Róna Péter jogász-közgazdász professzor, az MNB korábbi felügyelőbizottsági tagja szerint az Alaptörvény 17. módosítása körüli vita valójában két összeegyeztethetetlen alkotmányelmélet – a „politikai” és a „jogalapú” alkotmány – ütközése. A magyar Alaptörvény mindkettőt magába építette, ami működésképtelen rendszert szült: mivel a kétharmad bármit átírhat, és az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálódhat, Róna szerint a jogállam megszűnt, és minden pusztán politikai döntés kérdése – fogalmazott a 24.hu-n megjelent, Ez Magyar Péter első tévedése című cikkében.
 Fotó: Trenka Attila / Index |
Róna Péter szerint április 12-e után fordult a kocka: az Orbán-rendszer hívei, a politikai alkotmány korábbi gyakorlói most kétségbeesetten a jogállamra hivatkozva próbálnának korlátot szabni az új kétharmadnak, miközben a Tisza-kormány nem akar lemondani az Alaptörvény jogállamellenes eszközeiről, mert azok nélkül nem tudja lebontani a régi rendszert.
Magyar Péter a választáson cáfolhatatlan felhatalmazást kapott a megnevezett tisztségviselők – élükön Sulyok Tamás – eltávolítására és egy új, jogállami alkotmány kidolgozására, az új alkotmány életbelépéséig pedig a jelenlegi, hitelét vesztett Alaptörvény formálisan törvényes alapot ad ehhez.
A csapda a szerző szerint ott van, hogy a 17. módosítás egyik eleme, a képviselői tisztség három ciklusra korlátozása nem szerepelt a kampányban, így arra Magyar Péter nem kapott választói megbízást – ennek egyetlen alapja a maga a Tisza által is „kárhoztatott” Alaptörvény.
Mivel a lecserélésre ítélt Alaptörvény tartalmi ereje elveszett, és pusztán eljárási szerep maradt neki, a kormányzás tartalmi határait az április 12-ei választói felhatalmazás jelöli ki.
Ahol a Tisza Párt ezt a határt átlépi – mint a cikluskorlátozásnál –, ott azonnal megalapozottá válik az önkényesség vádja, még ha azt olyanok emelik is, akik tizenhat éven át maguk művelték az önkényuralmat.
(Index)
