Ezek után következtek a magyar gyarmat élére helyezett politikusok felszólalásai. A Fidesz képviseletében Gulyás Gergely osztotta meg vitathatatlanul toleráns gondolatait a megjelentekkel. Mint mondta, „a tömeggyilkos diktatúráknak semmilyen relativizálása nem viselhető el”, majd a tolerancia szellemében tájékoztatta hallgatóságát arról, hogy a „büntetőjog eszközével akkor kell fellépni, ha a közösség elleni izgatás vagy uszítás alkalmas arra, hogy másokat erőszakos magatartásra indítson”.

Gulyás Gergely előadása után egy újabb toleráns lépett a mikrofonhoz Schiffer András személyében. Az LMP társelnöke azon kesergett, hogy noha az elmúlt években bőven lett volna a rendőrségnek lehetősége az „erőszakra uszító felszólalók elleni fellépésre”, mégsem tartóztattak le és börtönöztek be senkit. Schiffer a tolerancia fokozásának érdekében a Jobbik betiltását is szóba hozta, amit szerinte akkor lehetne „indítványozni, ha kimutatható lenne intézményes kapcsolat a párt és egyes erőszakos cselekedeteket elkövető csoportok között”. Ő volt egyébként az egyetlen, aki hiányolta Gaudi-Nagy Tamást a meghívottak közül, hangsúlyozva, akkor lehet áttörést elérni, ha „kitesszük az álláspontokat az asztalra”, és nyilvános vitában is felhívjuk a figyelmet „a Jobbik nézeteinek ellentmondásaira”.

Majd a toleranciában verhetetlen Steiner Pál barátunk emelkedett szólásra. Steiner olyannyira toleráns volt, hogy az alábbi kijelentést tette: a holokauszttagadás olyan durva megnyilvánulása az antiszemitizmusnak, amely „túl van minden határon”, és „minden normálisan gondolkodó embert mélységesen sért”. Majd igazi toleráns módjára ő is a büntető törvénykönyvet kezdte emlegetni, amellyel kapcsolatban szerinte politikai jogalkotás folyik, ami nem helyes, mert „ez nem az a jogszabály, amit lehet rángatni pillanatnyi politikai érdekek alapján”.

Ezek után egy másik, régi, kipróbált toleráns lépett a pódiumra: L. Simon László, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke. Közölte: vannak olyan esetek, amikor a szélsőjobboldallal le kell ülni tárgyalni, de ez semmiképpen „nem lehet kokettálás”. Majd a minden ízében toleráns eszmefuttatását azzal folytatta, hogy meg kell találni azokat az „eltévedt bárányokat”, akiket a szélsőjobb eddig „maga mellé tudott láncolni”. L. Simon László szerint a toleranciát nem lehet kizárólag az iskolákban tanítani, mivel a „családnak kell lennie elsősorban annak a közegnek, amely az első szocializációs közegként közvetíti az alapvető értékeket a felnövekvő nemzedékeknek”. Ezzel pedig nem volt vége a roppant magasröptű előadásnak, ugyanis a zsidó kurvák seggének jó ismerője az alábbi bölcsességet is megosztotta hallgatóságával: „Az elmúlt húsz évben nemigen születtek meg azok az irodalmi művek, amelyek hozzájárultak volna ahhoz, hogy megértsük, mi történt a közelmúltban Közép-Európában”.

Az ugyancsak elkötelezett toleráns hírében álló Hiller István, az MSZP országgyűlési képviselője arról beszélt, hogy a Fidesz csak szavakban harcol a kirekesztés ellen, de valóságosan nem, ugyanis vannak települések, ahol rendszerint együttműködés van a Jobbik és a Fidesz között. Márpedig ilyesfajta együttműködés nyilvánvalóan ellentétes a tolerancia elveivel. Az sem toleráns cselekedet Hiller szerint, hogy „Szegeden a Fidesz helyi képviselői együttműködnek a Jobbikkal annak érdekében, hogy megvétózzák az MSZP-s polgármester kezdeményezéseit”.

De ha mindezek után zavar keletkezett volna a tolerancia fogalmának jelenlétét illetően, Hiller haver minden kétséget eloszlatott, miután közölte: „Ha valamikor újra döntési pozícióban leszek, akkor Nyirő József műveit a magyar diákok kötelező tananyagából úgy vágom ki, hogy csak úgy süvít”. Íme egy európéer, liberális, toleráns politikus állásfoglalása! De hogy a tolerancia fogalmának értelmezése mennyire bonyolult kérdés, mi sem mutatja jobban, mint hogy az MSZP-SZDSZ kormány kulturális minisztere azért a közkönyvtárakban nagy kegyesen megtűrné Nyirő József műveit. Éspedig azért tűrné meg, „mert bizonyos életkor felett kialakult kritikai érzékkel lehet azokat is olvasni”. Hogy mely életkor felett lenne szabad Nyírőt olvasni, azt Hiller István nem árulta el.

Ennyi sok toleráns gondolat után már nem volt könnyű újat mondani, ám Mikecz Péternek, a 2014-es holokauszt emlékév emlékbizottsága titkárának mégis sikerült. A jelenlévők legnagyobb megelégedésére ugyanis arról adott tájékoztatást, hogy „a vészkorszakkal kapcsolatban nem csupán egyéves távlatban gondolkoznak, mert az emlékbizottság hosszú távú fórumnak lehet a helye, ahol az erről szóló kérdésekkel a későbbiekben is érdemben lehet foglalkozni”. Vagyis a holokauszt-ünnepségek nem érnek véget a 2014-es év elmúltával, hanem rendületlenül tovább folytatódnak.

A toleránsok nagy összejövetelén Szabó Tímea, az Együtt-PM politikusa is felszólalt, aki a médiát okolta a Jobbik és a Magyar Gárda megerősödése miatt. Tehát a tolerancia eszméjébe nem fér bele, hogy a média a Jobbik és a Magyar Gárda létezéséről tudósítson. Teljesen világos. Szabó Tímea szerint a baj onnan ered, hogy a „felvetődő társadalmi kérdésekre” nem születtek „tartalmi válaszok”. Mint az Együtt-PM politikusa közölte, „olyan kérdésekre nem kapott választ a lakosság az elmúlt 23 évben, mint például a másfél millió munkahely megszűnése”. De hogy miért nem kapott választ a lakosság, amikor az elmúlt 23 évben a kormányokat csak és kizárólag toleránsok vezették, azt Szabó Tímea sajnos nem árulta el.