Mánámában, a perzsa-öbölbeli Báhrájn fővárosában landolt néhány órával ezelőtt a Jisrair Izraeli Légiforgalmi Társaság repülőgépe, fedélzetén népes izraeli küldöttséggel. Az izraeli küldöttség vezetője Ronén Perec, az Izraeli Miniszterelnöki Hivatal főigazgató-helyettese és Álon Uspiz, az Izraeli Külügyminisztérium főigazgatója. Az üzletembereken kívül a küldöttségben a „Má’oz”, a Moszád nevű izraeli titkosszolgálat arab országokkal foglalkozó osztályának képviselője is helyet foglal.

Az izraeli repülőgép Szaúd-Arábia területe fölött átrepülve érkezett Báhrájn fővárosába. A zsidó küldöttséget a perzsa-öbölbeli országba szállító Israir Légitársaság a közeljövőben állandó járatot kíván indítani Tel-Aviv (Lod) és Mánámá között. A zsidók viszont csak abban az esetben hajlandók megindítani a rendszeres légi járatot, ha az arab ország beleegyezik az izraeli biztonsági emberek jelenlétébe Mánámá repülőterén. (Semmi gond, mert bele fog egyezni – H. J.) A fentebb hivatkozott Jiszráél Há-Jom hírportál ezzel kapcsolatban megjegyzi: Törökország és Jordánia nem engedélyezi izraeli biztonságiak működését azokon a repülőtereken, amelyek izraeli repülőgépeket fogadnak és indítanak.

Mindenesetre a mánámái repülőtéren uralkodó biztonsági körülményeket tanulmányozó izraeli biztonsági emberek is a küldöttséggel utaztak.
Ha ránézünk a Perzsa-öböl térségének térképére, látjuk, hogy legutóbb Izraellel békeegyezményt aláírt két állam, a szunnita arab Egyesült Arab Emírségek és Báhrájn szomszédja nem más, mint a rettegett közös ellenség, a sí’ita perzsa Irán. A képet csak árnyalja, hogy a manapság közel 1 millió 700 ezer lakosú Báhrájn lakosságának többsége, akárcsak Irán, a sí’ita muszlim vallás követője, s ezen kívül nagyszámú sí’ita muszlim perzsa is él ebben a szigetországban. Magyarán, Báhrájn lakosságának többsége nem szunnita, hanem sí’ita muszlim. Más szóval, a szunnita arab El-Hálifá uralkodó család tagjai ülnek a többségi sí’iták nyakán. De mondhatnánk úgy is, hogy Báhrájnon (mert szigetországról van szó – H. J.) a szunnita arab El-Hálifá dinasztia tagjai a zsidók…

A Perzsa-öböl térségében elterülő szunnita arab országok (mint például Kuvait, az Emírségek, Katar és ’Omán) uralkodóházainak biztonságát eddig az Amerikai Egyesült Államok és részben Szaúd-Arábia szavatolta, pontosabban védte meg őket Irántól, a térség nagyhatalmától. Mostantól azonban ezek az országok a közel-keleti térség másik katonai nagyhatalma, Izrael katonai védelmére is számíthatnak. Már csak azért is számíthatnak a korábban csak „cionista ellenségnek” (el-udv esz-száhjúni - العدو الصهيوني) tartott zsidókra, mert Irán a palesztinai arab nép érdekeinek védelmezőjeként Izraelt potenciális ellenségének tartja.

A saját alattvalóit is elnyomó (lásd az elmúlt években a báhrájni sí’iták tüntetéseinek vérbefojtását – H. J.) báhrájni uralkodóház az Emírségekkel karöltve a palesztin válság miatt korábban ellenségnek tartott Izraellel biztonsági, katonai szövetségre készül. A zsidók és az említett öböl-menti két arab ország közötti békeszerződést tető alá hozó Mike Pompeo, amerikai külügyminiszter már tavaly ősszel világosan kijelentette: a Binjámin Netanjáhu izraeli miniszterelnökkel, Muhámmád Bin Zájed en-Nahján sejkkel, Ábu Dzábi trónörökösével, illetve Donald Trump amerikai elnökkel megejtett megbeszélései során már szó volt egy Irán elleni, illetve az amerikai érdekeltség alatti területek, valamint az egész Közel-Kelet védelmére irányuló zsidó-arab katonai szövetség létrehozásáról.

Magyarán, a nagyvilágnak szóló előzetes megnyilatkozások az Izrael, Báhrájn és az Egyesült Arab Emírségek közti kétoldalú kapcsolatok normalizálásáról szóltak. Szó volt arról is, hogy a békeegyezmény értelmében Izrael leállítja, vagy befagyasztja a megszállt Ciszjordánia jelentős területeinek bekebelezését. Csakhogy ez utóbbi feltétel (átmeneti) teljesítése Izrael részéről nem járul hozzá a közel-keleti béke megteremtéséhez. Nem járul hozzá, mert Ciszjordániában a zsidótelepítés a mostani békeegyezmények után is tovább folyik, a már meglevő zsidótelepüléseket nem számolják föl, s mindez azt eredményezi, hogy a Jordán folyó nyugati partján elterülő térségben Izrael kész tények elé állítja a világot: már nem lesz hol megalapítani az ENSZ által többször is szorgalmazott palesztin államot.

Éppen ezért erkölcstelen és alaptalan a világ egyes politikusainak azon állítása, miszerint az Izrael, illetve Báhrájn és az Egyesült Arab Emírségek között - Trump elnök bábáskodása mellett - létrejött békeegyezmény előmozdítja a Közel-Kelet békéjét. Ezek a megállapodások ugyanis kizárólag Izrael, az Amerikai Egyesült Államok és néhány, a palesztin népet hátba döfő, áruló arab ország érdekeit képviselik.

Hering J. – Kuruc.info