Magyarországról elköltözött ember vagyok. Magyarnak lenni nem szűntem meg azért. De most nem is magyarságom kiált fel dühében, hanem szeretetem iskolám fele. Iskolámat nem nevezném meg, legyen annyi elég, hogy egy nagyszerű budapesti iskola. Egy iskola, ami a legjobbak között van. Szégyellem, hogy ebbe az iskolába együtt járt velem Gergely Andrea.

Andi, igaz csak általános iskolában ismertelek, de hosszú éveken keresztül láttuk egymást. Ugyanazokat a tanárokat hallgattuk, ugyanazokat tanultuk. Zsidóságod sose volt kérdés számunkra, de, intelligens iskola révén, soha az évek alatt nem kaptál semmilyen megkülönböztetést. Legfeljebb tanáraid azért emeltek ki, mert hangoskodó voltál. Emlékszem még egyes esetekre, mindig is tiszteletlen voltál a körülötted állókkal szemben. Tanáraidnak sose adtad meg a kellő tiszteletet, amit megérdemeltek volna. Pedig panaszod nem lehetett. Senki sem kényszerített nálunk. Tanáraink csak adtak. Történelemórákon Mária néni sose tanított nekünk hazugságokat. Emlékszel, amikor tanította nekünk latinul: "historia est magistra vitae"? Látom, nem az ő történelemórái tanítottak az életre.

Szégyellem, hogy veled jártam együtt. Szégyellem, hogy megbecstelenítetted azokat a falakat, amik annyi tudást adtak neked. Szégyellem, hogy ezt vontad le iskolai éveid alatt, amit tettél. Szégyellem, hogy azt az intelligenciát, amit adott neked iskolánk, erre használtad. Szégyellem, hogy semmit sem tanultál, és "soha nem felejtettél". Szégyellem, mert ismerlek annyira, hogy mindig is szégyen nélküli ember voltál, még gyereknek is... Hát szégyellem helyetted is.

Remélem örökre elfelejtelek egyszer...

- Feljelenti a Kuruc.infót a Csatáry bácsi ellen szervezett tüntetés főkolomposa

- Keressük a 97 éves Csatáry bácsit zaklató zsidókat (nyomravezetői díjjal) - hét antimagyart már beazonosítottunk