Dr. Furmann Imre (1951-2010) jogász, költő, cigányjogvédő és politikus egyike volt a 2003-as, úgynevezett „pándi cigányper” három legismertebb kezdeményezőjének és kivitelezőjének. Furmann jogi diploma megszerzése után a Kádár-rendszerben ügyészségi fogalmazó, majd megyei főügyészségi ügyész. Más szóval, a létező szocializmus idején Furmann diplomázhatott, majd a főügyészségen a rendszer káderei számára fönntartott bizalmi állást tölthetett be. A politikai változások után a kormányzó Magyar Demokrata Fórum egyik alelnöke volt 1990 és 1993 között, majd lemondása után, 1994-től a Másság Alapítvány Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda igazgatója lett. Csurka István 1992-ben napvilágot látott Néhány gondolat… című, nagy port kavart esszéje valósággal megrendítette Furmann Imrét, s ezért ellenlépésként az MDF-en belül létrehozta a Liberális Fórum Alapítványt, amelynek kuratóriumi elnöki tisztét is betöltötte. Az MDF-et ekkortól kezdve már túlságosan nacionalistának tartotta, s 1993-ben lemondott pártalelnöki tisztségéről.

Furmann a pártpolitizálás után már minden idejét a többségi magyarok által szerinte kirekesztett, jogfosztott cigányok jogai védelmének ellátására fordította. Ekkortól sorozatosan jelentgetett föl, illetve jelentgettetett föl „jogfosztottakkal” politikusokat és más közéleti embereket az általa rasszistának minősített megnyilvánulások miatt. Jöttek is egymás után az „áldásos” tevékenységét jutalmazó szoclib elismerések, így a többi között 1999-ben Göncz Árpádtól megkapta A Köztársasági Elnök Aranyérme kitüntetést, 2005-ben Lamperth Mónikától átvehette A Belügyminiszter Áldozatvédelmi díját.

A Magyar Fórumban 2001-ben megjelent, néhány pándi cigány által elkövetett bűncselekményekről, egy magyar család otthonából történt kiüldözéséről szóló riportunk megjelenése után Kaltenbach Jenő és Furmann Imre ötlete nyomán a cikkben egyáltalán nem említett, pándi illetőségű személy följelentett bennünket, mert vezetéknevének kezdőbetűje megegyezik a cikkben szereplő cigány család vezetéknevének kezdőbetűjével. A nagykátai rendőrség is megerősítette, hogy annak a bizonyos családnak egyes tagjai igenes bűncselekményeket követtek el, s közülük kettő a riport idején is börtönben múlatta a napot, ám mi ennek ellenére csak a család nevének kezdőbetűjét, monogramját írtuk le. A felperes családneve egészen más volt ugyan, de azt is állította, hogy a kezdőbetűs névegyezés miatt nem vették őt föl egy meghirdetett állás betöltésére. Nem hiszi el az olvasó, de a bírósági tárgyaláson ekkortól szó nem volt riport megírását kiváltó esetről, a háromtagú magyar család (három védtelen nő) rendszeres fenyegetéssel, kődobálással, házukba történő betörésekkel történt elűzéséről. De arról sem volt hajlandó tárgyalni a bíróság, hogy egyáltalán megtörténtek-e a riportban említett, cigányoknak tulajdonított bűncselekmények.

Az ügyész, a bíró, Furmann Imre ügyvéd és a szakértőnek felkért Prof. Dr. Erős Ferenc, ünnepelt szociálpszichológus „jóvoltából” ekkortól a tárgyaláson csak arról volt szó, hogy az újságcikk milyen és mekkora gyűlöletet keltett, kelthet a pándi cigány lakosság ellen, s arról, hogy a feljelentőnek - akiről szó nincs a riportban - milyen anyagi és erkölcsi kára keletkezett. A feljelentő azon az alapon tett feljelentést, s nyerte meg a pert, hogy ő is tagja a pándi cigány közösségnek, s mivel az ő vezetéknevének kezdőbetűje megegyezik a cikkben említett család nevének kezdőbetűjével, nem vették föl egy munkahelyre, s ezért komoly anyagi veszteség érte… El is ítéltek bennünket 80 ezer forint vagyoni kár és 100 ezer forint közérdekű bírság megfizetésére. A cikkben leírt monogram a „K” betű volt, s ezért ilyen logikával akár Kaltenbach Jenő a saját nevében is feljelenthetett volna, mert az ő neve is „K” betűvel kezdődik.

Amint fentebb már említettük, Furmann Imre volt a személyiségi jogainak megsértése miatt feljelentést tett pándi férfi ügyvédje. A 2003. március 27-én, a Pesti Központi Kerületi Bíróságon az első fokú ítélet kihirdetése után a tárgyalóteremben megjelent nemzeti érzelmű hallgatóság a magyar zászlót magasba emelve elkezdte énekelni a Himnuszt. A bírónő valószínűleg kénytelenségből, de kihúzta magát. Furmann zavarában előbb fölegyenesedett, de néhány másodperc múlva iratdossziéval a kezében, a kijárati ajtót megcélozva szapora léptekkel ügetett kifelé. Csakhogy a terem zsúfolásig megtelt emberekkel, s így a Himnuszt énekelve az ajtó előtt is álltak, s ezáltal elállták a Himnusz sújtotta, menekülő Furmann útját. De úgy is mondhatnánk, hogy lepattant a védőfalról, s kénytelen volt végighallgatni nemzeti imánkat.

Dr. Kaltenbach Jenő jogtudós, az állam- és jogtudományok kandidátusa szintén meghatározó szerepet játszott a per előkészítésében. Mondhatjuk úgy is, hogy ő volt a „pándi cigányper” legmeghatározóbb alakja, országgyűlési biztosként a jogi eljárás kezdeményezője.

Kaltenbach sem volt a kommunista világ kisemmizettje, hiszen az „átkosban” diplomázott, doktorált, Tiszafüreden tanácsi csoportvezető volt, később egyetemi előadó. Sőt kutatómunkát végezhetett az NSZK-ban, olyan világban, amikor sok magyar még Jugoszláviába is csak nehezen kapott útlevelet.

Dr. Kaltenbach Jenő a Magyar Fórumban, 2001-ben napvilágot látott írásunk és az azt követő bírósági perek idején - 1995 és 2007 között - két cikluson keresztül a Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa volt. Kaltenbach akkor úgy vélte: a Pándon történt néhány súlyos helyi bűncselekményről a Magyar Fórum „nagyfokú ellenséges indulat gerjesztésére alkalmas módon” számolt be. Magyarán: a sajtóbeszámolót, riportot nem azzal az indokkal kifogásolta, hogy az egyes cigányoknak tulajdonított bűncselekményeket el sem követték, hanem azért, mert a beszámoló módja, hangneme ellenséges indulat gerjesztésére volt alkalmas.

„A kisebbségi biztos (Kaltenbach Jenő – H. J.) közösség elleni izgatás alapos gyanúja miatt feljelentést tett az ügyészségen, nyomozás lefolytatását kérve a cikk szerzője és mindazok ellen, akik felelősek a riport megjelentetéséért” – olvasható a diadalmas beszámoló a Népszabadság 2003. március 29-én megjelent számában. A pándi riport megjelentetésének „felelőseit” nem volt nehéz megtalálni és megnevezni, majd feljelenteni. Ezért Kaltenbach feljelentette a Magyar Fórum Kiadóját, a cikk szerzőjét, azaz e sorok íróját és Zsilka László főszerkesztőt.

A történet pikantériája, hogy Kaltenbach Jenő az országgyűlési biztossága mellett 1995-ben az Országos Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke is lett, amely tisztséget két cikluson át, egészen 2007-ig betöltötte. Később, 2010-ben a változatosság kedvéért a Lehet Más a Politika (LMP), majd az ott bekövetkezett pártszakadás után a Párbeszéd Magyarországért (PM) politikusaként a Fővárosi Közgyűlés képviselője és a párt ottani frakcióvezetője. Örvendetes tény számunkra az, hogy az Országos Német Kisebbségi Önkormányzat elnöki székében – a Német Megszállási Emlékmű ürügyén a Mazsihisszel egy követ fújó, nyilasozó, nácizó Heinek Ottó elég hosszúra sikerült intermezzóját követően - már nem Kaltenbach ül, hanem a magyar nemzeti érdekekkel is azonosuló Ritter Imre. Elkeserítő viszont az, hogy Kaltenbachot már nem látjuk a magyargyűlölő PM (lásd, Szabó Tímeának a határon túli magyarok elleni uszítását) képviselőinek soraiban a Fővárosi Közgyűlésben. Így aztán Kaltenbachnak jóval több ideje marad, például arra, hogy a Klubrádióban Wass Albertet, Nyirő Józsefet és a ma élőket nácizza, nyilasozza, irodalmi műveiket szakértelemmel minősítse.

Mielőtt a per harmadik legfontosabb csiholójáról szólnánk, tisztelettel meg kell említenünk Dr.Garami László ügyvéd urat, aki, miután a Magyar Fórum – pontosabban: Papolczy Gizella – nem bízott meg ügyvédet, fizetség nélkül, lelkiismeretesen ellátta a vádlottak védelmét. Nem rajta múlt, hogy ez a sokak szerint politikai kirakatper az elmarasztalásunkkal végződött.

Prof. Dr. Erős Ferenc szociálpszichológus, a nem zsidók - így elsősorban a magyarok - részéről megnyilvánuló előítéletek, társadalmi diszkrimináció legismertebb hazai kutatója 2020. február 9-én hunyt el, 73 éves korában. Erős könyvei, tanulmányai szinte kizárólag zsidókról, zsidó pszichológusokról, közéleti emberekről, holokausztról, antiszemitizmusról, zsidó identitástudat alakulásáról, zsidó történelemről és természetesen magyarok zsidó- és cigánygyűlöletéről szólnak – kiadásukat jórészt a magyar adófizetők forintjaiból finanszírozva. A zsidó Sigmund Freud, Ferenczi Sándor, Mérei Ferenc, Bruno Bettelheim, Erich Fromm, Pataki Ferenc és más zsidók tudományos munkásságáról, életéről olvashatunk Erős tanulmányaiban, könyveiben.

Egészen véletlenül az Erős Ferenc által magyarra fordított művek szerzői is kizárólag zsidók, mint például Isaiah Berlin, Erik Homburger Erikson, Elliot Aronson és mások. Erős Ferenc e tevékenysége természetesen nem számít rasszizmusnak vagy kirekesztésnek. Az ok igen egyszerű: a gojok között kevés az említésre méltó pszichológus. S ezen kívül rasszizmusról, antiszemitizmusról és kirekesztésről csak akkor beszélhetünk - s kell is beszélnünk -, ha valaki goj létére merészel rámutatni, például Erős Ferenc fentebb említett szelektáló gyakorlatára. Erős Ferenc 2001-ben, a „pándi cigányper” tárgyát képező Magyar Fórum-cikk megjelenésének évében adta ki Az identitás labirintusai című, egyik legjelentősebb, 248 oldalas könyvét, amelynek tekintélyes része a magyarországi zsidó identitástudat alakulásával, s természetesen a magyar társadalom és politikum zsidó- és cigányellenességével foglalkozik. Az idén február 9-én bekövetkezett halálakor a belterjes sajtóban hangsúlyozták, hogy Erős Ferenc halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar szociálpszichológia tudományát. Valóban.

Prof. Dr. Erős Ferenc – valószínűleg Kaltenbach Jenő felkérésére – a „pándi cigányper” tárgyalása előtt alapos pszichológiai szakvéleményt juttatott el a bírósághoz a Magyar Fórumban napvilágot látott cikkről, illetve annak szerzőjéről. Ebben a hosszasan kifejtett szakvéleményben a többi között ez áll:

A fenti „szakvéleményt” mindenki úgy értelmezi, ahogyan jónak látja. A 2003-ban lezajlott per a magyar jogtörténet egyik mérföldköve, amely tényt később maguk az eljárás kezdeményezői is többször hangsúlyozták. A három fő kezdeményező közül kettő már eltávozott közülünk, de a két egykori vádlott még él, s ezért szükségesnek tartottuk, hogy megörökítsük a per néhány mozaikkockáját. Amíg nem késő…

Hering József – Kuruc.info