Számtalanszor rámutattunk már arra (lásd pl. az ITTENI gyűjteményünket), hogy a mi pénzünkből, csak a származásuk miatt kontraszelektált cigánynak adunk nyugis, “nyugdíjas”, “láblógatós”, semmiféle szaktudást nem igénylő 200 munkahelyet, miközben fehéreknek, mégha sokkal jobban értenek is a szakmájukhoz, esélyük nincs oda bekerülni.
Ezzel nem sok bajunk lenne, ha például olyan állásokról lenne szó, mint “cigányfalvakban orvos vagy tanár”, kötelező, legalább 5-6 éves ott marasztalással (ha nem vállalja a melót, akkor azonnal minden ráfordított pénzt, költséget visszakövetelni). Nem, cigány egyetemistáink jó esetben “lógós" (politológus és hasonló – lásd a zsideszes Balogh Artúr esetét), rosszabb esetben meg a magyar társadalomnak, a felnövekvő generációknak súlyos veszteséget és hátrányt (lásd az iskolai kényszer-integrációt, amellyel kapcsolatban már egyes bátrabb, eddig inkább kussoló szakemberek is kénytelenek elismerni, hogy, finoman szólva, nem jó senkinek – lásd EZT) okozó Mohácsi Erzsébet-féléket támogatunk, azokat “termeljük ki”. Az olyan “jogvédőkről”, mint a hazaáruló, hazánkat minden lehetséges fórumon lejárató, így kivétel nélkül minden egyes nem cigány magyar állampolgárnak komoly, mérhető veszteséget okozó (ide irányuló turizmus csökkenése; nyugati munkavállalásban ill. a magyar termékek nyugati forgalmazásában mérhető versenyhátrány stb.) Mohácsi Viktória, nem is beszélve.
Az alábbi cikk főszereplője is ilyen lesz. Nem ám, hogy –a mi adóforintjainkból, a mindenségit! – valami hasznosat tanulna, nem. Nem fog orvosként, védőnőként odaköltözni a cigánytelepre és a fajtabelijeit gyógyítani, ha már az addigi orvosokat (magyart, palesztint stb. válogatás nélkül) elüldözték a cigányok, nem. Nem megy oda írni-olvasni tanítani a deviánscigányokat. Az ő bevallott életcélja az, hogy, idézzük, „jogász lesz, hogy segíthesse azokat a romákat, akik szembe akarnak és mernek szállni az előítéletekkel, és meg akarják mutatni a világnak, hogy képesek komoly és maradandó értéket teremteni”. Gyengébbek kedvéért: éppen ugyanolyan fajvédő lesz, mint a Mohácsi-nővérek.
Kedves Olvasónk! Biztos, hogy adóforintjainkból ilyeneket kell támogatnunk? Egyetért Ön ezzel? Egy esetleges kormányváltás után mit szólna ahhoz, ha minden ilyen „alibi” (lásd még: politológus Balogh Artúr), ill. egyenesen többségellenes-cigányfajvédő egyetemistától megvonjunk mindennemű támogatást? Helyette – ezzel a legmesszebb menőkig egyetértünk – abból a pénzből támogassuk azokat a cigányokat, akik valóban (lásd még: az ösztöndíj/tandíj-visszafizetés fent említett kötelezettségvállalása) vállalják azt, hogy a sajátjaikat fogják gyógyítani, tanítani? Nem lenne ott ennek a pénznek sokkal-sokkal jobb helye? Vagy, esetleg, az adófizetők zsebében?
Ezzel nem sok bajunk lenne, ha például olyan állásokról lenne szó, mint “cigányfalvakban orvos vagy tanár”, kötelező, legalább 5-6 éves ott marasztalással (ha nem vállalja a melót, akkor azonnal minden ráfordított pénzt, költséget visszakövetelni). Nem, cigány egyetemistáink jó esetben “lógós" (politológus és hasonló – lásd a zsideszes Balogh Artúr esetét), rosszabb esetben meg a magyar társadalomnak, a felnövekvő generációknak súlyos veszteséget és hátrányt (lásd az iskolai kényszer-integrációt, amellyel kapcsolatban már egyes bátrabb, eddig inkább kussoló szakemberek is kénytelenek elismerni, hogy, finoman szólva, nem jó senkinek – lásd EZT) okozó Mohácsi Erzsébet-féléket támogatunk, azokat “termeljük ki”. Az olyan “jogvédőkről”, mint a hazaáruló, hazánkat minden lehetséges fórumon lejárató, így kivétel nélkül minden egyes nem cigány magyar állampolgárnak komoly, mérhető veszteséget okozó (ide irányuló turizmus csökkenése; nyugati munkavállalásban ill. a magyar termékek nyugati forgalmazásában mérhető versenyhátrány stb.) Mohácsi Viktória, nem is beszélve.
Az alábbi cikk főszereplője is ilyen lesz. Nem ám, hogy –a mi adóforintjainkból, a mindenségit! – valami hasznosat tanulna, nem. Nem fog orvosként, védőnőként odaköltözni a cigánytelepre és a fajtabelijeit gyógyítani, ha már az addigi orvosokat (magyart, palesztint stb. válogatás nélkül) elüldözték a cigányok, nem. Nem megy oda írni-olvasni tanítani a deviánscigányokat. Az ő bevallott életcélja az, hogy, idézzük, „jogász lesz, hogy segíthesse azokat a romákat, akik szembe akarnak és mernek szállni az előítéletekkel, és meg akarják mutatni a világnak, hogy képesek komoly és maradandó értéket teremteni”. Gyengébbek kedvéért: éppen ugyanolyan fajvédő lesz, mint a Mohácsi-nővérek.
Kedves Olvasónk! Biztos, hogy adóforintjainkból ilyeneket kell támogatnunk? Egyetért Ön ezzel? Egy esetleges kormányváltás után mit szólna ahhoz, ha minden ilyen „alibi” (lásd még: politológus Balogh Artúr), ill. egyenesen többségellenes-cigányfajvédő egyetemistától megvonjunk mindennemű támogatást? Helyette – ezzel a legmesszebb menőkig egyetértünk – abból a pénzből támogassuk azokat a cigányokat, akik valóban (lásd még: az ösztöndíj/tandíj-visszafizetés fent említett kötelezettségvállalása) vállalják azt, hogy a sajátjaikat fogják gyógyítani, tanítani? Nem lenne ott ennek a pénznek sokkal-sokkal jobb helye? Vagy, esetleg, az adófizetők zsebében?
Kuruc.info - A.S.
Az eredeti, teljes cikk:
Hírek - Romaversitas - Az alapítványt 16 millió forinttal támogatta a Szerencsejáték Zrt.
Ugyanannyit kell-e tanulnia annak az egyetemistának, aki értelmiségi családban nőtt fel, akit már kisdiákként nyelvórákra küldtek, aki a szülei beszélgetését hallgatva már egy hétköznapi vacsora közben gyerekkorában is észrevétlenül tanult, mint annak a fiatalnak, aki mélyszegénységből, iskolázatlan családból indulva jutott el saját erejéből az egyetemre?
Pótolható-e ez a tudás?
Egy biztos, pótolni kell! Ezt ismerte fel a Romaversitas, amely már 13 éve segíti a cigány fiatalok értelmiségivé válását.
A munka eredményét bizonyítja az a sok roma szakember, aki az elmúlt években innen indult. Ezt a bizonyítottan hatékony és érdemes munkát támogatja most a Szerencsejáték Zrt.
Matematikusok és fizikusok, történész, pszichológus, szociológus tanárok és professzorok segítik a szabadegyetemi hétvégékre érkező diákokat, akik csak sikeres felvételi után és szigorúan jó tanulmányi eredménnyel juthatnak be, illetve maradhatnak a Romaversitasban.
Kapnak ösztöndíjat, segítik a nyelvtanulásukat, témavezetőt választhatnak a tudományos munkájukhoz, a kisebbségek történetéről pedig azért kell tanulniuk, hogy ezzel oldják a kisebbrendűségi érzéseket, olykor a túlkompenzálást, és hogy sikerüljön megtalálni és megőrizni az identitásukat.
„Nem cigány egyetemista szeretnék lenni, hanem egyetemista”
Suha Nikolett csak egy az elmúlt években itt tanuló 168 Romaversitas hallgató közül.
Egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluból, Parasznyáról jött. Családjába hetedikként született, ő a legkisebb testvér, rengeteg szeretetet és támogatást kapott otthonról. Ez a támogatás hatalmas elszántsággal párosult, így már 12 évesen eldöntötte: jogász lesz, hogy segíthesse azokat a romákat, akik szembe akarnak és mernek szállni az előítéletekkel, és meg akarják mutatni a világnak, hogy képesek komoly és maradandó értéket teremteni.
Nikinek a parasznyai általános iskolában 8-10 roma osztálytársa volt, a kazincbarcikai gimnáziumban viszont az osztályban már ő volt az egyetlen cigány. A diákok nem egyszer bántották a származása miatt.
Egyetemre akart menni, de tudta, hogy a családja anyagilag nem tudja támogatni, így számos ösztöndíjat pályázott meg, és nyert el. A Romaversitas Alapítványba másodszori próbálkozásra vették fel.
Ennek már négy éve. Azóta nem csupán kap – ösztöndíjat, segítséget a kommunikációs, idegen nyelvi és számítástechnikai készségei fejlesztéséhez, szakmai tudása elmélyítéséhez – a Romaversitastól, de ő maga is ad, segít. Gyakornokként dolgozik egy, a kisebbségeket segítő nonprofit szervezetnél.
Bár családjában ő az egyetlen, aki egyetemre járhatott, unokahúgai és unokaöccsei számára már most példakép, így már ők is tervezgetik, hol fognak a középiskola elvégzése után továbbtanulni.
„Nem cigány egyetemista szeretnék lenni, hanem egyetemista.” – mondja Suha Nikolett, akivel hamarosan már dr. Suha Nikolettként találkozhatunk.
Az eredeti, teljes cikk:
Hírek - Romaversitas - Az alapítványt 16 millió forinttal támogatta a Szerencsejáték Zrt.
Ugyanannyit kell-e tanulnia annak az egyetemistának, aki értelmiségi családban nőtt fel, akit már kisdiákként nyelvórákra küldtek, aki a szülei beszélgetését hallgatva már egy hétköznapi vacsora közben gyerekkorában is észrevétlenül tanult, mint annak a fiatalnak, aki mélyszegénységből, iskolázatlan családból indulva jutott el saját erejéből az egyetemre?
Pótolható-e ez a tudás?
Egy biztos, pótolni kell! Ezt ismerte fel a Romaversitas, amely már 13 éve segíti a cigány fiatalok értelmiségivé válását.
A munka eredményét bizonyítja az a sok roma szakember, aki az elmúlt években innen indult. Ezt a bizonyítottan hatékony és érdemes munkát támogatja most a Szerencsejáték Zrt.
Matematikusok és fizikusok, történész, pszichológus, szociológus tanárok és professzorok segítik a szabadegyetemi hétvégékre érkező diákokat, akik csak sikeres felvételi után és szigorúan jó tanulmányi eredménnyel juthatnak be, illetve maradhatnak a Romaversitasban.
Kapnak ösztöndíjat, segítik a nyelvtanulásukat, témavezetőt választhatnak a tudományos munkájukhoz, a kisebbségek történetéről pedig azért kell tanulniuk, hogy ezzel oldják a kisebbrendűségi érzéseket, olykor a túlkompenzálást, és hogy sikerüljön megtalálni és megőrizni az identitásukat.
„Nem cigány egyetemista szeretnék lenni, hanem egyetemista”
Suha Nikolett csak egy az elmúlt években itt tanuló 168 Romaversitas hallgató közül.
Egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluból, Parasznyáról jött. Családjába hetedikként született, ő a legkisebb testvér, rengeteg szeretetet és támogatást kapott otthonról. Ez a támogatás hatalmas elszántsággal párosult, így már 12 évesen eldöntötte: jogász lesz, hogy segíthesse azokat a romákat, akik szembe akarnak és mernek szállni az előítéletekkel, és meg akarják mutatni a világnak, hogy képesek komoly és maradandó értéket teremteni.
Nikinek a parasznyai általános iskolában 8-10 roma osztálytársa volt, a kazincbarcikai gimnáziumban viszont az osztályban már ő volt az egyetlen cigány. A diákok nem egyszer bántották a származása miatt.
Egyetemre akart menni, de tudta, hogy a családja anyagilag nem tudja támogatni, így számos ösztöndíjat pályázott meg, és nyert el. A Romaversitas Alapítványba másodszori próbálkozásra vették fel.
Ennek már négy éve. Azóta nem csupán kap – ösztöndíjat, segítséget a kommunikációs, idegen nyelvi és számítástechnikai készségei fejlesztéséhez, szakmai tudása elmélyítéséhez – a Romaversitastól, de ő maga is ad, segít. Gyakornokként dolgozik egy, a kisebbségeket segítő nonprofit szervezetnél.
Bár családjában ő az egyetlen, aki egyetemre járhatott, unokahúgai és unokaöccsei számára már most példakép, így már ők is tervezgetik, hol fognak a középiskola elvégzése után továbbtanulni.
„Nem cigány egyetemista szeretnék lenni, hanem egyetemista.” – mondja Suha Nikolett, akivel hamarosan már dr. Suha Nikolettként találkozhatunk.
