A Sydneyben tartott egyeztetés feladata, hogy elősegítse egy olyan tervezet létrejöttét, amelyet a tagok a következő pár hónapban véglegesíthetnek.

A legnagyobb probléma Japán, amely nem hajlandó megnyitni mezőgazdasági és autóipari piacait, védeni akarja a hazai termelőket a globális versenytársaktól. Szeptemberben Washingtonban megakadtak a tárgyalások, mert a japán delegáció kisétált, miután az amerikaiak kritizálták őket, hogy túl lassan haladnak piaci reformjaik.

Az amerikaiak szeretnék, ha Abe Sindzó japán miniszterelnök nem csak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítaná, hogy strukturális reformokat akar a japán gazdaságban.

Michael Froman, az Egyesült Államok tárgyalási delegáltja szerint a hétvégi találkozón mindenki az elérendő célra koncentrál. Szerinte a végére maradtak a legproblémásabb kérdések, de itt az ideje, hogy ezeket is megválaszolják, erre pedig kitűnő alkalmuk lesz Sydneyben.

Andrew Robb ausztrál kereskedelmi miniszter szerint próbálják meghozni a legtöbb végleges döntést, hogy még 2014 vége előtt létrejöhessen a TPP-megállapodás. A TPP célja egy 12 nemzetből álló szabadkereskedelmi zóna létrehozása, amely magában foglalná a világ összesített gazdasági termelésének nagyjából 40 százalékát.

Három éve zajlanak a tárgyalások, és már egyre nagyobb az igény, hogy befejeződjenek.

(MTI)

A Japán sógunátus 1635-ben bevezette a „Sakokut”, az izolációs politikát. Ennek az előzménye az volt, hogy a japán vezetés azt gondolta, hogy a nyugati kereskedők és hittérítők a befolyásuk és a kereszténység kiterjesztésével megkérdőjelezhetővé tették a lakosság hűségét és egy nyugati hódítás előfutárai. A sógun ezért üldözte a kereszténységet, mely végül a Shimabara-felkelésben ért tetőpontjára és a sógun győzelmével ért véget.

Hogy meggátolják a nyugat további benyomulását az országukba - mely óhajuk elvileg szent és sérthetetlen a demokráciák számára -, korlátozásokat léptettek érvénybe. A hollandok és a kínaiak kivételével minden idegent kiutasítottak Japánból. A hollandok és a kínaiak számára pedig kijelöltek egy mesterséges szigetet egy Nagaszaki nevű városban, mely nem mellesleg Japán legrégebbi és legnépesebb keresztény közösségének adott otthont. (Igen, ez az a Nagaszaki, ahová az USA zsidóbarát kormánya az atombombát dobta.)

Ez az elszigetelődés 1844-ig tartott, amikor II. Vilmos holland király Japán megnyitását sürgette. Néhány évvel később az amerikaiak elkezdték „kritizálni őket, hogy túl lassan haladnak a piaci reformjaik”, ezért 1853. július 8-án Matthew Perry sorhajókapitány beállított Yokohamába négy amerikai csatahajóval – Mississippi (ez vitte Kossuth Lajost az USA-ba), Plymouth, Saratoga, Susquehanna –, majd a békés szándékait kimutatva lövetni kezdte a kikötőt és kijelentette, hogy ha a japánok harcolnak, akkor megsemmisíti az egész várost. A japánok visszautasították a pofátlan követeléseiket ezért az amerikaiak egy nagyobb flottával tértek vissza és a japánokra kényszerítettek egy „béke-, barátsági és kereskedelmi szerződést”, mely kizárólag amerikaiak számára volt előnyös. A szerződés szerint a japánok, a törvényeikkel ellentétben, nem végezhették ki a hajótörést szenvedett amerikai tengerészeket. Érdemes megjegyezni, hogy a japán bálnavadászatot éppenséggel az amerikaiak honosították meg Japánban.

Összességében ez az egyoldalú megállapodás - vagyis amerikai szavakkal élve, „strukturális reformok a japán gazdaságban” - magában foglalta azt, hogy az amerikaiak önkényesen kisajátíthattak japán területeket diplomáciai és nem diplomáciai, azaz koncessziós célokra. Ezeken az egyébként japán területeken - szembeköpve a saját elveiket - megsértették a japán szuverenitást, saját tisztviselőket és bíróságokat állítottak fel, és életbe léptették az amerikai törvényeket – mely magában foglalta az akkor még létező amerikai rabszolgatartás jogát is! A japán vámokat minimalizálták, sőt kikényszerítették azt az igencsak zsidószagú jogi torzszüleményüket, hogy ők szedhessenek vámokat a japánoktól, a japánok saját földjén!

A történelem ismeretének tükrében így talán érthető, hogy a japánok, akik az amerikaiaktól soha, semmi jót nem kaptak, miért nem tapsikolnak örömükben az amerikaiak újabb „ajánlatára”.

(Olvasónktól)