A Tirán- és a Szánáfír-szigetet Szaúd-Arábia 1950-ben adta bérbe, helyezte ideiglenesen egyiptomi fennhatóság alá azzal a szándékkal, hogy Kairó védje meg azokat az izraeliek esetleges támadásától. Később azonban Izrael kétszer is megszállta a legdélibb határától mintegy kétszáz kilométerre levő két szigetet.

A Vörös-tengernek a Földközi-tenger felé eső része két öbölben végződik: 1. A Sínai-félsziget nyugati határvonala és Egyiptom afrikai részének keleti határvonala közötti Szuezi-öböl. 2. A Sínai-félsziget keleti határvonala és Szaúd-Arábia nyugati határvonala közötti 'Ákábái-öböl. Az említett két öböl egy-egy városról, az egyiptomi Szuezről, illetve a jordániai 'Ákábáról kapta a nevét. (Izrael a jordániai 'Ákábá város tőszomszédságában elterülő Éjlát városáról Éjláti-öbölnek nevezi az 'Ákábái-öblöt – H. J.) A két sziget, a Tirán és a Szánáfír az 'Ákábái-öböl bejáratában helyezkedik el, s földrajzilag Ázsia és Afrika határán, de még Ázsiához tartozik. A szigetek fölötti fennhatóság kérdése azonban ennél sokkal bonyolultabb, máig alakuló történet. Mindenekelőtt azonban ismerjük meg a szinte kizárólag stratégiai szempontból fontos két szigetet.

Kezdjük a kisebbik, a Tirán-szigettől keletre levő Szánáfír-szigettel (Dzsezírát Szánáfír - جزيرة صنافير) A sziget eredetileg, 1950-ig Szaúd-Arábiához tartozott, de Rijád a Tirán-szigettel együtt, úgymond bérbe adta Egyiptomnak, miután 1949-ben az izraeli hadsereg elfoglalta az araboktól a manapság Éjlátnak nevezett Umm er-Rasrás települést. Ám, jóval korábban, még az Oszmán Török Birodalom létezése idején, 1906-ban a Magas Portával kötött szerződés értelmében Nagy-Britannia átvette az ellenőrzést az egyébként ma is lakatlan Szánáfír sziget fölött. A sziget Szaúd-Arábia szárazföldi határától, a Tabúk kormányzóságbeli Rá'sz el-Kászbá településtől mintegy tizenöt kilométerre délre fekszik, nagyjából kilenc kilométer hosszú és a legszélesebb pontja hat kilométer. Összterülete 33, más források szerint 24 négyzetkilométer. A partközeli zátonyokkal övezett, lakatlan sziget tengerszint feletti legmagasabb pontja, a Rá'sz esz-Szánáfír mindössze 49 méter. Az 1956-os, az Egyiptom ellen irányuló francia-angol-izraeli agresszió, az úgynevezett Szuezi-háború idején az izraeli haditengerészet a Tirán-szigettel együtt megszállta a Szánáfírt is, ám a háborút követő egyezmény értelmében, pontosan Washington erőteljes ráhatása következtében azokat az izraeli hadseregnek el kellett hagynia. Az 1967-es, úgynevezett hatnapos háborúban az egész Sínai-félszigettel együtt Izrael ismét megszállta ezt a két szigetet, s amelyeket csak 1982-ben az Egyiptommal kötött békeszerződés értelmében adott vissza.

A nagyobbik sziget, a banán alakú Tirán-sziget (Dzsezírát - جزيرة تيران) a Sínai-félszigettől 6,1 kilométerre keletre, a fentebb már említett szaúd-arábiai Rá'sz el-Kászbá településtől 6,9 kilométerre délre, míg a Szánáfír-szigettől 2,8 kilométerre nyugatra terül el. A sziget hossza 15,1 km, legnagyobb szélessége 7,2 km s alapterülete 64, 6 négyzetkilométer. A Tirán-sziget és a Sínai-félsziget között húzódik a Tirán-szoros, amely összeköti a Vörös-tengert az 'Ákábái-öböllel. A másik szigettel együtt az egyiptomi területi beosztás szerint a Tirán-sziget a Rá'sz Muhámmád Nemzeti Parkhoz tartozik, s területe fontos átmenőállomás, pihenőhely az Európából Afrikába vándorló madarak számára. A déli részében emelkedik a sziget tengerszint feletti legmagasabb pontja, a Dzsebel Tirán (Tirán hegy - جبل تيران). A Kr. u. VI. században élt, s a szentföldi Caesareában (Kaiszareia) született Prokopiosz bizánci görög történetíró A háborúkról című művében ír aTirán- szigetről és megemlíti, hogy a Kr. u. VI. században, Nagy Szent I. Iusztinianosz császár idejében bizánci uralom alá került, görögül Iotának, héberül Jotvátnak nevezett szigeten zsidó közösség élt és szedte be az átkelési díjat a hajósoktól. A Tirán-sziget és a Sínai-félsziget közötti Tirán-szorosban négy, természeti szépségekben gazdag, egy-egy természetkutató angol katonatisztről elnevezett korallzátony van: a Woodhouse-, Thomas-, Jackson- és a Gordon-zátony.

A Tirán-félsziget, akárcsak a vele szomszédos Szánáfír 1950-ig Szaúd-Arábiához tartozott és addig lakatlan volt. Szaúd-Arábia bérbe adta a két szigetet, s a nagyobbikon Egyiptom állandó katonai bázist létesített, s ezáltal ellenőrzést gyakorolhatott a Tirán-szoroson áthaladó hajók fölött. A szigetet a Szuezi-háború idején (1956) az izraeli haditengerészet és szárazföldi alakulatok megszállták. Ekkor fejtette ki Dávid Ben Gurion izraeli miniszterelnök a következő elhíresült, ám nem megvalósult próféciáját: „Az ország déli részében Éjlát ismét a legfőbb héber kikötő lesz (utalva a bibliai idők Ecijon Gáver nevű településére – H. J.), s a manapság Tiránnak nevezett Jotvát pedig ismét a harmadik izraeli birodalom részét képezi majd.” Ebből a jóslatból azonban nem lett semmi, mert nemzetközi, főleg amerikai nyomásra 1957 februárjáig Izrael kénytelen volt elhagyni a Sínai-félsziget általa megszállt részeit és a Tirán-szigetet.

Izrael 1967 júniusában háborút indított Egyiptom, Szíria és Jordánia ellen, s a Tirán- és a Szánáfír-szigetet ismét a hajózási szabadsága biztosítására hivatkozva foglalta el és tartotta megszállva egészen 1982-ig, amikor a Sínai-félszigettel együtt a Tirán- és a Szánáfír-sziget is visszakerült egyiptomi fennhatóság alá. Ezután egyiptomi és ENSZ-katonák állomásoztak a Tirán-szigeten, amely az elmúlt években egyre inkább a külföldi turisták kedvelt kirándulóhelye lett.

Szaúd-Arábia, mivel pénze van elég, már az 1980-as években, az izraeli kivonulás után tervezte, hogy a két sziget közbeiktatásával híddal kötnék össze Ázsiát Afrikával, Szaúd-Arábiát Egyiptommal. A két sziget visszanyerése csak újabb lökést adott a szaúdi elképzelésnek. „Történelmi lépésként hidat építünk Ázsia és Afrika között”, jelentette ki április közepén a Kairóban látogató Szalmán bin 'Ábd el-'Ázíz szaúdi király. A körülbelül ötven kilométer hosszú, többsávos híd mintegy négy milliárd dollárba kerül. Három terv is van hídépítésre. Az első szerint a híd a szaúd-arábiai Rá'sz es-Sejh Hamíd tengerbe nyúló földnyelvet kötné össze előbb a Tirán-szigettel, majd onnan a Tirán-szoros fölött átívelve folytatódna a Sínai-félsziget déli csücskén levő Sárm es-Sejh egyiptomi városig. A második terv szerint a szaúd-arábiai Rá'sz es-Sejh Hamíd földnyelvről kiinduló híd előbb a kisebbik szigetre, a Szánáfír-szigetre érne, onnan a nagyobbikra, a Tirán-szigetre, majd a Tirán-szoros fölött átívelve a Sínai-félszigeti Sárm es-Sejh városban végződne. A harmadik elképzelés szerint Szaúd-Arábiát és Egyiptomot, azaz Ázsiát Afrikával a Csalagúthoz hasonló alagúttal kötnék össze.

Hering József – Kuruc.info