Az írás szerint Európa éppen alvajáróként gyalogol a feledésbe, és ha nem ébred fel, akkor a Szovjetunió sorsára fog jutni. Soros azt állítja, hogy sem a vezetők, sem az átlagember nem érti meg, hogy forradalmi pillanatokat élünk, a lehetőségek nagyon sokfélék, a dolgok kimenetele pedig emiatt nagyon bizonytalan.

"Sokan azt feltételezik, hogy a jövő többé-kevésbé a jelent mintázza, de ez nem feltétlenül van így. Hosszú és sűrű életemben sok olyan szakaszt láttam, amit szélsőséges egyensúlytalanságnak hívok. Most is egy ilyen szakaszt élünk" - fogalmaz Soros.

Ezután az idei EP-választásokról azt írta, az "Európa-ellenes" erők előnnyel indulnak ennek neki, aminek egyebek mellett a régi, elavult pártstruktúrák, az alapszerződés kvázi megváltoztathatatlansága és a renitens tagállamok megregulázási lehetőségének hiánya is oka.

A pártrendszert illetően Soros azt állítja, hogy az még mindig 19. és 20. századi törésvonalakat tükröz, például a tőke és a munka közöttit, holott a hasadás ma már az EU-ellenes és EU-párti erők között van. Németországban, az EU domináns országában a legnagyobb súlyú pártszövetség, a CDU-CSU-szövetség már fenntarthatatlan, véli a milliárdos. Szerinte az addig működött, amíg nem volt a CSU-tól jobbra álló párt Bajorországban. Ez megváltozott az AfD megjelenésével. A CSU a múlt szeptemberi tartományi választáson hat évtized legrosszabb eredményét hozta, az AfD pedig először jutott be a helyi parlamentbe, emlékeztet Soros. (Aki egyébként rosszul emlékszik a hónapra, októberben volt a választás.)

Az AfD megerősödése megkérdőjelezte a CDU-CSU szövetséget, ez viszont nem bontható fel választások nélkül, a szövetség pedig jelenleg nem tud olyan elkötelezetten EU-párti lenni, mint lenne az AfD jobbról érkező fenyegetése nélkül, állítja Soros, aki ezután tovább folytatja a német belpolitikai elemzést azzal, hogy nem reménytelen a helyzet, mert az AfD elérni látszik a csúcspontját, miközben az EU-párti Zöldek folyamatosan erősödnek.

Ezután a brit helyzetet írja le Soros, szerinte a Munkáspárt és a Konzervatívok is belső megosztottsággal küzdenek, de a brexitet a vezetőik végre akarják hajtani, a helyzet pedig olyan bonyolult, hogy a brit emberek már ott tartanak, hogy csak legyünk túl rajta.

Az olaszokat illetően a milliárdos szerint az EU elkövetett egy végzetes hibát 2017-ben, mégpedig a dublini egyezmény erőltetésével, amivel óriási terheket rakott Olaszországra a migránsáradat közepette. (A dublini egyezmény szerint ott kell kezelni a migránsokat, ahol beléptek az EU területére.) Ez az országot a migráns- és EU-ellenes erők kezére sodorta, az EU-pártiak számára nem nagyon van politikai erő, amire szavazhatnak, és hasonló átrendeződés van a franciáknál, lengyeleknék és svédeknél, "és talán másutt is", írta.

Az Európán átívelő szövetségeknél még rosszabb a helyzet, folytatódik az írás. Szerinte a Néppárt a legrosszabb, mert szinte teljesen sutba dobta az alapvető értékeket azzal, hogy a Fideszt engedi a tagjai között maradni, hogy ezzel megőrizze a többségét és az EU-s csúcsállások betöltését. "Az EU-ellenesek ehhez képest még jól is állnak, legalább nekik vannak elveik, még ha borzasztóak is".

Soros a dolgozata összegzéseként azt írta, nehéz elképzelni, hogy tudnak ebből az EU-párti erők győztesen kijönni, hacsak nem helyezik "Európa érdekeit" a sajátjaik elé. Meg lehet őrizni az EU-t, hogy aztán radikálisan újraformálják, de ehhez meg kell változtatni a gondolkodást. A mostani vezetőség a Szovjetunió politbürójára hasonlít, még mindig úgy parancsolgatnak, mintha fontosak lennének, írja.

"Az első lépés, hogy megvédjük Európát a külső és belső ellenségeitől, hogy felismerjük a fenyegetésük súlyosságát. A második, hogy felrázzuk az alvó Európa-párti többséget, és mozgósítsuk, hogy védjék meg az értékeket, amelyekre az Európai Unió épül. Különben az egyesült Európa álma a 21. század rémálma lehet", zárja az írást.

(Index nyomán)