Az üvegplafon kifejezést Török Gábor politikai elemző használta a Jobbikkal kapcsolatban, a tapolcai választás éjszakáján. Nevezetesen arra, hogy a mozgalom áttörte a képzeletbeli üvegplafont, a választókat nem érdekli sem a centrális erőtér, sem a nácizás, nyilasozás, Putyinnal való ijesztgetés, semmi, semmi, hanem a józan ítélőképességükre hallgatnak. Az, hogy Török szerint áttörtük az üvegplafont, egyértelműen azt jelenti, hogy mi vagyunk a második erő az országban, mi vagyunk a váltópárt.

Divatos hasonlat közíróink tolla hegyén a „kakukktojás” kifejezés a testidegenség, a mondvacsinált valahova tartozás érzékeltetésére. Ősi, büszke várunk, Visegrád azonban olyan szerveződés védjegyévé, sőt – mivel a magyar szó már kevés az örvendetes fejlemények érzékeltetéséhez – „brand”-jévé vált, amelybe nemhogy az egyik, de egyetlen tag sem illik bele, ám a fősodratú média kitartóan gyártja róla a dicshimnuszokat vagy legalábbis a védőbeszédeket. Persze jórészt csak ide, nekünk, házi használatra. A távolabbi világ ismertebb orgánumaiban, tévécsatornáin ezek csak rövid hírek, tömör elemzések.

A jobbikos Rig Lajos nyerte a tapolcai időközi országgyűlési választást. A nemzeti párt jelöltje az előzetes várakozásoknak megfelelően rendkívül kiélezett versenyben utasította maga mögé Fenyvesi Zoltánt, a Fidesz jelöltjét, míg az MSZP–DK színeiben induló Pad Ferenc messze lemaradva végzett a harmadik helyen. Veszprém megye 3-as számú országgyűlési egyéni választókerületében azért kellett időközi választást tartani, mert a térség fideszes országgyűlési képviselője, Lasztovicza Jenő januárban elhunyt.

Drog, lopás, gyermekveszélyeztetés. Számos vidéki falu mindennapjait teszik ki ezek a társadalomból kiilleszkedett rétegek által űzött „tevékenységek”, miközben a rendőrség és az illetékes hivatalok közönnyel szemlélik az eseményeket vagy rettegnek a bűnözők bosszújától. Ezt elégelte meg a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és az Érpataki Modell Országos Hálózata, s immár szervezett keretek között igyekeznek felderíteni és elvégezni azt, amit a hatóságoknak kellene. Zagyva György Gyula, a HVIM társvezetője vidéki tapasztalatai mellett a félreértelmezett radikalizmusról is nyilatkozott a Bar!kádnak.

Ígéretcunamit zúdít az MSZP a leszakadt, illetve lecsúszásban lévő társadalmi rétegekre. A szegénységben élők száma ugrásszerűen nőtt az elmúlt években. Mind a szocialisták, mind a Fidesz megpróbálja meggyőzni a nélkülözésben élőket, hogy egyedül csak ő tud rajtuk segíteni, miközben az egymást váltó Gyurcsány-, Bajnai- és Orbán-kormányok megszorításai éppen ezeket az embereket érintették a leghátrányosabban.

„Megvédtük az adóforintokat!” – harsogták nagy büszkén kormánypárti hangadók, mikor kiderült, a Külgazdasági és Külügyminisztérium számlájára megérkezett 3,8 milliárd forint közvetlenül a Quaestor-buktát megelőzően. Néhány nap múlva felröppent a hír, más tárca, tárcák is érintettek lehetnek a brókerbotrányban, így a fenti mondat bizony elhamarkodottnak tűnik. A Bar!kád cikkében annak jár utána, mennyi is az annyi, mennyibe fáj az adófizetőknek a minisztériumi pénzkalandoztatás.

A 2014. április 6-i választások óta eltelt egy évben olyan belpolitikai és gazdasági megrázkódtatások érték Magyarországot, melyeket valószínűleg senki sem látott előre. A Fidesz meggyengülése a belpolitikában, és a gazdasági szabadságharc teljes összeomlása egy olyan helyzetet eredményezett, ahol mindenki csak fut az események után, és próbálja összerakni a képet, hogy milyen úton is kellene most továbbhaladni.

Leállította az Orbán-kormány az M4-es autópálya építését. A kivitelezők egyike a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Közgép volt. A kabinet illetékesei kartellgyanúra és Brüsszelre hivatkoztak döntésük indoklásaként. Az unió viszont cáfolta a fideszes politikusok állításait. Az biztos, hogy az építkezés leállt. A 4-es főút pedig továbbra is Magyarország legveszélyesebb útja marad.

Egyértelmű, hogy az ukrán kormány nem akar békét, de ha akarna is, az Euromajdan során hatalomra jutott szélsőségesek úgysem engednék – nyilatkozta lapunknak Graham Phillips. A kelet-ukrajnai tudósításaival ismertté vált brit újságíró szerint az ukrán kormány háborút akar, és a törekvéseit sajnos sok újságíró is támogatja, akik a saját karrierjüket akarják előmozdítani drámai szalagcímek és alaptalan hírek segítségével ahelyett, hogy azt tennék, ami az újságírók dolga: a valóságot mutatnák be. Az ukrán fegyveres erők által kétszer is letartóztatott Graham úgy fogalmazott a Bar!kádnak, Ukrajnának nincs jövője. Ez egy tönkrement ország, és jelen formájában nem is lehet helyreállítani. Csak a jövő mutatja meg, milyen lesz „Ukrajna”, és milyen lesz „Novorosszia”. Ha azt mondom, hogy a kettőből már nem lesz újra egy, az nem jóslat, hanem ténymegállapítás. Ukrajnától valószínűleg további területek fognak elszakadni, és a végén marad, ami marad – érvelt a Bar!kádnak Graham Phillips, aki az újságírást nem a munkájának, hanem az életének tekinti.

Nők milliói érzik nyomorultul magukat minden hónap legalább öt napján. Van, akinek felkelni sincs ereje, másokat rettenetes alhasi és deréktáji fájdalmak gyötörnek, megint mások „csak” kötekednének és verekednének valakivel, de ami mindannyiunkban közös: legszívesebben eltűnnénk arra a néhány kemény napra, hogy mindenből kiszakadva sajnáljuk magunkat. A világ bizonyos részein azonban a nőknek kötelezően el kell bújniuk a menstruáció idején, mert közösségük hite szerint vérük ilyenkor tisztátalan.

Nemrég hosszú útra indult négy lovas. Chemez Farkas, Bencze István, Faragó István és Hották Attila Mariazellből nekivágtak egy óriási feladatnak, annak, hogy megkerüljék Nagy-Magyarország határait. Zarándoklatuk célja nemcsak az összetartozás kifejezése, a múlt megidézése, az ősök tisztelete, hanem az is, hogy ráirányítsák a figyelmet Natália nővér második világháború előtti látomására, aki szerint Szűz Mária és Jézus egy engesztelő mozgalom elindítását kérte tőle, amely békét hozhatott volna az egész világra.

1490-ben, Hunyadi Mátyás halála után komoly harc indult a megüresedett magyar trónért. Ebből a küzdelemből a kifejezetten tehetségtelennek, erélytelennek tartott Jagelló Ulászló került ki győztesen. De hogyan tudta riválisait kiszorítani a hatalomból egy ilyen kvalitásúnak beállított személy? Úgy, hogy az Ulászlóra aggatott jelzők egy része nem állja meg a helyét a valóságban, hiszen a király amellett, hogy taktikusan megragadta a hatalmat, egy viszonylagos külpolitikai megnyugvást hozott a nehéz helyzetben lévő Magyarország számára, miközben a hazai törvénykezés területén is minőségi munkát végzett.

Szeretjük az olyan hegységeket, amelyekről jóformán semmit nem tudni, amelyekről szinte semmi nem lelhető fel a szakirodalomban. A Borló-hegység is ilyen, hisz’ a térképre nézve szerzett információkon túl túraleírásokra, ismertetőkre nem lelni vele kapcsolatban. Eszerint a Borló a Vihorlát-Gutin vulkáni láncolat kárpátaljai tagja, a Latorca és a Borzsa völgyei közt ereszkedik alá az Alföldre. Két nagy tömbből áll: nyugaton a Pambuska (1017 m), keleten a Buzsora (1085 m) emelkedik, amelyet a Tövisfalvi-nyereg választ el egymástól. Északon a Dusina-patak határolja el a Borzsa-havastól, ide rövid völgyek ereszkednek alá a főgerincről, míg délnek hosszú ágak futnak le az Alföld felé. Nagy kihívás tehát az ilyen hegységekbe bemerészkedni, de a felfedezés öröme sokszor kárpótolja az embert az esetleges eltévedésekért.