Előzmény: A pokol három napja - hetvenegy évvel ezelőtt pusztított Drezdában a szövetséges légiterroristák tűzvihara

A tűzvihar: egy mesterségesen előidézett, lokális, időjárási jelenség. Időjárási, mert akár egy hurrikán, nagy területre kiterjedő, szabályozhatatlan jelenség. A nagy kiterjedésű, egybefüggő tüzek felett fékezhetetlen, felfelé szálló légáramlat alakul ki. E felfelé szálló forró légoszlopban az áramlás sebessége egyre fokozódik, az alján orkánsebességű gyorsasággal szívja be a levegőt. Az összesűrűsödött, oxigéndús, nagynyomású légáram egyre vadabbul táplálja a tüzet, mint egy acélolvasztó kemencében. A tűzorkán mindent beszív. Tetőszerkezeteket, az ajtókat, ablakokat tokostul tépi ki, és kiszívja a bútorokat, járműveket, embereket kap fel az utcákon, elszívja a levegőt, és megfojtja azt, aki lélegzik. Ezzel nem csak éltető oxigént, hanem rengeteg összeaprított éghető anyagot is beszippant, tovább fokozva az infernót. Addig ég, amíg van, ami elégjen. Ott, ahol nem "csak" az orkán, hanem a tűz is pusztít, ott az acél is megolvad egyes helyeken. Sőt, a bazalt útburkolat is! Mélyen a föld alatt, a városi csatornahálózatba menekült emberek halálra főnek a szennylében. Tetemeik eltorlaszolják a csatornákat, iszonyatos járványveszélyt okozva a támadás után a városrészben. Ez a tűzvihar.

Persze a tűzvihar nem alakul ki - csak úgy magától - egy durvább bombázgatástól. Tenni kell érte, nem is kicsit! Komoly tudományos és katonai előkészületek szükségesek hozzá. Több ezer szorgos ember munkája, kizárólag az ellenséges civilek (nők, gyermekek, idős emberek, mert a többi a fronton harcol) és lakóhelyük leradírozására.

Azt talán mindenki tudja, hogy egy "mezei" légitámadást megszervezni sem babazsúr. Tekintve, hogy ma a polgári légi közlekedésben sem egyszerű biztosítani, hogy az a néhány össze-vissza kóválygó gép össze ne ütközzön. Nos, ezer négymotoros bombázót felkészíteni bevetésre, fölemelni vagy tíz különböző reptérről, gyülekeztetni, majd hullámokban, percre pontosan a cél fölé navigálni, nem kis munka. És ez mind édeskevés a tűzviharhoz. Marha nehezen keletkezik - még a szakemberek hathatós segítségével is - tűzvihar. Nézzük a receptet:

- Végy annyi négymotoros nehézbombázót, melyek három nap, három éjjel, "vetésforgóban", minimum 800-1200 gépes hullámokban tudják támadni a célt. Hozzájuk való, megfelelő számú kísérővadászokkal egyetemben.
- Töltsd meg mindegyik bombázót jól, a gyújtáshoz szükséges különféle bombák tudományosan, erre a célra kitalált elegyével. Úgymint:

a., "Sütik" (ezek amolyan egy-röpcsi-egy-bomba, hatalmas légi aknák) a háztömbök rombolásához. A gyújtáshoz ugyanis - csakúgy, mint egy tábortűznél - aprófa, gyújtós szükségeltetik. Meghatározott területre, meghatározott mennyiségű sütit dobtak.
b., A következő hullámokat töltsd kisebb romboló bombákkal a jobb aprítás kedvéért. Foszforral, hogy a tüzekhez kivonuljanak a környékbeli mentőalakulatok, akik veszélyeztetik a tűzorkán begyújtását, és repesszel, hogy a mentők ne tudják kimenteni a tűzoltókat.
c., Az egészet hagyd sülni 30 percig. Ez fontos! Ennyi idő kell a katasztrófamentőknek, városi mentőszolgálatnak és a különféle (vasúti, városi, önkéntes) tűzoltóknak, hogy a környező településekről a helyszínre kiérkezzenek.
d., Szórd meg őket finoman repeszbombákkal és foszforral. Pusztítsd el őket mind, különben eloltják a tüzeket!
e., Most jöhetnek a tűzgyújtók. Romboló és gyújtó bombák tonnáival. De csak pontosan! Ugyanoda mindet, nem ám ahogy szoktátok, ahogyan a legyek sz@rnak a vellanykörtére! Küldj előre pathfindereket, akik precíziós célmegjelölést végeznek.
Végül küldd a hullámokat percre pontosan egymás után, precízen. Hát ki ne aludjon véletlen az a tűz, amibe ennyi ember ennyi energiát, mi több, életeket fektetett.

"Bombázó" Harris, a hadászati légierő parancsnokaként a felelős ezért és a többi mészárlásért. Hogy Drezda miért fáj annyira, mikor csak tűzvihargyújtásban sem az egyetlen a "Bombázó" becenevű, magasan szakképzett és elismert tömeggyilkos praxisában, nem tudom. Talán azért, mert fölösleges volt?

Taktikai szempontból indokolhatatlan. Az oroszok szájában volt a város. Nem az angolszászok előtt. Sztálin forrt a dühtől, ha belekontárkodtak az ő dolgába. A szövetségeseitől csak annyit akart, hogy tehermentesítsék a második fronttal. Hadiipara elhanyagolható volt Drezdának. Tagadhatatlan; vasúti csomópont volt, mint szinte minden város a világban.

Viszont ma is, szétbombázva, Európa egyik legszebb városa. Kulturális és művészeti központja volt Németországnak. Porcelán, és nem fegyvergyártásban volt élenjáró.

Ami a legszörnyűbb, az oroszok elől kb. 1,2-1,5 millió menekült futott a kevés, megmaradt holmijával Drezdáig. Regisztrálatlanul. Sohasem fogjuk megtudni, hány lélek veszett oda Drezda tüzes poklában. Ja, persze... hogy is nem jutott mindjárt eszembe, a hivatalos 80 000?!

Hogy akkoriban fásultan fogadták az emberek az ilyen híreket, talán (talán) érthető... Keleten Ivánt fölakasztották, mert partizánnak állt, és vasutat robbantott. Hanzinak kinyomták hátulról rohamkéssel a térdkalácsait és keresztre feszítették, mert megtámadta Oroszország Anyácskát. Nyugaton Günther legéppuskázta az égő üzemanyagban veszkölődő hajótörötteket. Joe pedig Eindhovennél rárobbantotta a vegyiművek kénsavtartályait az alant beásott Fritzékre.

Drezda volt a sorban az utolsó. A tűzgyújtást Hamburgban kezdték, és Bombázó Harris rákapott az ízére. Számos német nagyvárost pusztítottak el tűzorkánnal (úgymond) Coventryért csak itt, Európában. Amit pedig a japánokkal műveltek a szövetségesek, nos, azt csak a japánok bírhatták ki.

Ez a városkiradírozgatás, egy Duarte nevezetű, agybeteg katonabácsi ötlete. Valamikor a Nagy Háború után az a gondolata támadt, hogy van ez az új, légierő nevezetű játékszer, ami repül, berreg, meg a frászt hozza a nyugdíjasokra, de igazából egy lakónegyednél kisebb földi célpontot, bajosan lehet vele eltalálni. A nagy hadicélokat jól védik, és még a végén meg talál halni a mi jó pilótánk. Hát nosza, bombázzuk a védtelen városokat! Megvan a csőben a lyuk! És hogy ennek mi a fészkes fene a taktikai haszna? Az égadta egy világon semmi! De a stratégiai haszna az, hogy a szenvedő városi lakosság szembefordul kormányával, elmozdítja a hatalomból, és győztünk! És ez a Duarte-féle elmélet, már (azon túl, hogy normális elmének - finoman szólva - naivan hangzik) akkor megbukott a gyakorlatban. De a politikusok körében azóta is töretlen sikere van. Elsőnek Amerika kapta fel. Óriási erővel fejlesztett és épített ki távolsági, nehézbombázó flottát. Sztálinnak is igen tetszett a dolog. Tehát itt hívnám föl minden naiv emberke figyelmét, hogy háborúban egy város lebombázása nem egy baleset. Hoppá! Véletlen megbotlottam, és a gereblyenyél pont beleakadt a hölgybe. Ahhoz egy nemzet tudósait évtizedekkel előbb rá kell a feladat megoldására állítani, legyártani egy légiflottácskát a legígéretesebb madárkából, és megtömni pár ezer, erre kiképzett katonabácsival. A többi már megy, mint a karikacsapás. Jöhetnek a collateral damage-ek. A: bocsika-nem-odament-ahova-szántuk-de-ott-is-jó-helyen-van.

Persze ez a "flottácska" drága mulatság, ezért nincs is mindenkinek. De akinek van, az már akkor tudta, hogy csak tömegpusztításra jó, amikor eldöntötte, hogy lesz a hazájának ilyen. Tudható, hogy a mai napig nem önálló, stratégiai fegyvernem a légierő! Nélküle nem lehet nyerni 1916 óta. De pusztán a légierővel sem. És az elmebajos Duarte elmélete még mindig tarol a politikusok körében.

Minden egyes városokra ledobott bomba hiábavaló volt. Drezda esetében pedig még mondvacsinált, évtizedekkel utána, a feledésre apelláló, tudatos történelemhamisítással is indokolhatatlan.
- Rejtély - mondják a fizetett "történészek".
- Aljas, népirtásban cinkos parasztvakítás - mondják, akik szeretik nevén nevezni a gyermeket.

(A szerző olvasónk)