Tovább folyik Magyarország lejáratása: most a Globe and Mail rászístázott
Nem volt elég az ARTE, a New York Times, a UPI stb. (linkek ITT; keressünk [Ctrl-F-fel) az “ARTE, Observer stb.” kezdetű mondatra) nácizása, a Globe and Mail is csatlakozott.
A STOP cikke következik, kommentárjainkkal, majd, 1. függelékünkben, az angol eredeti (ITT van; számtalan olvasói hozzászólással). Ahogy látni fogjuk, a STOP vért izzadt, hogy elhallgassa az eredeti cikk még a baloldali hírfogyasztók számára is vérforraló hazugságait (7 cigány halott, Kelet-Európa mint a holocaust bölcsője stb.), amelyek azonnal hiteltelenítették volna az egész írást mindenki számára. Azzal, hogy a legdurvább csúsztatásokat a balliberális, fajvédő STOP nem hozta le, mindezen elhiteltelenítést megelőzte. Igen, ezért kell mindig az eredeti anyagot elolvasni, mert a magyarországi fajvédő sajtó mindig is hazudott, hazudik és hazudni fog. Nemcsak a STOP – ugye, emlékszünk még például az MTI “félrefordításaira” (mondjuk ERRE, ha az egyik legújabbra vagyunk kíváncsiak)?
Nem volt elég az ARTE, a New York Times, a UPI stb. (linkek ITT; keressünk [Ctrl-F-fel) az “ARTE, Observer stb.” kezdetű mondatra) nácizása, a Globe and Mail is csatlakozott.
A STOP cikke következik, kommentárjainkkal, majd, 1. függelékünkben, az angol eredeti (ITT van; számtalan olvasói hozzászólással). Ahogy látni fogjuk, a STOP vért izzadt, hogy elhallgassa az eredeti cikk még a baloldali hírfogyasztók számára is vérforraló hazugságait (7 cigány halott, Kelet-Európa mint a holocaust bölcsője stb.), amelyek azonnal hiteltelenítették volna az egész írást mindenki számára. Azzal, hogy a legdurvább csúsztatásokat a balliberális, fajvédő STOP nem hozta le, mindezen elhiteltelenítést megelőzte. Igen, ezért kell mindig az eredeti anyagot elolvasni, mert a magyarországi fajvédő sajtó mindig is hazudott, hazudik és hazudni fog. Nemcsak a STOP – ugye, emlékszünk még például az MTI “félrefordításaira” (mondjuk ERRE, ha az egyik legújabbra vagyunk kíváncsiak)?
Ahogy azt már említettük, az eredeti cikkre számos reakció érkezett. Egy korrektebbet idézünk a 2. függelékben.
Először foglakozzunk azzal, mivel is kezdődik az eredeti írás. Azzal a mondattal, ami a STOP verziójában is megtalálható. Igenám, de a következő bekezdésben már csúsztatást csúsztatásra halmoz. Hogy a STOP mindezt miért nem fordította le? Egyértelmű – nem akarta ezeknek az átlátszó hazugságoknak a lefordításával teljesen hitelteleníteni a cikket. Azért mi csak nézzük, hogy is szólt az eredeti.
“Nem az első [gyilkosság] volt – legalább 18 támadás volt, hét halottal, az utóbbi évben – és azóta is meghaltak emberek. Azért jöttem Tatárszentgyörgyre, hogy arról írjak a könyvemben, a Vasfüggöny lehullta óta eltelt 20 év alatt mivé lett a szovjet blokk. Úgy találtam, hogy az új szabadság olyasvalamit hozott, amit a szószólói sosem gondoltak volna: a gyűlölet, megvetés, rasszizmus és intolerancia demonstrációit.”
Kuruc.info: ízlelgessük a cikk “tényeit”: hét halott. Megtenné a T. zsurnaliszta, hogy felsorolja ezeket? Vajon ebben a számban benne van Fényeslitke (nincs rasszista indíték), Fony (szintén nincs rasszista indíték) és Pécs (cigány gyilkolt) is? Benne kell legyen, sőt – még ha azokat beleértjük, akkor se jön ki a hetes szám. 2008-ban Nagycsécsen meggyilkoltak két embert, Fényeslitkén egyet, Fonyon szintén egyet, Pécsett kettőt – ez eddig hat. Hol a hetedik? Esetleg a kesznyéteni halottra gondol (lásd: “áramos” Barna bácsi)? Nehezen lehet gyilkosságnak tekinteni az ilyesmit – végül is, egy fehér is meghal(hatott)t volna, ha történetesen ő meg be Barna bácsi kertjébe lopni, és a hülye megfogja a vezetéket. Meg, ugyebár, az ilyesmi inkább munkahelyi (lopás közbeni) balesetnek tekintendő – romáink maguknak keresték a bajt.
Először foglakozzunk azzal, mivel is kezdődik az eredeti írás. Azzal a mondattal, ami a STOP verziójában is megtalálható. Igenám, de a következő bekezdésben már csúsztatást csúsztatásra halmoz. Hogy a STOP mindezt miért nem fordította le? Egyértelmű – nem akarta ezeknek az átlátszó hazugságoknak a lefordításával teljesen hitelteleníteni a cikket. Azért mi csak nézzük, hogy is szólt az eredeti.
“Nem az első [gyilkosság] volt – legalább 18 támadás volt, hét halottal, az utóbbi évben – és azóta is meghaltak emberek. Azért jöttem Tatárszentgyörgyre, hogy arról írjak a könyvemben, a Vasfüggöny lehullta óta eltelt 20 év alatt mivé lett a szovjet blokk. Úgy találtam, hogy az új szabadság olyasvalamit hozott, amit a szószólói sosem gondoltak volna: a gyűlölet, megvetés, rasszizmus és intolerancia demonstrációit.”
Kuruc.info: ízlelgessük a cikk “tényeit”: hét halott. Megtenné a T. zsurnaliszta, hogy felsorolja ezeket? Vajon ebben a számban benne van Fényeslitke (nincs rasszista indíték), Fony (szintén nincs rasszista indíték) és Pécs (cigány gyilkolt) is? Benne kell legyen, sőt – még ha azokat beleértjük, akkor se jön ki a hetes szám. 2008-ban Nagycsécsen meggyilkoltak két embert, Fényeslitkén egyet, Fonyon szintén egyet, Pécsett kettőt – ez eddig hat. Hol a hetedik? Esetleg a kesznyéteni halottra gondol (lásd: “áramos” Barna bácsi)? Nehezen lehet gyilkosságnak tekinteni az ilyesmit – végül is, egy fehér is meghal(hatott)t volna, ha történetesen ő meg be Barna bácsi kertjébe lopni, és a hülye megfogja a vezetéket. Meg, ugyebár, az ilyesmi inkább munkahelyi (lopás közbeni) balesetnek tekintendő – romáink maguknak keresték a bajt.
Arról nem is szólva, hogy éppenséggel nem szép dolog a rászízmus, a Gárda meg a Jobbik áldozatainak beállítani azokat a cigányokat, akiket másik cigány ölt meg (Pécs), ill. amelyek esetében a bíróság, ill. a rendőrség maga jelentette ki, hogy szó sem volt rászístá indítékról, csupán önvédelemről (Fony), ill. arról, hogy a támadó teljesen be volt rúgva, és ugyanúgy megkéselte volna az útjába kerülő fehért is (Fényeslitke). Ennyit az író “szavahihetőségéről”. Folytassuk a STOP verziójából “kimaradt” részek fordítását, érdemes:
"A gyűlölet sötét erőit azok az emberek tudják magukénak, akik egyáltalán nem elégedettek azzal, amit a rendszerváltás utáni jövő hozott, így mentek, és másokat kezdtek el okolni [a szerencsétlenségükért]."
Kuruc.info: Hát igen, a jól megszokott “a magyarok azért utálják a cigányokat, mert sikertelenek”-duma. “Kár”, hogy megcáfolja minden tény. Vajon az angolok, a belgák, a franciák, az olaszok, a finnek nagy többsége (a finn cigányügyi közvélemény-kutatási adatok szerint 95%-a) szintén depressziós, sikertelen, és ezért utálja a cigányt? Nem értem: eddig úgy tudtam, hogy a felsorolt országok lényegesen gazdagabbak, az átlagemberek életszínvonala lényegesen magasabb és sokkal boldogabbak, mint mi / nálunk. Akkor hogy lehet mégis az, hogy ők is gyűlölik a cigányt? Tán csak nem azért, mert az író (hasonlóan a többi, ugyanezt az “érvet” pufogtató fajvédőhöz) hazudik?! Folytassuk:
"Most, a világ felébredőben van: ezen a héten Magyarország az FBI segítségét kérte, hogy elkapják a gyilkosokat, és felemelte a vérdíjat 50 millióra."
Kuruc.info: “csupán” azt felejti el hozzátenni az író, hogy az FBI-felkérésről szóló nyilatkozatban egy szó nem volt az esetleges rászístá indokokról, miközben addig azokról zengett a sajtó. Vajon miért? Tudták, hogy az FBI-nak nem lehet beadni ezt a sületlenséget, és a nyilatkozat erejéig ezért nem dobták be a rászístá kártyát? Folytassuk:
"A nagyszerű lengyel értelmiségi, Adam Michnik, azt mondja, “Közép-Európa nemcsak a szabadság és a tolerancia, hanem a gyűlölet és az intolerancia hírnöke is. Itt kezdődött az utolsó két világháború”. És itt hajtották végre a holocaustot. Amikor 2007-es könyvemen, a Kasztner's Train-en (Kasztner vonata) dolgoztam, láttam, mennyire könnyen vérontásba sodródhat egy ország. De a háború 1945-ben véget ért. Ki gondolta volna, hogy kevesebb, mint 65 évvel később, a démonikus múlt árnyai és kísértetei felélednek a sírjaikból?"
Kuruc.info: hazugság hazugság hátán. Igen, a harci cselekmények valóban Lengyelország területén kezdődtek, de közük nem sok volt hozzá a (kelet-közép-európai) lengyeleknek. Annál inkább a (nyugat-európai) németeknek és a keleti, megint csak más földrajzi blokkhoz sorolt szovjeteknek.
"A gyűlölet sötét erőit azok az emberek tudják magukénak, akik egyáltalán nem elégedettek azzal, amit a rendszerváltás utáni jövő hozott, így mentek, és másokat kezdtek el okolni [a szerencsétlenségükért]."
Kuruc.info: Hát igen, a jól megszokott “a magyarok azért utálják a cigányokat, mert sikertelenek”-duma. “Kár”, hogy megcáfolja minden tény. Vajon az angolok, a belgák, a franciák, az olaszok, a finnek nagy többsége (a finn cigányügyi közvélemény-kutatási adatok szerint 95%-a) szintén depressziós, sikertelen, és ezért utálja a cigányt? Nem értem: eddig úgy tudtam, hogy a felsorolt országok lényegesen gazdagabbak, az átlagemberek életszínvonala lényegesen magasabb és sokkal boldogabbak, mint mi / nálunk. Akkor hogy lehet mégis az, hogy ők is gyűlölik a cigányt? Tán csak nem azért, mert az író (hasonlóan a többi, ugyanezt az “érvet” pufogtató fajvédőhöz) hazudik?! Folytassuk:
"Most, a világ felébredőben van: ezen a héten Magyarország az FBI segítségét kérte, hogy elkapják a gyilkosokat, és felemelte a vérdíjat 50 millióra."
Kuruc.info: “csupán” azt felejti el hozzátenni az író, hogy az FBI-felkérésről szóló nyilatkozatban egy szó nem volt az esetleges rászístá indokokról, miközben addig azokról zengett a sajtó. Vajon miért? Tudták, hogy az FBI-nak nem lehet beadni ezt a sületlenséget, és a nyilatkozat erejéig ezért nem dobták be a rászístá kártyát? Folytassuk:
"A nagyszerű lengyel értelmiségi, Adam Michnik, azt mondja, “Közép-Európa nemcsak a szabadság és a tolerancia, hanem a gyűlölet és az intolerancia hírnöke is. Itt kezdődött az utolsó két világháború”. És itt hajtották végre a holocaustot. Amikor 2007-es könyvemen, a Kasztner's Train-en (Kasztner vonata) dolgoztam, láttam, mennyire könnyen vérontásba sodródhat egy ország. De a háború 1945-ben véget ért. Ki gondolta volna, hogy kevesebb, mint 65 évvel később, a démonikus múlt árnyai és kísértetei felélednek a sírjaikból?"
Kuruc.info: hazugság hazugság hátán. Igen, a harci cselekmények valóban Lengyelország területén kezdődtek, de közük nem sok volt hozzá a (kelet-közép-európai) lengyeleknek. Annál inkább a (nyugat-európai) németeknek és a keleti, megint csak más földrajzi blokkhoz sorolt szovjeteknek.
Ha meg (a szerző állítása cáfolatának erejéig) feltesszük, hogy volt holocaust, akkor egy kérdés: Talán mi (vagy éppenséggel szegény lengyelek) hajtottuk (volna) végre azt? Nem, közünk nem volt (lett volna) hozzá, kőkemény német katonai megszállás alatt volt Magyarország: ha akarunk, se tudunk csinálni ellene semmit. Lengyelek dettó. Ez is tehát vastag csúsztatás: a mi (magyarok) nyakunkba akarják varrni még a (persze meg nem történt) holocaustot is, mintha mi lennénk a bűnösök.
Adam Michnik, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője, egyébként félzsidó, amit a Wikin is ellenőrizhetnek az olvasók. A családi kapcsolatai, ill. szocializációja is külön figyelmet érdemel: apja Ozjasz (Uzziah) Szechter (zsidó), a Nyugat-Ukrajnai Kommunista Párt első titkára; (nemzsidó) anyja pedig szintén kommunista és gyerekkönyv-szerző. Michnik magát zsidó származású lengyelnek tartja. Fiútestvére, Stefan Michnik, a sztálinista 50-es években bíró volt; jelenleg Svédországban él. Azzal gyanúsítják, hogy állítólagos kémeket (mint pl. Zefiryn Machalla) halálra ítélt. (“Adam Michnik was born to Ozjasz (Uzziah) Szechter, the first secretary of the Communist Party of Western Ukraine and his wife Helena (née Michnik), a children books writer and communist. (Michnik's parents happened to be of Jewish and non-Jewish descent, respectively. Michnik describes himself as a Pole of Jewish origins.) His brother, Stefan Michnik, was a judge in the 1950s, during the period of Stalinism and currently resides in Sweden; he is accused of having sentenced to death alleged spies, such as major Zefiryn Machalla.”)
Brávó, ez aztán szép szocializáció, ami különösen fiútestvére pályafutásán látható, mit mondjunk. Talán nem véletlen, hogy Porter ilyen vérkomcsi-vércionista emberektől szerzi be az információit.
Most, hogy annak a legnagyobb hiányosságát megtárgyaltuk, lássuk a STOP cikkét.
"Újgenerációs fasizmus": kanadai tükör Magyarországnak
Tatárszentgyörgyről keltezett tudósítást írt a magyarországi szélsőjobboldali fenyegetésről Kanada egyik legtekintélyesebb lapjának Anna Porter író.
A Globe and Mail hasábjain megjelent cikk a tatárszentgyörgyi, február 23-i kettős gyilkosság leírásával indul. Édesapát és kisgyermekét lőtték le a kis falu szélén. És nem ez volt az első gyilkosság. Több támadás történt addigra szerte az országban.
Brávó, ez aztán szép szocializáció, ami különösen fiútestvére pályafutásán látható, mit mondjunk. Talán nem véletlen, hogy Porter ilyen vérkomcsi-vércionista emberektől szerzi be az információit.
Most, hogy annak a legnagyobb hiányosságát megtárgyaltuk, lássuk a STOP cikkét.
"Újgenerációs fasizmus": kanadai tükör Magyarországnak
Tatárszentgyörgyről keltezett tudósítást írt a magyarországi szélsőjobboldali fenyegetésről Kanada egyik legtekintélyesebb lapjának Anna Porter író.
A Globe and Mail hasábjain megjelent cikk a tatárszentgyörgyi, február 23-i kettős gyilkosság leírásával indul. Édesapát és kisgyermekét lőtték le a kis falu szélén. És nem ez volt az első gyilkosság. Több támadás történt addigra szerte az országban.
Csorba Róbert és öt éves kisfia közös halála azonban a szörnyűség szimbólumává vált - írja Anna Porter.
A szerző emlékeztet arra, hogy a szélsőjobboldal erősödéséért a történelemben nem először teszik felelőssé a "nehéz időket". A nácik hatalomra jutását a Nagy Válsággal szokás összekapcsolni, a magyar szélsőségesek erőre kapását viszont megfigyelők a 2006. október 15-én, Olaszliszkán történtekig vezetik vissza. Szögi Lajos tanárt lányai jelenlétében verték halálra egy jelentéktelen közlekedési baleset miatt, amikor egy 11 éves roma lányt sodort el a tanár autója. Anna Porter az akkor megjelent szenzációhajhász sajtókommnetárok [sic!] közül kiemeli annak az újságírónak a "teljesítményét", aki roma gyerekek elgázolóinak azt a tanácsot adta: tapossanak a gázra. (Kuruc.info: azt nem teszi hozzá a hölgyemény, hogy ezt azért ajánlja, hogy elkerülje azt, hogy őt is, jó cigány módra, meglincseljék. Így máris más a leányzó fekvése…)
A kanadai szerző megemlíti: időben egybeesik ezekkel az eseményekkel, hogy 2006-ban a magyar kormány leváltotta Morvai Krisztinát az ENSZ ügynökségének éléről. Morvai a szerveezt élén évekig irányította a nők elleni diszkriminációval szembeni nemzetközi küzdelmet. A kiválóan képzett, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező emberjogi harcos azonban röviddel ezután, 2009-ben már nagyon közel áll ahhoz, hogy az Európai Parlamentbe válasszák egy szélsőjobboldali párt, a nevéhez méltóan "még annál is jobbra álló" (Kuruc.info: az eredetiben “more to the right”, amit talán szerencsésebb lenne “inkább jobbra”-nak fordítani; a túlzófokú “még” nélkül) párt listáján - írja Anna Porter.
Anna Porter leírja cikkében, hogy részt vett egy Jobbik-tüntetésen, figyelve és leírva a tömeg által kifejezett véleményeket, jelszavaikat, jelképeiket, és ott saját szemével láthatta Morvai népszerűségét is hívei körében. Megpróbálja elmagyarázni kanadai olvasóinak azt a Morvai-találmányt, hogy mi az a "magunkfajta - magukfajta". Ennek a célzásnak a jelentését, azt, hogy kiket jelölnek így, olykor egészen világosan, máskor burkoltan közlik is. Anna Porter sem érti félre.
Kuruc.info: az eredeti így szól: “She opens by distinguishing between “our kind” and “their kind,” making it very clear that, as well as liberals, socialists and people employed by big corporations, the latter includes Jews and Roma. “Will you stand by,” the flyer asks, “while government throws more aid at Gypsy criminals?” Igen, Porter a “magunkfajta – magukfajta” különbségtevésből azonnal a magyar vs. cigány / zsidó témára asszociált, ráadásul ebbe pofátlanul belekeverve a cigánysegílyezés kérdését is. Azaz: szerinte a “magunkfajta – magukfajta” azért is kifejezetten emberfajta-alapú, mert a Jobbik fellép a mokkák [hozzátesszük: eltúlzott, aránytalan] segílyezése ellen. Igen, tipikus balliberális csúsztatás: a “magunkfajta – magukfajta”ba ugyanis nem kötelezően tartozik bele a származás. Ahogy a “mi különleges anyagból vagyunk gyúrva” közismert kommunista jelmondatban sem, legalábbis kiötlőinek eredeti elképzelése szerint. Az más kérdés, hogy az átlagemberek a fekália mellett azonnal a zsidókra asszociáltak, ha ezt a kommunista jelmondatot hallották. Esetleg Porter asszonyság azt gondolja, hogy emiatt az asszociáció miatt a jelszót eredetileg kitaláló komcsi zsidók is magukévá tették a fajelméletet?
Anna Porter természetesen részletesen ír a 2007-ben a Jobbik által létrehozott Magyar Gárdáról, szimbólumaikról, egyenruhájukról és tevékenységükről. "A Gárda 'tandemben' növekedett a romák elleni növekvő erőszakkal" - állapítja meg. Részletesen beszámol az elszaporodó Molotov-koktélos támadásokról, és különösen azokról a következetesen faluszéli házak lakói ellen elkövetett támadásokról, amelyeknek a módszerei is feltűnően hasonlók.
Kuruc.info: “csupán” azt nem teszi hozzá, hogy példának okáért az elkövetéshez használt fegyverek különböznek – Tiszalöknél revolver / kézifegyver, Tszentgyörgyön sörétes stb. Ezzel is a “náci sorozatgyilkos”-vonalat erősíti. Arról is mély csönd van, hogy a rendőrség soha egyetlen egy esetben nem bizonyította a rasszista vonalat, sőt – a legújabb NNI-s nyilatkozatok (lásd EZT) egyértelműen azt mutatják, hogy az NNI is kihátrál a rászístá gyilkosságsorozat-teória mögül. És akkor még a fonyi, fényeslitkei és pátkai rendőrségi-bírósági állásfoglalásokról nem is beszéltünk.
A romák már elkezdték megszervezni önvédelmüket, és igyekeznek minél nagyobb ellendemonstrációkat rendezni - a legközelebbi a szombatra meghirdetett tüntetés.
"A Jobbik Kanadába jön" címet viseli a kanadai Globe and Mail lapban olvasható hosszú cikk záró része. A kanadaiak rosszul gondolják, ha azt hiszik, hogy mindez távol van és távol is marad tőlük. Kézzelfogható hatása a Kelet-Európában tapasztalható fejleményeknek a térségből (az újabb hírek szerint most éppen Csehországból) érkező roma menedékkérők számának növekedése. (Kuruc.info: mintha a “nácik” üldöznék el szegínromákokat innen, és nem a még több segílyke reményében takarodnának el azok. Ami egyébként Kanadát illeti, ők ne pofázzanak: a főkormányzójuk volt az, aki kiosztotta Magyarországot a rászízmus miatt, most meg visszaküldték a feladónak a csehországi romákat. Bagoly mondja, ugyebár.)
Anna Porter azonban emlékeztet Morvai Krisztina másfél évvel ezelőtti nyilvános rendezvényére is a torontoi [sic!] Magyarok Házában. 250 ember jelent meg akkor, és, mint Anna Porter írta, láthatóan szívesen hallották a megjelentek, különösen az idősebb korosztály a Trianonnal kapcsolatos fejtegetéseket.
Azon az eseményen megjelent egy magányos tiltakozó is, akit, miután esernyőjét kinyitva láthatóvá tette tiltakozását, azonnal eltávolítottak a gyűlésről.
Kuruc.info: “eltávolították”? A szokásos ballib pofátlan hazugság: azt sugallja, mintha “erőszakkal kivezették” volna, és utána nem jöhetett volna vissza [vissza is jött, lásd EZT]. És, “természetesen”, nácizónk arról is elfelejt beszámolni, hogy ellenkező irányban hány, de hány hasonló eset történt. Kezdjük mondjuk a cigányok Gárdaellenes fellépéseivel. Ja igen, “nácik”. Ezt a magyar, STOP-os verzió nem hozza: Porter a köv.képp ír a Jobbikról: “a party so far to the right that critics call it “neo-Nazi.””, azaz: “egy párt olyan nagy mértékben a jobboldal szélén van, hogy kritikusai “neonácinak” nevezik.”.
A torontoi [sic!] gyűlés idején Morvai Kirisztina pártja alig látszott a politikai radarokon. Ma pedig a legtöbb feltételezés szerint esélyük van arra, hogy helyet foglaljanak Európa színpadán - zárja cikkét Anna Porter.
(A szerzőről a Globe and Mail megjegyzi, Anna Porter díjnyertes könyvet írt a Kasztner-vonatról, következő könyve a közép-európai demokráciákról jövőre várható.
Anna Porter válallta, hogy a Klubrádió Kontra című műsorában, kedden beszélget cikkéről, tapasztalatairól, arról, hogyan lát bennünket egy Kelet-Európát ismerő kanadai.)
1. Függelék: az eredeti cikk:
Fascism, the next generation
TATÁRSZENTGYÖRGY, HUNGARY — With its cream-coloured houses, red tile roofs, white church and spring flowers, Tatárszentgyörgy has all the trappings of a bucolic village.
But at the far end of the cemetery, on the outskirts of town, there is a freshly dug grave covered with plastic flowers and a few wilting lilies. Beneath a large wreath of white silk roses, a simple marker reads: “Csorba Robert 1981-2009; Csorba Robert Jr. 2004-2009: Rest in Peace.”
Father and son lie together – just as they died together.
On the evening of Feb. 23, the community of 1,200 about 50 kilometres south of Budapest was the scene of a deadly attack on members of Hungary's Roma minority.
It wasn't the first – there have been at least 18 assaults with seven lives lost in the past year – and others have died since. But the killing of Robert Csorba and his five-year-old son have made the village a symbol of evil in a country that, in the same year little “Robika” was born, joined the European Union with high hopes for a bright, post-communist future.
I have come to Tatárszentgyörgy because I am writing a book about what Europe has become in the 20 years since the Iron Curtain parted and members of the former Soviet bloc welcomed democracy. The new freedom, I have found, has brought something that its proponents never anticipated: public demonstrations of spite, racism and intolerance.
The dark forces of hatred have been embraced by people so unhappy with what that future has brought, they've gone looking for someone to blame.
Now, the world is awakening: This week, Hungary called in the U.S. Federal Bureau of Investigation to help track down the killers, and raised the reward for their capture to more than $250,000.
The great Polish intellectual Adam Michnik says that “Central Europe came as a messenger not only of freedom and tolerance, but also of hatred and intolerance. It is here that the last two world wars began.”
It is also here that the Holocaust was perpetrated.
Researching Kasztner's Train, my 2007 book on the wartime fate of Hungary's Jewish community, was a horrific reminder of how easily nations can slip into carnage. But the war ended in 1945. Who would have thought that less than 65 years later, the ghosts of that demonic past would come crawling out of their graves?
BULLETS MEANT FOR A CHILD
The Csorbas lived at the end of a row of Roma homes on an unpaved road leading to a small forest and patches of cultivated land. The house is painted a bright marigold, and near the door that was blown open when a Molotov cocktail exploded, you can still see brush strokes amid bullet holes in the wall at just the right height for a five-year-old. Charred timbers are all that remain of the roof and the windows are gaping holes, while the floor inside is covered in glass, blackened bits of furniture, torn blankets and, face down in one corner, a doll.
The men came shortly after midnight, Robert Csorba's father, Csaba, tells me. He says his granddaughter, Bianka, remembers seeing something fly through the window and then flashes of light and shattering glass. After that, the smoke and flames made it hard to see. Robert must have grabbed his son, run out the door, and been cut down by blasts from a shotgun fired at close range.
Bianka, 6, was hit, and lost two fingers, but survived, as did her mother and the baby. “She is a strong little girl,” says Erzsebet, her grandmother.
Erzsebet and Csaba live a few metres away. Wakened by the gunshots, they ran out to find Robert's house in flames, his wife and daughter screaming. Mr. Csorba leads me to the place where his son and grandson fell, just a few steps from the door. “He was still breathing when I found him. But he was terribly quiet. I felt the bullet wounds with my fingers. He tried to speak, but the bullets had pierced his lungs.”
The police didn't arrive for about half an hour. Even then, Mr. Csorba says, they “stopped up the road, and the men came strolling down here, as if nothing much had happened.
“The ambulance came about half an hour after. I kept telling them to get my boy to the hospital fast. I know about lead pellets. My son could have survived, but none of them believed us.”
The medics tried to revive the boy, but barely glanced at his father, so Mr. Csorba, an army veteran, cleaned the wounds himself. “I don't know much about medicine, but lead will kill you if not removed fast.” He says the authorities wouldn't agree that arson was to blame. The police and medics insisted the fireplace had exploded, while firefighters said they suspected an electrical fire. No one examined the bullet holes or paid any attention when Mr. Csorba told them he had heard gunfire. As they moved around in the house, one man stepped on the remnants of a bottle that could have held the gas.
The lines on his face make him look much older, but Mr. Csorba is only 45 and his tearful wife a year younger. Roma, who make up 6 per cent of the 10 million Hungarians, start families very early.
“It's one of our problems,” says Aladar Horvath, a leader of the Roma Civic Rights Movement, who reached the scene from Budapest soon after the police left. “Too many children, too young, and almost impossible to find work. The rules don't work when it comes to Gypsies. The job is already filled when you show up and they see you're one of us. And the house is no longer available. They don't want us as neighbours.”
Mr. Horvath has accompanied me back to Tatárszentgyörgy. A self-professed “troublemaker,” who refuses to accept that Roma do not deserve a better life, he made sure the crime investigation headquarters in Budapest sent a unit to the village. But by then, few traces of heavy boots remained on the ground, and there was no one to back up little Bianka's claim she had seen a big black car nearby.
Mr. Horvath says that in the last census only a third of Hungary's 600,000 Roma admitted to being Roma. The nervousness is understandable – even though as many as 1.5 million European Roma may have fallen victim to Hitler's “final solution,” today I see them being singled out for criticism in national newspapers, and hear about cigánybűnözés (a relatively new word in Hungarian that means “Gypsy crime”) as callers to radio shows complain of Roma taking over their neighbourhoods. JUST STEP ON THE GAS
Just as the Nazis came to power amid the Great Depression, hard times are being blamed for the current resurgence of the far right. Some observers suspect that in Hungary the seed was sown on Oct. 15, 2006, when 44-year-old teacher Lajos Szogi was beaten to death in front of his two daughters after his car bumped an 11-year-old Roma girl. No one was charged, but news outlets assumed the killers were Roma and launched coverage so sensational that one journalist advised anyone unlucky enough to hit a Roma child just to step on the gas.
Also in 2006, Hungary's Socialist government decided to replace its delegate to a United Nations agency that fights discrimination against women.
The incumbent was Krisztina Morvai, a graduate in law from Budapest's renowned Eötvös Loránd University who'd gone on to study at the University of London and been a Fulbright Scholar at the University of Wisconsin before joining the European Human Rights Committee in Strasbourg.
But upon learning that, after four years, her time in New York was up, the human-rights champion with a Jewish husband fired off a surprising letter in which she accused the government of trading her for a “Zionist” because she was pro-Palestinian.
Today, the youthful-looking blonde with a soft voice, a gentle smile and an alluring manner has her sights on a bigger prize. All signs indicate that two weeks before her 46th birthday on June 22, she will be elected to the EU's ruling body carrying the standard of a party so far to the right that critics call it “neo-Nazi.”
Prof. Morvai (she teaches law at her alma mater) is the leading candidate in the June 7 European Parliament elections for Jobbik, a party whose full name in Hungarian means “more to the right” and whose policies certainly fit the bill.
To see this rising political star in action, I attend a Jobbik rally in Budapest and watch as she makes her way to the podium, greeted by the crowd as though she is a celebrity. Many of her fans have been handed a flyer asking if they mind being “beggars” in their own country – Jobbik has struck a chord with its attacks on foreign companies that enjoy tax-exempt status in Hungary.
But Prof. Morvai also has other targets in mind. She opens by distinguishing between “our kind” and “their kind,” making it very clear that, as well as liberals, socialists and people employed by big corporations, the latter includes Jews and Roma. “Will you stand by,” the flyer asks, “while government throws more aid at Gypsy criminals?”
She tells the crowd that it's time for Hungarians to “take back” what is theirs, and party vice-president Zoltan Balczo complains that Jews have “colonized” the country and draws a cheer by cracking a joke about Gypsies.
As they speak, enormous flags from ancient Hungary adorn the walls and the gathering is ringed by members of Magyar Garda, or Hungarian Guard, the uniformed paramilitary that Jobbik created in 2007. Now said to number in the thousands and to play a leading role in the party, the Garda has thought better of its early affection for black shirts, yet carries a red and white banner identified with Hungary's wartime Nazi regime.
Glaring at anyone who moves, the Garda are clad in black leather and have, in some cases, arrived by motorcycle. Today, everything is peaceful, but they have sparked controversy in the past by holding marches in most of the small towns where Roma have been killed, inspiring supporters to come out and applaud. In Budapest, they have paraded in front of the parliament building, tangled with riot police and once brought along a white horse in honour of Miklos Horthy, the leader of Hungary when its Jews were sent to Auschwitz.
The Garda has grown in tandem with the rising violence against the Roma. As well as the seven fatalities since last November, the barrage of Molotov cocktails has seen a two-year-old nearly burned to death. The killers' usual modus operandi is to throw the flaming bottle of gasoline into a house on the outskirts of a village and then shoot the occupants as they flee. But two weeks ago, Jeno Koka, a worker at a pharmaceutical factory northeast of Budapest, was gunned down as he left home for the night shift. A few days later, five Roma children were beaten badly by masked men as they waited for a bus.
Jozsef Bencze, the chief of Hungary's national police, says he thinks there are only four or five bombers, and they've had military training. But there appear to be no suspects and, despite the big reward and FBI assistance announced this week, Roma leaders are not optimistic. “I used to believe in a political solution,” Aladar Horvath tells me. “I no longer do. There are too many lies, too much play-acting. Pretending that you care does not add up to caring. The system itself is compromised.”
As a result, the Roma have formed self-defence units (not especially effective, considering that an activist in Tatárszentgyörgy was burned out while she was off on patrol) and begun to mount public demonstrations. A mass rally is planned for next Saturday in front of Hungary's parliament, as well as in 10 Czech cities.
JOBBIK COMES TO CANADA
All this may seem far away to Canadians, but distance is no guarantee of immunity. Recent reports have shown a spike in Roma refugee claimants – 570 Czechs, mostly Roma, in January and February alone. And just 18 months ago, Krisztina Morvai came to call, making public appearances at Carleton University in Ottawa and Hungarian House in Toronto. The latter event drew a crowd of 250, and her call to reclaim territory lost after the First World War seemed to resonate with older people, still upset that the Treaty of Versailles deprived Hungary of more than half its land and people.
There was a lone protester at the Toronto event – a man who arrived with a message of dissent written on his umbrella – as soon as he opened it, he was unceremoniously ejected from the meeting.
At the time, Prof. Morvai and her party were little more than a blip on the political radar. Today it's assumed that she will soon have a place on the European stage.
As I say goodbye in Tatárszentgyörgy, Erzsebet Csorba shows me a photo of her son and grandson. In the wooden casket that is their final resting place, Robert has his arms around Robika as though still trying to protect him.
Despite all the animosity, past and present, Erzsebet is mystified that things are suddenly being taken to such extremes. “I don't understand it,” she says. “Why they killed my beautiful boys.”
Toronto writer Anna Porter is the author, most recently, of the award-winning Kasztner's Train. Her book on democracy in Central Europe will be published next year.
A szerző emlékeztet arra, hogy a szélsőjobboldal erősödéséért a történelemben nem először teszik felelőssé a "nehéz időket". A nácik hatalomra jutását a Nagy Válsággal szokás összekapcsolni, a magyar szélsőségesek erőre kapását viszont megfigyelők a 2006. október 15-én, Olaszliszkán történtekig vezetik vissza. Szögi Lajos tanárt lányai jelenlétében verték halálra egy jelentéktelen közlekedési baleset miatt, amikor egy 11 éves roma lányt sodort el a tanár autója. Anna Porter az akkor megjelent szenzációhajhász sajtókommnetárok [sic!] közül kiemeli annak az újságírónak a "teljesítményét", aki roma gyerekek elgázolóinak azt a tanácsot adta: tapossanak a gázra. (Kuruc.info: azt nem teszi hozzá a hölgyemény, hogy ezt azért ajánlja, hogy elkerülje azt, hogy őt is, jó cigány módra, meglincseljék. Így máris más a leányzó fekvése…)
A kanadai szerző megemlíti: időben egybeesik ezekkel az eseményekkel, hogy 2006-ban a magyar kormány leváltotta Morvai Krisztinát az ENSZ ügynökségének éléről. Morvai a szerveezt élén évekig irányította a nők elleni diszkriminációval szembeni nemzetközi küzdelmet. A kiválóan képzett, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező emberjogi harcos azonban röviddel ezután, 2009-ben már nagyon közel áll ahhoz, hogy az Európai Parlamentbe válasszák egy szélsőjobboldali párt, a nevéhez méltóan "még annál is jobbra álló" (Kuruc.info: az eredetiben “more to the right”, amit talán szerencsésebb lenne “inkább jobbra”-nak fordítani; a túlzófokú “még” nélkül) párt listáján - írja Anna Porter.
Anna Porter leírja cikkében, hogy részt vett egy Jobbik-tüntetésen, figyelve és leírva a tömeg által kifejezett véleményeket, jelszavaikat, jelképeiket, és ott saját szemével láthatta Morvai népszerűségét is hívei körében. Megpróbálja elmagyarázni kanadai olvasóinak azt a Morvai-találmányt, hogy mi az a "magunkfajta - magukfajta". Ennek a célzásnak a jelentését, azt, hogy kiket jelölnek így, olykor egészen világosan, máskor burkoltan közlik is. Anna Porter sem érti félre.
Kuruc.info: az eredeti így szól: “She opens by distinguishing between “our kind” and “their kind,” making it very clear that, as well as liberals, socialists and people employed by big corporations, the latter includes Jews and Roma. “Will you stand by,” the flyer asks, “while government throws more aid at Gypsy criminals?” Igen, Porter a “magunkfajta – magukfajta” különbségtevésből azonnal a magyar vs. cigány / zsidó témára asszociált, ráadásul ebbe pofátlanul belekeverve a cigánysegílyezés kérdését is. Azaz: szerinte a “magunkfajta – magukfajta” azért is kifejezetten emberfajta-alapú, mert a Jobbik fellép a mokkák [hozzátesszük: eltúlzott, aránytalan] segílyezése ellen. Igen, tipikus balliberális csúsztatás: a “magunkfajta – magukfajta”ba ugyanis nem kötelezően tartozik bele a származás. Ahogy a “mi különleges anyagból vagyunk gyúrva” közismert kommunista jelmondatban sem, legalábbis kiötlőinek eredeti elképzelése szerint. Az más kérdés, hogy az átlagemberek a fekália mellett azonnal a zsidókra asszociáltak, ha ezt a kommunista jelmondatot hallották. Esetleg Porter asszonyság azt gondolja, hogy emiatt az asszociáció miatt a jelszót eredetileg kitaláló komcsi zsidók is magukévá tették a fajelméletet?
Anna Porter természetesen részletesen ír a 2007-ben a Jobbik által létrehozott Magyar Gárdáról, szimbólumaikról, egyenruhájukról és tevékenységükről. "A Gárda 'tandemben' növekedett a romák elleni növekvő erőszakkal" - állapítja meg. Részletesen beszámol az elszaporodó Molotov-koktélos támadásokról, és különösen azokról a következetesen faluszéli házak lakói ellen elkövetett támadásokról, amelyeknek a módszerei is feltűnően hasonlók.
Kuruc.info: “csupán” azt nem teszi hozzá, hogy példának okáért az elkövetéshez használt fegyverek különböznek – Tiszalöknél revolver / kézifegyver, Tszentgyörgyön sörétes stb. Ezzel is a “náci sorozatgyilkos”-vonalat erősíti. Arról is mély csönd van, hogy a rendőrség soha egyetlen egy esetben nem bizonyította a rasszista vonalat, sőt – a legújabb NNI-s nyilatkozatok (lásd EZT) egyértelműen azt mutatják, hogy az NNI is kihátrál a rászístá gyilkosságsorozat-teória mögül. És akkor még a fonyi, fényeslitkei és pátkai rendőrségi-bírósági állásfoglalásokról nem is beszéltünk.
A romák már elkezdték megszervezni önvédelmüket, és igyekeznek minél nagyobb ellendemonstrációkat rendezni - a legközelebbi a szombatra meghirdetett tüntetés.
"A Jobbik Kanadába jön" címet viseli a kanadai Globe and Mail lapban olvasható hosszú cikk záró része. A kanadaiak rosszul gondolják, ha azt hiszik, hogy mindez távol van és távol is marad tőlük. Kézzelfogható hatása a Kelet-Európában tapasztalható fejleményeknek a térségből (az újabb hírek szerint most éppen Csehországból) érkező roma menedékkérők számának növekedése. (Kuruc.info: mintha a “nácik” üldöznék el szegínromákokat innen, és nem a még több segílyke reményében takarodnának el azok. Ami egyébként Kanadát illeti, ők ne pofázzanak: a főkormányzójuk volt az, aki kiosztotta Magyarországot a rászízmus miatt, most meg visszaküldték a feladónak a csehországi romákat. Bagoly mondja, ugyebár.)
Anna Porter azonban emlékeztet Morvai Krisztina másfél évvel ezelőtti nyilvános rendezvényére is a torontoi [sic!] Magyarok Házában. 250 ember jelent meg akkor, és, mint Anna Porter írta, láthatóan szívesen hallották a megjelentek, különösen az idősebb korosztály a Trianonnal kapcsolatos fejtegetéseket.
Azon az eseményen megjelent egy magányos tiltakozó is, akit, miután esernyőjét kinyitva láthatóvá tette tiltakozását, azonnal eltávolítottak a gyűlésről.
Kuruc.info: “eltávolították”? A szokásos ballib pofátlan hazugság: azt sugallja, mintha “erőszakkal kivezették” volna, és utána nem jöhetett volna vissza [vissza is jött, lásd EZT]. És, “természetesen”, nácizónk arról is elfelejt beszámolni, hogy ellenkező irányban hány, de hány hasonló eset történt. Kezdjük mondjuk a cigányok Gárdaellenes fellépéseivel. Ja igen, “nácik”. Ezt a magyar, STOP-os verzió nem hozza: Porter a köv.képp ír a Jobbikról: “a party so far to the right that critics call it “neo-Nazi.””, azaz: “egy párt olyan nagy mértékben a jobboldal szélén van, hogy kritikusai “neonácinak” nevezik.”.
A torontoi [sic!] gyűlés idején Morvai Kirisztina pártja alig látszott a politikai radarokon. Ma pedig a legtöbb feltételezés szerint esélyük van arra, hogy helyet foglaljanak Európa színpadán - zárja cikkét Anna Porter.
(A szerzőről a Globe and Mail megjegyzi, Anna Porter díjnyertes könyvet írt a Kasztner-vonatról, következő könyve a közép-európai demokráciákról jövőre várható.
Anna Porter válallta, hogy a Klubrádió Kontra című műsorában, kedden beszélget cikkéről, tapasztalatairól, arról, hogyan lát bennünket egy Kelet-Európát ismerő kanadai.)
1. Függelék: az eredeti cikk:
Fascism, the next generation
TATÁRSZENTGYÖRGY, HUNGARY — With its cream-coloured houses, red tile roofs, white church and spring flowers, Tatárszentgyörgy has all the trappings of a bucolic village.
But at the far end of the cemetery, on the outskirts of town, there is a freshly dug grave covered with plastic flowers and a few wilting lilies. Beneath a large wreath of white silk roses, a simple marker reads: “Csorba Robert 1981-2009; Csorba Robert Jr. 2004-2009: Rest in Peace.”
Father and son lie together – just as they died together.
On the evening of Feb. 23, the community of 1,200 about 50 kilometres south of Budapest was the scene of a deadly attack on members of Hungary's Roma minority.
 A young member of the right-wing Jobbik Hungarian Guard is covered by her mother |
It wasn't the first – there have been at least 18 assaults with seven lives lost in the past year – and others have died since. But the killing of Robert Csorba and his five-year-old son have made the village a symbol of evil in a country that, in the same year little “Robika” was born, joined the European Union with high hopes for a bright, post-communist future.
I have come to Tatárszentgyörgy because I am writing a book about what Europe has become in the 20 years since the Iron Curtain parted and members of the former Soviet bloc welcomed democracy. The new freedom, I have found, has brought something that its proponents never anticipated: public demonstrations of spite, racism and intolerance.
The dark forces of hatred have been embraced by people so unhappy with what that future has brought, they've gone looking for someone to blame.
Now, the world is awakening: This week, Hungary called in the U.S. Federal Bureau of Investigation to help track down the killers, and raised the reward for their capture to more than $250,000.
The great Polish intellectual Adam Michnik says that “Central Europe came as a messenger not only of freedom and tolerance, but also of hatred and intolerance. It is here that the last two world wars began.”
It is also here that the Holocaust was perpetrated.
Researching Kasztner's Train, my 2007 book on the wartime fate of Hungary's Jewish community, was a horrific reminder of how easily nations can slip into carnage. But the war ended in 1945. Who would have thought that less than 65 years later, the ghosts of that demonic past would come crawling out of their graves?
BULLETS MEANT FOR A CHILD
The Csorbas lived at the end of a row of Roma homes on an unpaved road leading to a small forest and patches of cultivated land. The house is painted a bright marigold, and near the door that was blown open when a Molotov cocktail exploded, you can still see brush strokes amid bullet holes in the wall at just the right height for a five-year-old. Charred timbers are all that remain of the roof and the windows are gaping holes, while the floor inside is covered in glass, blackened bits of furniture, torn blankets and, face down in one corner, a doll.
The men came shortly after midnight, Robert Csorba's father, Csaba, tells me. He says his granddaughter, Bianka, remembers seeing something fly through the window and then flashes of light and shattering glass. After that, the smoke and flames made it hard to see. Robert must have grabbed his son, run out the door, and been cut down by blasts from a shotgun fired at close range.
Bianka, 6, was hit, and lost two fingers, but survived, as did her mother and the baby. “She is a strong little girl,” says Erzsebet, her grandmother.
Erzsebet and Csaba live a few metres away. Wakened by the gunshots, they ran out to find Robert's house in flames, his wife and daughter screaming. Mr. Csorba leads me to the place where his son and grandson fell, just a few steps from the door. “He was still breathing when I found him. But he was terribly quiet. I felt the bullet wounds with my fingers. He tried to speak, but the bullets had pierced his lungs.”
The police didn't arrive for about half an hour. Even then, Mr. Csorba says, they “stopped up the road, and the men came strolling down here, as if nothing much had happened.
“The ambulance came about half an hour after. I kept telling them to get my boy to the hospital fast. I know about lead pellets. My son could have survived, but none of them believed us.”
The medics tried to revive the boy, but barely glanced at his father, so Mr. Csorba, an army veteran, cleaned the wounds himself. “I don't know much about medicine, but lead will kill you if not removed fast.” He says the authorities wouldn't agree that arson was to blame. The police and medics insisted the fireplace had exploded, while firefighters said they suspected an electrical fire. No one examined the bullet holes or paid any attention when Mr. Csorba told them he had heard gunfire. As they moved around in the house, one man stepped on the remnants of a bottle that could have held the gas.
The lines on his face make him look much older, but Mr. Csorba is only 45 and his tearful wife a year younger. Roma, who make up 6 per cent of the 10 million Hungarians, start families very early.
“It's one of our problems,” says Aladar Horvath, a leader of the Roma Civic Rights Movement, who reached the scene from Budapest soon after the police left. “Too many children, too young, and almost impossible to find work. The rules don't work when it comes to Gypsies. The job is already filled when you show up and they see you're one of us. And the house is no longer available. They don't want us as neighbours.”
Mr. Horvath has accompanied me back to Tatárszentgyörgy. A self-professed “troublemaker,” who refuses to accept that Roma do not deserve a better life, he made sure the crime investigation headquarters in Budapest sent a unit to the village. But by then, few traces of heavy boots remained on the ground, and there was no one to back up little Bianka's claim she had seen a big black car nearby.
Mr. Horvath says that in the last census only a third of Hungary's 600,000 Roma admitted to being Roma. The nervousness is understandable – even though as many as 1.5 million European Roma may have fallen victim to Hitler's “final solution,” today I see them being singled out for criticism in national newspapers, and hear about cigánybűnözés (a relatively new word in Hungarian that means “Gypsy crime”) as callers to radio shows complain of Roma taking over their neighbourhoods. JUST STEP ON THE GAS
Just as the Nazis came to power amid the Great Depression, hard times are being blamed for the current resurgence of the far right. Some observers suspect that in Hungary the seed was sown on Oct. 15, 2006, when 44-year-old teacher Lajos Szogi was beaten to death in front of his two daughters after his car bumped an 11-year-old Roma girl. No one was charged, but news outlets assumed the killers were Roma and launched coverage so sensational that one journalist advised anyone unlucky enough to hit a Roma child just to step on the gas.
Also in 2006, Hungary's Socialist government decided to replace its delegate to a United Nations agency that fights discrimination against women.
The incumbent was Krisztina Morvai, a graduate in law from Budapest's renowned Eötvös Loránd University who'd gone on to study at the University of London and been a Fulbright Scholar at the University of Wisconsin before joining the European Human Rights Committee in Strasbourg.
But upon learning that, after four years, her time in New York was up, the human-rights champion with a Jewish husband fired off a surprising letter in which she accused the government of trading her for a “Zionist” because she was pro-Palestinian.
Today, the youthful-looking blonde with a soft voice, a gentle smile and an alluring manner has her sights on a bigger prize. All signs indicate that two weeks before her 46th birthday on June 22, she will be elected to the EU's ruling body carrying the standard of a party so far to the right that critics call it “neo-Nazi.”
Prof. Morvai (she teaches law at her alma mater) is the leading candidate in the June 7 European Parliament elections for Jobbik, a party whose full name in Hungarian means “more to the right” and whose policies certainly fit the bill.
To see this rising political star in action, I attend a Jobbik rally in Budapest and watch as she makes her way to the podium, greeted by the crowd as though she is a celebrity. Many of her fans have been handed a flyer asking if they mind being “beggars” in their own country – Jobbik has struck a chord with its attacks on foreign companies that enjoy tax-exempt status in Hungary.
But Prof. Morvai also has other targets in mind. She opens by distinguishing between “our kind” and “their kind,” making it very clear that, as well as liberals, socialists and people employed by big corporations, the latter includes Jews and Roma. “Will you stand by,” the flyer asks, “while government throws more aid at Gypsy criminals?”
She tells the crowd that it's time for Hungarians to “take back” what is theirs, and party vice-president Zoltan Balczo complains that Jews have “colonized” the country and draws a cheer by cracking a joke about Gypsies.
As they speak, enormous flags from ancient Hungary adorn the walls and the gathering is ringed by members of Magyar Garda, or Hungarian Guard, the uniformed paramilitary that Jobbik created in 2007. Now said to number in the thousands and to play a leading role in the party, the Garda has thought better of its early affection for black shirts, yet carries a red and white banner identified with Hungary's wartime Nazi regime.
Glaring at anyone who moves, the Garda are clad in black leather and have, in some cases, arrived by motorcycle. Today, everything is peaceful, but they have sparked controversy in the past by holding marches in most of the small towns where Roma have been killed, inspiring supporters to come out and applaud. In Budapest, they have paraded in front of the parliament building, tangled with riot police and once brought along a white horse in honour of Miklos Horthy, the leader of Hungary when its Jews were sent to Auschwitz.
The Garda has grown in tandem with the rising violence against the Roma. As well as the seven fatalities since last November, the barrage of Molotov cocktails has seen a two-year-old nearly burned to death. The killers' usual modus operandi is to throw the flaming bottle of gasoline into a house on the outskirts of a village and then shoot the occupants as they flee. But two weeks ago, Jeno Koka, a worker at a pharmaceutical factory northeast of Budapest, was gunned down as he left home for the night shift. A few days later, five Roma children were beaten badly by masked men as they waited for a bus.
Jozsef Bencze, the chief of Hungary's national police, says he thinks there are only four or five bombers, and they've had military training. But there appear to be no suspects and, despite the big reward and FBI assistance announced this week, Roma leaders are not optimistic. “I used to believe in a political solution,” Aladar Horvath tells me. “I no longer do. There are too many lies, too much play-acting. Pretending that you care does not add up to caring. The system itself is compromised.”
As a result, the Roma have formed self-defence units (not especially effective, considering that an activist in Tatárszentgyörgy was burned out while she was off on patrol) and begun to mount public demonstrations. A mass rally is planned for next Saturday in front of Hungary's parliament, as well as in 10 Czech cities.
JOBBIK COMES TO CANADA
All this may seem far away to Canadians, but distance is no guarantee of immunity. Recent reports have shown a spike in Roma refugee claimants – 570 Czechs, mostly Roma, in January and February alone. And just 18 months ago, Krisztina Morvai came to call, making public appearances at Carleton University in Ottawa and Hungarian House in Toronto. The latter event drew a crowd of 250, and her call to reclaim territory lost after the First World War seemed to resonate with older people, still upset that the Treaty of Versailles deprived Hungary of more than half its land and people.
There was a lone protester at the Toronto event – a man who arrived with a message of dissent written on his umbrella – as soon as he opened it, he was unceremoniously ejected from the meeting.
At the time, Prof. Morvai and her party were little more than a blip on the political radar. Today it's assumed that she will soon have a place on the European stage.
As I say goodbye in Tatárszentgyörgy, Erzsebet Csorba shows me a photo of her son and grandson. In the wooden casket that is their final resting place, Robert has his arms around Robika as though still trying to protect him.
Despite all the animosity, past and present, Erzsebet is mystified that things are suddenly being taken to such extremes. “I don't understand it,” she says. “Why they killed my beautiful boys.”
Toronto writer Anna Porter is the author, most recently, of the award-winning Kasztner's Train. Her book on democracy in Central Europe will be published next year.
2. függelék: (írója: az itt élő Brian Hoyes):
I am a Canadian who has spent a very large portion of the last 17 years in Hungary. I am not Hungarian but came there because of work during the initial surge of privatisation following the fall of the communist regime. I find much in this article to be out of line with the reality that is Hungary today. It is easy on the surface to look at the Roma situation as a race situation, but it probably has as much to do with organised crime, people and drug smuggling and gang rivalries than with any organised race hatred. I find the article's conclusions facile. The comments about Zionists by Morvai are deliberately chosen: Zionism is not equated with Judaism. In all places I go Jews are welcome and integrated. One issue Jobbik is addressing is the dominance of Jewish groups in SZDSZ, the so-called Free Democrats, who enjoy small popular support but have huge influence through junior partnership with the minority Socialists.
