Persze a honnan van rá pénz kérdése alól ügyesen kisiklik Tamásunk, megtakarítás, kötvények, blabla és blabla, talán még saját maga is adakozik a nemes célokra, de a pénz Esztergomban amúgy is a fán terem.

Mindazonáltal nem szeretnék itt olyan dolgokon gúnyolódni, amely célok mögé kétségkívül fel tud sorakozni a lakosság és amire tényleg büszkék lehetünk, ha sikerül és jól működik.

Inkább, mint egy óvodás korú gyermek édesapja a tegnapi szülői értekezlet tanulságain keresztül szeretném egy kicsit árnyalni a roma felzárkóztatási programot, merthogy azt a saját bőrünkön is érezzük.

A polgármester úr elmondása szerint 30 roma kap lehetőséget első körben, hogy dolgozzon és tanuljon egyszerre.  Nem kezdek el ironizálni azon sem, hogy a kettő közül melyiket utálják jobban a romák, annál is inkább nem, mert nyilvánvalóan aki ilyen programra önként jelentkezik és kiválasztják rá, az meg is érdemli a lehetőséget.

A mi ovinkba két ilyen hölgy kerül majd. Afféle dajkasegéd-funkciót fognak ellátni, mellette tanulnak, ha jól tudom három év alatt kell leérettségizniük és azután még egy év áll rendelkezésükre, hogy megszerezzék a dajka képesítést. Fizetést kapnak majd és a taníttatás költségeit is az önkormányzat állja.

Mindehhez még sok sikert is kívánhatnék, kívánok is, de mégsem tudok önfeledten örülni, hiszen a szülői értekezlet másik témája az volt, hogy egyidejűleg az érintett óvodákban megszűnik a konyha. Az ovinkban ez azt jelenti, hogy egy két éve felújított konyhát számolnak fel, amely pedagógusok-szülők-gyerekek örömére helyben készítette a finom ételeket a kicsiknek, mindig annyi ráhagyással, hogy ne legyen probléma ha valaki repetázni akar, soha egyetlen gyerek sem maradhatott éhes.

Ezután kintről kapják majd a nyilván kiporciózott adagokat (nem akarom előre véleményezni a minőségét, a szülők akik ismerni vélik a céget beszélték azt is, hogy botrányos, meg azt is, hogy elviselhető, majd meglátjuk), a térítés nagyjából hasonló lesz, ellenben lehet spórolni az energián, illetve a négy konyhás fizetésén.

Mondjuk nekik sem kell aggódni, hiszen a város nyilván ajánl majd nekik is munkát, úgy ahogy azoknak, akiket a Suzukiból kiraktak. Persze lehet, hogy nem lesz olyan jó, mint az előző, de munka lesz és azzal a nyugodt tudattal mehetnek majd valamelyik építkezésre sittet szedni, hogy két cigány a helyükön már esélyegyenlőségben részesült egy teljesen felesleges munkahelyen, ugyanis a dadusok nagyszerűen ellátták a gyerekek körüli teendőket eddig is mindenfajta segéderő nélkül. (még egyszer szeretném megerősíteni mennyire nagyra értékelem a programba beválasztott cigányok szándékát arra, hogy társadalmunkba beilleszkedjenek. Ők ugyanúgy áldozatai ennek a visszás helyzetnek, mint a gyerekek és a konyhások, nem tehetnek róla hogy pozitív diszkrimináció részesei).

A fentiekből jól látható, hogy csak a mi óvodánk esetében az önkormányzat gyakorlatilag kétszer annyit spórol, mint amibe a két roma felzárkóztatása kerül, szóval fentről nézve minden a legnagyobb rendben van.

Hogy mindez az óvodai ellátás minőségének rovására? Hogy felesleges munkahelyeket kétszer annyi fontos munkahely felszámolásával teremtenek meg? Ennek már nincs jelentős PR értéke...

Nekünk pedig marad a felháborodás, mert tiltakozással ebben a városban sem lehet elérni semmit. Hallottuk, ismerjük a klasszikust: majd megunják és hazamennek...

Persze tudom én azt is, hogy írásom tárgya csak egy kis szelete az interjúban taglalt témáknak, ráadásul ha bárki nekiszegezné a kérdést a városfőnöknek, nyilván azonnal az lenne a válasz, hogy a konyhát amúgy is bezárták volna, mert hát ugye válság van, és a két dolog csak véletlen egybeesés.  Mégis nagyon jól mutatja egyrészt, hogy nem minden arany ami fénylik, másrészt pedig, hogy Esztergom igenis Magyarországon van, a magyar valóság kellős közepén!

Az interjú már a Fidesz honlapján is fenn van és gusztustalanul kilóg a lóláb, hogy hamarosan  a kampány egyik fontos arcává válik majd Meggyes Tamás. Lám a Fidesz megmutatja, hogyan kell gyarapodni válság ide vagy oda.

Legyen ez az írás gondolatébresztő arra nézvést, hogy a szép célokhoz nem mindig vezetnek szép eszközök...

Szebb jövőt!