A Vallás hanyatlásának modellezése címet viselő vizsgálat irányítója, Daniel Abrams, a Northwestern University szociológusa úgy vélekedett, hogy számos ok mellett két tényező határozza meg az embereknek bizonyos vallási vagy más, ideológiai csoportokhoz történő csatlakozását: „Az emberek általában a minél nagyobb lélekszámú közösségekhez akarnak tartozni, ezen kívül pedig a spirituális és ideológiai tantételek mellett figyelembe veszik a személyes hasznukat, vagyis a szociális, gazdasági és politikai előnyöket is” – fogalmazta meg véleményét Daniel Abrams kutatásvezető.

A felmérés során ugyanakkor nem tették föl azt a kérdést a válaszadóknak, hogy „hisznek-e Istenben”. A kutatók kizárólag arra voltak kíváncsiak, a megkérdezettek tagjai-e valamely felekezetnek vagy szektának. Daniel Abrams hangsúlyozta is, hogy nem az ateisták számának alakulását mérték a „szigorúan tudományos alapokon” elvégzett felmérés során.

Csehországban a legutóbbi, 2001-es népszámlálás alkalmával a polgárok 59%-a nyilvánította magát „felekezeten kívülinek”. Ami 10 év alatt hatalmas növekedést jelent, ugyanis 1991-ben még csak 39% volt az egyetlen felekezethez sem tartozó emberek aránya. A magukat római katolikusként meghatározó hívők száma pedig még jelentősebb mértékben, 31,8%-kal csökkent 1991 és 2001 között. A 10 esztendővel ezelőtti népszámlálás során a 10 millió lakosú Csehországban egészen pontosan 2 740 780-an mondták magukat római katolikusnak.

„A vasfüggöny leomlása utáni első években sokak megalapozatlan és túlzó elvárásokat fogalmaztak meg az egyház felé” – jelentette ki Ales Pistora, a Párágai Érsekség szóvivője. „A kommunizmus idején az egyház volt az ellenállás központja és az új demokrácia egyik szimbóluma” – tette hozzá. Tomas Halik, a Károly Egyetem szociológia- és vallástanára szerint a katolikusokat ugyan ténylegesen üldözték a kommunista rendszerben, ugyanakkor az egyház egyáltalán nem volt felkészülve arra, hogy megfeleljen a rendszerváltás után vele szemben támasztott elvárásoknak. „Az emberek csalódottak, azonban az is tény, hogy voltak olyan politikusok, akik féltek az egyház túlzott befolyásától, és ezért, a kisebb-nagyobb botrányokat és az egyházi tulajdon visszaadásával kapcsolatos vitákat felnagyítva, igyekeztek a kereszténység ellen fordítani a közvéleményt” – vélekedett Tomaś Halik, akit 1978-ban Németországban szenteltek pappá. Halik véleménye az, hogy a csehekben van igény a „lelkiségre”, csak éppen vallási szempontból döntő többségük „írástudatlannak” tekinthető, mivel az országban nincsen megfelelő színvonalú vallásoktatás. A csehek körében a vallással kapcsolatban uralkodó általános felfogás Halik szerint a következő: „Nem hiszek Istenben, nem járok templomba, de azért mégis csak kell lennie valaminek”.

Ami pedig a „vallásosság hanyatlásával” kapcsolatos felmérést illeti, Halik véleménye meglehetősen lesújtó. „A vallást számtalan alkalommal temették már a történelem folyamán – mutat rá a professzor -, így például Thomas Woolston, egy angol deista gondolkodó a 18. század elején azt jósolta, hogy 1900-ra a kereszténység meg fog szűnni. Nagy Frigyes porosz uralkodó hasonló jövendölést fogalmazott meg egy Voltaire-hez írott levelében.” Thomas Halik úgy gondolja, hogy a vallásosság mértéke nem határozható meg előre statisztikai-matematikai módszerekkel. Aggódni pedig szerinte már csak azért sem kell, mert a 18. és 19. században ugyan jelentősen csökkent a kereszténység befolyása, viszont a 20. században egyes helyeken – többek között Amerikában – egyfajta „vallási újjáéledés” tapasztalható. A helyzet tehát nem reménytelen – véli a professzor -, „ugyanakkor az egyháznak is alkalmazkodnia kellene a sajátos cseh mentalitáshoz”.

Karol Sidon, a Cseh Köztársaság főrabbija azonban némiképpen másképpen gondolkodik: „ha van nép a világon, amelyik ateistának nevezhető, akkor a cseh nép az” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a csehek „elvilágiasodásának” oka lehet a „huszitizmus, a harminc éves háború, a katolikus Habsburg Monarchia uralma, a német megszállás és a kommunizmus”. A csehországi főrabbi ugyanakkor hasonlóságokat vél felfedezni a csehek és a zsidók gondolkodása között, mert a csehek is évszázadokon keresztül azt érezték, képtelenek befolyásolni a hatalom birtokosainak tetteit, és ezért bennük is kifejlődött egyfajta távolságtartás, sőt, ellenérzés mindenféle ideológiával szemben. Sidon nem tartja elképzelhetetlennek, hogy lesznek olyanok, akik ismét a vallás felé fordulnak majd, azonban valamiféle „eksztatikus vallásosság” kialakulására aligha kell számítani.

A főrabbi tehát minden cionistát és liberálist megnyugtatott: igenis a cseh társadalom alapvetően vallástalan marad, de a fő kérdés szerinte természetesen nem ez. Hanem az, hogy miféle ideológiák jelennek meg, illetve születnek újjá. „Teljes ateizmus csak ott alakul ki, ahol az emberek teljesen elfordulnak mindenféle ideológiától, illetve ahol a különböző doktrínák uralmának sok az áldozata. Különböző jelszavak alatt robbantottak ki háborúkat, és gyilkoltak embereket, és aligha tagadható, hogy az ilyesfajta tömeggyilkosságok mindig valamilyen ideológia nevében történnek” – ismételgette a jól ismert zsidó sirámokat a csehországi főrabbi, aki természetesen a legkevésbé sem bánná, ha a kereszténység meg minden más vallás és eszme egyszer és mindenkorra megszűnne, és csak kétféle ideológia maradna a világban: a cionizmus és a liberalizmus. Karol Sidon arról nem beszélt, hogy hány palesztin és muzulmán áldozata van a cionista ideológiának, de arról sem ejtett szót, hogy hány millió embert döntött a legkilátástalanabb nyomorba (vagy akár a halálba) a liberalizmus.

Perge Ottó - Prague Post nyomán