Az alább teljes terjedelmében közölt újságcikkből kiderül az is, hogy ehhez az erőszakos folyamathoz a jelenlegi budapesti politikai vezetés békésen asszisztál, sőt az ország vezetői a zsidó állam iránti lojalitásuk hangsúlyozásában igyekeznek egymásra licitálni. A gazdanéppel nem nagyon rokonszenvező informátorok véleménye alapján, tárgyi, történelmi tévedésektől, szándékos hazugságoktól és csúsztatásoktól hemzsegő, egyoldalú újságcikk egyértelműen a magyarság sértegetéséről és lejáratásáról szól. A leggyűlölendőbb párt Magyarországon ezúttal is a Jobbik, ám a szakmát annak idején az izraeli légierő lapjánál tanult, mára több kitüntetéssel is büszkélkedő Aharon Lapidot újságíró nem vette magának a fáradságot, hogy a magyarok véleményét, tehát az ellenvéleményt is megkérdezze.

A magyar fordításban közölt izraeli újságcikket ajánljuk a szervilis magyar Külügyminisztérium figyelmébe, hogy meggyőződhessen róla: íme, így fest az intenzív magyar-izraeli kapcsolat, a kölcsönös látogatások, egyezmények és meghátrálások magyarellenes eredménye a zsidó állam sajtójában. A cikkből egyébként kiolvasható az is, hogy Izraelben milyen kéjesen szemlélik a magyarországi politikai vezetés végtelen meakulpázását.

A cikkben szó van arról is, hogy "a Fidesz Magyarország Likudja"... Mindenesetre a Fideszt nem irigyeljük azért, hogy olyan testvérpártja van Izraelben, amelynek alapítója a tömeggyilkos Menáhem Begin, Deir Jászin, majd később Áriél Sáronnal karöltve Szabra és Satilla hóhéra. Lehet, hogy Izraelben a Fideszt Magyarország Likudjának tartják, de mi arról nem tudunk, hogy Hende Csaba vagy Orbán Viktor a nemzetközi joggal és törvényekkel szemben magyar településeket létesítene, mondjuk az Al-Dunánál vagy Besszarábiában.

A tavasszal Magyarország polgárai választani járulnak az urnákhoz. Ha nem történik valamilyen váratlan esemény, a jelenleg hivatalban levő miniszterelnök, Orbán Viktor pártja megnyeri a választásokat. A mérsékelt, jobbközép Fidesz párt - "Magyarország Likudja" - jelenleg kétharmados többséget élvez a Parlamentben. "A Fideszt azonban gyötri az a lidércnyomás, hogy az elkövetkező választásokat ugyan megnyeri, de a hatalom megtartásához koalíciós partner után kell néznie, magyarán ötven százaléknál kevesebb szavazatot kap", mondja Róna Gábor, a Magyarországon működő Izraeli Kulturális Intézet Alapítvány Kuratóriumának vezetője (valójában: kuratóriumi tagja - a ford.) A koalíció létrehozása mindig lidércnyomással jár, de ebben az esetben különösen az, mert a Fidesznek választani kellene két szóba sem jöhető potenciális partner közül.

Egyik a Szocialista Párt (Magyar Szocialista Párt - a ford.), amellyel a koalíciós partnerség éppen olyan ésszerű lenne, mint például a Zsidó Otthon és a Hádás (Az Izraeli Kommunista Párt dominálta baloldali tömörülés - a ford.) közti kapcsolatfölvétel. A másik potenciális partner a Jobbik nevű rasszista, szélsőjobboldali párt. "Ha a Jobbik nélkül nem leszünk képesek kormányt alakítani", ígérte Orbán, "inkább új választásokat írunk ki. Velük nem lépünk koalícióra".

Az Európán végigsöprő, egyre erősödő antiszemita hullámból is kiemelkedik a Jobbik a zsidók és az Izrael iránti gyűlöletével. A párt egyik parlamenti képviselője például arra szólított föl, hogy állítsák össze a zsidó parlamenti képviselők és miniszterek listáját, mert "ők nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, s a magyar külpolitikát Izrael javára befolyásolják". Ezután azt is állította, hogy "Izraelben náci módszereket alkalmaznak", valamint azt, hogy "izraeliek Magyarországin kívánnak letelepedni".

A nyíltan antiszemita közbeszéd ellenére a Jobbik tevékenysége leginkább a cigányok ellen irányul, akik a tízmilliós lakosságon belül mintegy egymillióan vannak. Az uszító egyvelegben szerephez jut a "Nagy-Magyarországhoz" való visszatérés álma is, s meglepő módon ez az (ideológia - a ford.) leginkább a bölcsészet- és társadalomtudományi egyetemi szakok hallgatói körében hódít.

A legutóbbi, a 2010-es választásokon a Jobbik a szavazatok tizenhat százalékát kapta, amely a bonyolult magyar választási módszer értelmében a 386 fős Parlamentbe kicsit több mint tizenkét százalékhoz juttatta ezt a pártot, összesen 49 képviselő került be. "Nem nyertek egyetlen megyében sem", hangsúlyozza Kumin Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetközi kommunikációért felelős államtitkára. "De a legnagyobb baj az, hogy jelen vannak a Parlamentben, amely legitim platformot biztosít számukra a gyűlöletbeszéd elmondásához".

A fenti megállapítást osztják azok a magyarországi zsidó közösségi vezetők is, akikkel találkoztam, így például Szabó György, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány elnöke. (Szerinte) az ok nagyon is prózai: a törvény értelmében a parlamenti vitákat egyenes adásban közvetíti az (izraeli) "kneszet tévécsatorna" magyar megfelelője, s így az egész nép láthatja a hangokat (sic!). "Az egyszerű polgár állami és legitim tévécsatornán keresztül hallja ezeket a szörnyű szónoklatokat", mondja Szabó, "s ebben az összefüggésben szavaik hitelessé válnak. Ennek eredményeként szinte minden héten van antiszemita incidens". Kovács András, a magyarországi antiszemitizmus első számú szakértője (sic!) "Jobbik-effektusnak" nevezi azt a jelenséget, amikor a televíziós közvetítésekkel legitimálják az antiszemita közbeszédet.

Az antiszemita jelenségek miatt Magyarországot nemzetközileg megbélyegzett országként tartják számon. A BBC által a kristályéjszakáról sugárzott műsorban Magyarországot például olyan országként említik, mint ahol különösen erős az antiszemitizmus. Miként fentebb említettük, Magyarországon nem csak a zsidók szenvednek az antiszemitizmustól (sic!). (Fentebb a cigányokról történt említés, s így végre a legnagyobb példányszámú izraeli napilap megtanított bennünket arra, hogy a cigányok is a sémiták családjába tartoznak - a ford.)

Kumin államtitkár ennek ellenére tiltakozik: "A magyarok többsége nem nyitott az antiszemita eszmékre, s nincsenek nyílt konfliktusok a zsidó közösséggel. A skandináv országokkal és Franciaországgal összehasonlítva Magyarországon az antiszemita megnyilvánulások jóval mérsékeltebbek, s leginkább a gyűlöletbeszédben jutnak kifejezésre. Az általam említett országokban ezzel szemben az erőteljes muszlim bevándorlás következtében, amely Magyarországon nincs, a zsidók valós és állandó fizikai veszélynek vannak kitéve. Magyarországon viszont erről valóban nem lehet beszélni.

A magyar antiszemitizmus egyik legutóbbi nyilvános és bosszantó példája a Horthy Miklós ellentengernagy személyének tisztára mosdatására tett kísérlet volt. Horthy Magyarország kormányzója volt a XX. század közepén (sic!), s amikor a németek 1944 márciusában behatoltak Magyarországra, bizonyos ellenkezési idő után lehetővé tette a zsidók Auschwitzba küldését.

Igen rövid idővel a háború befejezése előtt 600 ezer magyarországi zsidó pusztult el tragikus módon. A magyarországi hatóságok eljárása máig be nem gyógyult sebet ejtett a zsidó közösség és az állam viszonyában. A történelmi háttér ismeretében érthető, hogy miért váltott ki tüntetéseket és tiltakozásokat Horthy szobrának tüntetőleges fölállítása Budapest központi terén, a Szabadság téren álló kálvinista templom főbejáratánál. Azon a téren, ahol a televízió (sic!) és az amerikai nagykövetség épülete is áll.

"A szobrot magánterületen állították föl", magyarázza Kumin. "Ő (Horthy) nem hőse a hivatalos Magyarországnak, egyetlen településen sem viseli a nevét utca, kivéve egy kis parkot a periférián. Ha közterületen kívánnák fölállítani a szobrát, nem kapnának rá engedélyt. Amikor a szobrot fölállították, Dél-Budapest (sic!) polgármestere közzétett egy elítélő nyilatkozatot, s provokációnak nevezte a szoborállítást". A templom papja, egy Hegedűs nevű, közismerten antiszemita személy, aki gyakran tart zsidóellenes gyűlölettel átitatott igehirdetést.

A Zsidó Világkongresszus az idén májusban Budapesten megtartott kongresszusának megnyitóján elmondott beszédében Orbán miniszterelnök azt mondta, hogy "az Európában egyre erősödő antiszemitizmust meg lehet magyarázni a gazdasági válsággal". Ilán Mor, Izrael magyarországi nagykövete is a gazdasági válságot nevezte az antiszemitizmus egyik kiváltó okának.

"A magyar kormány igyekszik önálló gazdaságpolitikát folytatni, bizonyos mértékig próbál megszabadulni a Nemzetközi Valutaalap és a multinacionális cégek nyomásától. Ez a nem ortodox hozzáállás viszont állandó súrlódást vált ki Magyarország és az Európai Unió között, miközben a gazdasági nyomás bátorítja az antiszemitizmust. Hogy lehet-e Magyarországot antiszemita országnak nevezni? A válaszom erre az, hogy nem. De határozottan léteznek antiszemita megnyilvánulások", mondja Mor.

A Magyarországhoz tapadó antiszemita szégyenfolt kellemetlen a kormány számára, ezért a tendencia megváltoztatása érdekében számos lépést tett. Így a többi között a 2014-es esztendőt, a magyarországi zsidók holokausztjának 70-ik évfordulóját a "holokauszt évének" nyilvánította; ötmillió eurós pénzalapot létesített a magyarországi zsidóság hagyománya megörökítésének finanszírozására; zsinagógákat újítanak föl; múzeumot létesítenek a gyermekholokauszt bemutatására a Józsefvárosi vasúti pályaudvaron, ahonnan lebonyolították az Auschwitzba irányuló küldeményeket (sic!).

Az utóbbi projekttel azonban gond van, mert az élére azt a Schmidt Máriát állították, aki a náci megszállás és a kommunista uralom korszakának bemutatására korábban létrehozta a Terror Háza modern múzeumot. "A gond ezzel az", mondja Mor nagykövet, "hogy a Terror Háza relativizálja a holokausztot. A holokauszttal foglalkozó anyag kevés és elhanyagolt (vagy "elhanyagolható", ami a szövegösszefüggésből itt nem derült ki - a ford.) Vannak, akik attól tartanak, hogy így lesz ez majd az új múzeumban is". Kuminnak erre is van válasza: "Nézze meg, milyen hosszú sorok állnak a Terror Háza bejáratánál! A gyermekholokauszt múzeumot is ilyen népszerűvé kívánjuk változtatni. Mert, ha nem így lenne, akkor nem tennénk semmit. Már most is van jó holokauszt-múzeum, de nem jár oda senki, mert túlságosan akadémikus.

Mor nagykövet azt mondja, hogy a "holokauszt évének" meghirdetése bátor tett, de ez még a további lépésekkel együtt sem elég. Ő (a nagykövet - a ford.) sikeres oktatási kampányt kezdeményezett és irányít annak érdekében, hogy változtatásokat eszközöljenek a magyar tankönyvekben. Az Oktatási Minisztériummal (amely nem más, mint a Nemzeti Erőforrás Minisztérium - a ford.) karöltve kidolgozzuk a közösség (vajon melyik közösség? - a ford.) számára fontos elemeket magában foglaló tantervet. (Hoppá! Egy idegen állam nagykövete írja a magyar tankönyveket? - a ford.) Azt akarom, hogy Izraelt ne a hadsereg és a vallás gyakori sztereotípiájával mutassák be, hanem úgy, mint a Közel-Kelet egyetlen demokratikus országát".

A Wallenberg Egyesület is erőfeszítéseket tesz. "Az Egyesület minden évben megrendezi az iskolák közötti országos versenyt a holokauszt, Raoul Wallemberg, illetve a magyarok és a zsidó közösség együttélésének témakörében. A döntőre mindig április 16-án, a magyar holokauszt hivatalos napján kerül sor", mondja dr. Orosz Ferenc, az Egyesület volt elnöke, akit komolyan aggaszt az antiszemita közbeszéd fölerősödése. "Tíz évvel ezelőtt még nem hallottunk olyan antiszemita kijelentéseket, mint manapság. Akkor az emberek még szégyellettek volna így beszélni".

Magyarország, Németországtól eltérően, képtelen megbirkózni a múltjával. Magyarország már a múlt század '20-as éveiben zsidóellenes törvényeket hozott, s elsőként korlátozta a zsidók létszámát az egyetemeken. Magyarország alkalmazta Európában az első antiszemita törvénykezést". Dr. Orosz említést tesz az Auschwitzba irányuló szállítmányokról is, mondván: "Magyarország elárulta a zsidókat".

Kumin államtitkár egyetért (dr. Orosz Ferenccel - a ford.) és azt magyarázza, hogy Németország mindjárt a második világháború befejezése után hozzálátott a megbékülés (sic!) és a felelősségvállalás folyamatához, míg Magyarországon az egyik elnyomó rendszert, a nácit, fölváltotta a másik, a kommunista, amely utóbbi uralma alól csak 23 évvel ezelőtt szabadult meg az ország. "Az én tankönyvemben csak egyetlen fejezet volt a holokausztról", meséli Kumin, majd így folytatja: "A kommunisták nem voltak hajlandók erről beszélni", mondja Kumin, majd így folytatja: "A jövő esztendő közelebb hozhat bennünket a múltunkkal való megbéküléshez. Navracsics miniszterelnök-helyettes legutóbb kijelentette, hogy a magyarok bűnösök, amiért a zsidókat táborokba szállították, s ezért vállalni kell a felelősséget. Ez (mármint Navracsics kijelentése - a ford.) mindenképpen áttörést jelent".

További változás, amely talán az eddigieknél is lényegesebb, az a törvénymódosítás, amelyre a kormánypárt kétharmados parlamenti többségének jóvoltából kerülhetett sor, s amelynek célja a gyűlöletszónoklatok és az antiszemita kijelentések megakadályozása. Az új törvény értelmében egy bizonyos közösség tagja följelentheti azt a személyt, aki megsérti az illető közösséget. Korábban csak akkor lehetett följelentést tenni, ha valakit személyes sérelem ért, s nem pedig egy teljes közösség nevében. A büntetés nagy összegű és elrettentő, ígéri Kumin.

Merre tart tehát Magyarország? Az antiszemitizmuson és a cigányokon kívül Magyarországnak önmagával is komoly történelmi bajai vannak, gazdasági gondok az Európai Unióval és geopolitikai gondok a szomszédaival. A tavaszi választások választ adnak arra, hogy Magyarország rálép-e a nyugati típusú demokratikus állammá váláshoz vezető útra, vagy netán, Isten ments, a sötét kelet-európai antiszemitizmus prédája lesz.

(Jiszráél Há-Jom, 2013. november 29.)

Fordította: Hering József - Kuruc.info