozottan szólt hozzám.

- Menj a teológiára tanulni!

- Én pedig engedelmeskedtem."

Így kezdődött hát, és ahogy már említettem, élete végéig nem volt üresjárat az életében. Baj is lenne, ha egy lelkipásztor életének nem ez volna az egyik legfőbb erénye. Hiszen akik az Úr Jézus szolgálatába hívattak, nem tétlenségre, sőt inkább fáradhatatlan munkára kaptak megbízást. Az ige is ezt mondja: "Az aratni való sok, de a munkás kevés!"

Pályafutása sok küzdelemmel járt. Dacolt korszakokkal, izmusokkal, ateistákkal és egyházi vezetőkkel, vallásos emberekkel. Krisztusi életutat járt be, melynek terhét Megváltója erejével hordozva, soha nem kötött a világgal kompromisszumot. Nem állt be az áruló "békepapok" sorába. Tudta, hogy ebben a világban semmi sem örök. Nincs olyan hatalom és korszak, melynek nyomorgattatása örökké tartana. De tudta: "Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz."

Az idő Őt, helyesebben rajta keresztül is Megváltó Istenét igazolta. Az evangélium örömüzenete, a megtérésre hívás, a mindenkihez való biztató szava, bölcs tanácsai, a föld kerekségén százezrekhez eljutott.

Azt gondolom, aki Géza bácsit ismerte és csak egyszer is találkozott vele, az egy életre emlékezetébe véste nevét. Mindenkor túláradt személyén át az Úr Jézus szeretete. Szolgáló életében mindenkor betöltötte az újszövetségi parancsolatokat:
"- és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája."
"- tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok."

Lelkipásztorként nem politizált, ha csak nem tekintjük alapból politikai tevékenységnek bármilyen korszakban is Krisztus evangéliumának hirdetését. Nem csak bölcs volt, de szókimondó is. A bűnt mindig bűnnek nevezte. Számára Megváltója valóban az utat, igazságot, és a nagy "É" betűs életet jelentette. Nem volt kisstílű. Ő soha nem egy röpke földi életben gondolkodott. Fáradhatatlanul hirdette az Úr feltámadását és az Ő általa számunkra is elnyerhető győzelmes örök életet.

Egy emlékezetes esemény jutott minap eszembe, mely éles látását is jól igazolja! Amikor 2015-ben a Keleti pályaudvarnál gyűltek a migránsok, sok gyülekezetben, így nálunk is prédikációba foglalták: "Most lesz nyilvánvalóvá, milyen keresztények is vagyunk, milyen segítőkészséggel, szeretettel fogadjuk a szegény menekülteket?"

Néhány nappal később, az akkor 90 éves Géza bácsi hirdette az igét. Sokak meglepetésére így szólt: "Testvérek! Az egykori keresztény Európa mára elhagyta a hitet, elfordult Istentől. Most pedig megérkeztek a "Vadak", hogy az európai népeket leigázzák, országaikat elfoglalják..." Ezen folyamatok hátterét Ő első perctől tisztán látta. Tudta, hogy az a nép, és az az ember ki az Istenétől elszakad, már könnyű préda lesz ellenségei számára.

Ma erőteljes szellemi amortizáció zajlik az egész világban. Nemzeti és keresztény értékeink támadása újabbnál újabb frontvonalak mentén zajlik. Egy módja van, ha nem akarunk elsodródni a világ mocskába. Morális szellemi bástyákkal kell életünket biztosítani. Ez pedig nem más, mint Istennel való kapcsolatunk újraépítése, megerősítése.Kövessük ebben is Géza bácsi példaadását!

Néhány héttel ezelőtt Géza bácsival készült utolsó beszélgetés:

 

 A gyászistentisztelet, melyből oly sokan erőt kaptunk.

"Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség" - mondja az ige. És valóban, míg a hitetlen ember az élete végét kudarcként éli meg, a hívőnek az a célba érés, a mennyei jutalom átvétele.

(A szerző olvasónk.)