A világ egyik legbefolyásosabb zsidó érdekszervezete, a Zsidó Igények Konferenciája (JCC) kizárólagos joggal bír a német kormány által a náci "terror" (Értsd: munkaterápia) zsidó "áldozatainak" vég nélkül, több mint hatvan éve állandóan utalt kárpótlások szétosztására, azonban kétségek merültek fel a szervezet mûködését illetően. (Kuruc.info kommentár: hejj, be szép nevük van, az igényeiket persze jó ismerjük: az uzsorakamatot kedvezményes hitelnek, a lopást privatizációnak hazudni, a korrupciót nyugodtan, a törvények felett állva ûzni, azt elfogadottá tenni, kapcsolati tőkét mûködtetve kulcspozíciókat elfoglalni a bankszektorban, a gazdasági, a kulturális, a tudományos és politikai intézményekben, közben teli torokból visítani, hogy minket kérem szépen üldöznek, pedig jajdenagyonártatlanok vagyunk, fajkeveredést propagálni, amíg mi elkülönülünk, a befogadó nemzet jelképei ellen uszítani, kultúráját kigúnyolni, rajta élősködni, mialatt cinikusan hangoztatjuk, hogy közétek tartozunk: mi is magyarok, németek, olaszok stb. vagyunk, a holokausztipart dübörögtetve a legfondorlatosabb trükkökkel sarcolni Európa államait, a médiát és a filmipart vasmarokkal a kezünkben tartva terjeszteni a pornográfiát, az erőszakot, a kábítószert, dicsőíteni és másságnak hazudni a különböző deviáns életformákat, a szellemi és lelki embert megfosztva vallásától, nemzeti identitásától ösztönlénnyé, fogyasztóvá zülleszteni, kérdésre kérdéssel válaszolni, mindent ki- és megmagyarázni, történelmet hamisítani, háborúk kirobbantásával fegyverekből, olajból jó nagyot kaszálni, talmudista gyűlöletet tenyészteni, stb. stb.)

Többen, beleértve magát az izraeli parlamentet (kneszet) és a kormányt is, azzal vádolják a szervezetet, hogy ahelyett, hogy szétosztotta volna a támogatásokat, szépen elraktározta őket. Az 1991-ben létrehozott JCC 1990-től kezdve a zsidók Németországgal szembeni kárpótlási követelményeinek felkarolásán túl Kelet-Németország-szerte olyan ingatlanokat kutatott fel, amelyeket a keletnémet kormány a náci korszak alatt kobzott el a zsidó lakosságtól, és amelyekért azoknak eredeti tulajdonosait sohasem kárpótolták, illetve a törvény által előírt 1992-es határidőig senki nem jelentkezett értük. A JCC becslése szerint az ily módon birtokába jutott javak későbbi értékesítése során közel 1,5 milliárd euróra tett szert, amelyet a szervezet teljes egészében az úgynevezett "holokauszt-túlélők" megsegítésére fordít.

Az "áldozatok" hozzátartozói azonban kételkednek ebben. A korábban nagy tiszteletnek (Maximum a hasonszőrû kaftános tolvajok körében - a szerk.) örvendő szervezet mûködésével kapcsolatban azután merültek fel kételyek, hogy Izraelben két izraeli újságíró bemutatta a közelmúltban elkészült filmjét. A képsorokon - a nyilván makulátlan tisztaságú - Rafi Eitan nyugdíjügyi miniszter is megjelenik, és nyíltan "lebûnbandázza" a JCC-t (valahogy úgy, mint amikor a bagoly mondja a verébnek...). Az izraeli kormány a filmet követően azonnal befagyasztott egy, a holokauszt "áldozatainak" szánt négyszáz eurós támogatást, amelynek szétosztásával a JCC lett volna megbízva. (Ó, te drága Kajafás, most mi lesz velük a 400 euró nélkül? Bárcsak segíthetnénk. Kiváló ötleteink lennének a felek kibékítésére, valamint a kérdés végső megoldására egyszer s mindenkorra - a zokogó szerkesztőség.)