A korábbi hírekkel szemben, a Jobbik jelölése és ifj. Hegedűs Loránt vállalása ellenére mégsem lehet önkormányzati képviselő sem a református lelkipásztor, miután saját presbitériuma, azaz helyi híveinek világi tanácsa nem járult ehhez hozzá.
 Ifj. Hegedűs Loránt Vona Gáborral (korábbi fénykép) |
Az V. kerületi önkormányzati képviselőségről lemondott Derdák Éva helyére a Jobbik belvárosi szervezete Hegedűs Lorántot jelölte, akit a párt Országos Elnöksége is jóváhagyott. A református lelkész azonban nem tudta meggyőzni a Szabadság téri egyházközség presbitériumát, hogy az ehhez szükséges hozzájárulást megadja (a reformátusok országos szabályzata amúgy csak az országgyűlési képviselőséget tiltja).
Hogy a háttérben pontosan mi áll, azt nem tudjuk, de a Szabadság téri egyházközségnek nemcsak komoly presztízse, hanem jelentős ingatlanvagyona is van, többek közt a Szabó Dezső Színház is a része. Dr. Hegedűs Loránt nyugalmazott püspök befolyásának folyamatos csökkenése azonban oda vezethet, hogy egyes körök elorozzák a lelkipásztori pozíciót, mely mindennek a kulcsa.
A Jobbik belvárosi szervezetének korábbi elnöke mellesleg Kovács Enikő, aki ifj. Hegedűs Loránt feleségeként országgyűlési képviselő, a Jobbik önkormányzati kabinetének elnöke.
Az V. kerületi önkormányzati képviselői posztra így Somlai László vagy Hadházy József esélyes, a listán rajtuk kívül már csak Witzl Antal szerepel.
(Kuruc.info)
Ifj. Hegedűs szerkesztőségünkhöz eljuttatott levele:
Tisztelt Szerkesztőség!
Hírportáljukon találgatások jelentek meg arról, mi az oka annak, hogy mégsem leszek önkormányzati képviselő a Belvárosban.
A tisztánlátás érdekében tájékoztatom Önöket és kedves olvasóikat, hogy Presbitériumom nem tiltotta meg a tisztség betöltését, de a döntő többség nem tartotta hasznosnak, hogy elfogadjam azt. Ennek elsőrendű okát abban jelölték meg, hogy az egyházi alkotmánynak az állami alkotmánnyal és meggyőződésük szerint a "gyülekezeteiben él az egyház" alapelvvel összeegyeztethetetlen, eredetileg rám szabott módosítását legitimálnám azzal, ha az átvilágítatlan egyházi vezetők által kegyesen meghagyott önkormányzati szintű közéleti szerepvállalással élnék, miközben továbbra is tiltják, hogy szolgáló lelkész politikai párt tagja és/vagy országgyűlési képviselője legyen.
Döntésükben kétségkívül szerepet játszott Derdák Éva presbiter, leköszönt képviselő csalódottsága, nemkülönben az a tény, hogy a Hazatérés Temploma hosszú évek óta magára hagyottan vívja lelki és szellemi-erkölcsi nemzetébresztő szolgálatát, melyben a hatalomtól csak büntetést, a közegyház részéről mellőzöttséget, a nemzeti radikalizmus részéről pedig csak súlytalan ígéreteket kapott. Ennek tagadhatatlanul ékes példája az altemplomunkban működő Szabó Dezső Katakombaszínház, melynek kifűtését sem tudtuk jóformán megoldani a lassan mögöttünk hagyott színházi idényben.
Az én személyes döntésemet pedig, mely arra késztetett, hogy tudomásul vegyem a presbiterek akaratát, nem pusztán az egyház jelen szép és ékes rendjének biztosítása vezette, hanem a jövőre nézve az a lényegi esemény, hogy ebben az évben presbiterválasztásra kerül sor egyházunk minden gyülekezetében, s nem kívántam ennek folyamatát megterhelni egy ez idő szerint presbitereim részéről ellenérzésekkel fogadott világi közéleti tisztség általam való betöltéséből fakadó lekötöttségekkel.
Hangsúlyozom azonban, hogy semminemű befolyással nem bírt sem a Presbitérium, sem az én döntésemben azon nemtelen támadás, mely a stop.hu-tól az annak cikkét nemcsak idéző, hanem még meg is fejelő hunhír szennycsatornákig terjedt. A Presbitérium ugyanis (velem együtt) reméli, hogy minél hamarabb elérkezik az az idő - azaz nem fogok hosszan menetelni a "parlamenti és pártpolitika csúcsai felé" - amikor lehetőség nyílik szolgáló lelkészként országgyűlési képviselői, mi több kormányzati tisztség betöltésére.
A Jobbik belvárosi szervezetének és országos elnökségének köszönetemet fejezem ki ezúton is a belém vetett bizalomért, s ígérem, lelkészként a továbbiakban is harcolni fogok hazánk izraeli megszállása, bankárkaszti gyarmatosítása, a legnagyobb lélekszámú stigmatizált kisebbség szubkultúra alatti tenyészetének bűnözői rétegéhez tartozó devolúciós egyedek őshonos államalkotó nemzetünkre történő uszítása, nemzetünk népesedési katasztrófába taszítása, s az egyházainkon belül elharapódzó ójudaizmus térnyerése ellen. Ez utóbbira a legdöntőbb bizonyíték az a "kereszténydemokrata" törvénymódosítási javaslat, mely a cionista szektát, a Hit gyülekezetét történelmi felekezetté kívánja nyilvánítani, mely ellen gyülekezetem tiltakozó demonstrációt hirdet meg.
Ami pedig legvégül az egyházpolitikai súlyt illeti: azt nem elsősorban a betöltött tisztség, hanem a szellem-erkölcsi tekintély adja meg. A súlytalan embereket a súlyos pozíció agyonnyomja, a fajsúlyos embereket kirekesztettségük végül még inkább kikerülhetetlenné teszi. Isten és apám nevében így folytatom - feleségemmel, Kovács Enikővel, mint országgyűlési képviselővel együtt - a küzdelmet a "seregesen jövő senkik" ellen.
Szebb jövőt kívánva Istenünk áldásával:
ifj. Hegedűs Loránt
Hírportáljukon találgatások jelentek meg arról, mi az oka annak, hogy mégsem leszek önkormányzati képviselő a Belvárosban.
A tisztánlátás érdekében tájékoztatom Önöket és kedves olvasóikat, hogy Presbitériumom nem tiltotta meg a tisztség betöltését, de a döntő többség nem tartotta hasznosnak, hogy elfogadjam azt. Ennek elsőrendű okát abban jelölték meg, hogy az egyházi alkotmánynak az állami alkotmánnyal és meggyőződésük szerint a "gyülekezeteiben él az egyház" alapelvvel összeegyeztethetetlen, eredetileg rám szabott módosítását legitimálnám azzal, ha az átvilágítatlan egyházi vezetők által kegyesen meghagyott önkormányzati szintű közéleti szerepvállalással élnék, miközben továbbra is tiltják, hogy szolgáló lelkész politikai párt tagja és/vagy országgyűlési képviselője legyen.
Döntésükben kétségkívül szerepet játszott Derdák Éva presbiter, leköszönt képviselő csalódottsága, nemkülönben az a tény, hogy a Hazatérés Temploma hosszú évek óta magára hagyottan vívja lelki és szellemi-erkölcsi nemzetébresztő szolgálatát, melyben a hatalomtól csak büntetést, a közegyház részéről mellőzöttséget, a nemzeti radikalizmus részéről pedig csak súlytalan ígéreteket kapott. Ennek tagadhatatlanul ékes példája az altemplomunkban működő Szabó Dezső Katakombaszínház, melynek kifűtését sem tudtuk jóformán megoldani a lassan mögöttünk hagyott színházi idényben.
Az én személyes döntésemet pedig, mely arra késztetett, hogy tudomásul vegyem a presbiterek akaratát, nem pusztán az egyház jelen szép és ékes rendjének biztosítása vezette, hanem a jövőre nézve az a lényegi esemény, hogy ebben az évben presbiterválasztásra kerül sor egyházunk minden gyülekezetében, s nem kívántam ennek folyamatát megterhelni egy ez idő szerint presbitereim részéről ellenérzésekkel fogadott világi közéleti tisztség általam való betöltéséből fakadó lekötöttségekkel.
Hangsúlyozom azonban, hogy semminemű befolyással nem bírt sem a Presbitérium, sem az én döntésemben azon nemtelen támadás, mely a stop.hu-tól az annak cikkét nemcsak idéző, hanem még meg is fejelő hunhír szennycsatornákig terjedt. A Presbitérium ugyanis (velem együtt) reméli, hogy minél hamarabb elérkezik az az idő - azaz nem fogok hosszan menetelni a "parlamenti és pártpolitika csúcsai felé" - amikor lehetőség nyílik szolgáló lelkészként országgyűlési képviselői, mi több kormányzati tisztség betöltésére.
A Jobbik belvárosi szervezetének és országos elnökségének köszönetemet fejezem ki ezúton is a belém vetett bizalomért, s ígérem, lelkészként a továbbiakban is harcolni fogok hazánk izraeli megszállása, bankárkaszti gyarmatosítása, a legnagyobb lélekszámú stigmatizált kisebbség szubkultúra alatti tenyészetének bűnözői rétegéhez tartozó devolúciós egyedek őshonos államalkotó nemzetünkre történő uszítása, nemzetünk népesedési katasztrófába taszítása, s az egyházainkon belül elharapódzó ójudaizmus térnyerése ellen. Ez utóbbira a legdöntőbb bizonyíték az a "kereszténydemokrata" törvénymódosítási javaslat, mely a cionista szektát, a Hit gyülekezetét történelmi felekezetté kívánja nyilvánítani, mely ellen gyülekezetem tiltakozó demonstrációt hirdet meg.
Ami pedig legvégül az egyházpolitikai súlyt illeti: azt nem elsősorban a betöltött tisztség, hanem a szellem-erkölcsi tekintély adja meg. A súlytalan embereket a súlyos pozíció agyonnyomja, a fajsúlyos embereket kirekesztettségük végül még inkább kikerülhetetlenné teszi. Isten és apám nevében így folytatom - feleségemmel, Kovács Enikővel, mint országgyűlési képviselővel együtt - a küzdelmet a "seregesen jövő senkik" ellen.
Szebb jövőt kívánva Istenünk áldásával:
ifj. Hegedűs Loránt
