Bővebb információ, rendelés a megadott linkeken. 

„Hosszú kolbász jó, s a kurta prédikáció"

A magyarság életében a mai napig sok szempontból rendkívül fontos esemény a disznóvágás, a disznótor, a disznótoros ételek készítése. A könyv érdekfeszítően és rendkívül széleskörűen mutatja be népi kultúránk e lényeges szokásrendszerét, gyakorlati tartalmát. Mindemellett mintegy 60 recept buzdít a különféle disznótoros ételek elkészítésére.

A disznó, sertés egy letűnt világban (Részlet a könyv bevezetőjéből):

"Szeretnénk ugyan, de mégsem sikerül kellő mélységbe betekintenünk a múlt feneketlen kútjába. Nem tudjuk teljes bizonysággal mi lett őseink hosszúfejű, pontyhátú, rövidtörzsű, durvacsontú, középnagy testű, rostos húst szolgáltató bakonyi, illetve a vöröses, szálkás szőrű gorombahúsú, csekély szaporaságú, lassú fejlődésű szalontai sertésünkkel. Pedig ezeket a török háborúk, az idegen katonaság és a martalócok dúlásai sem tudták kipusztítani. Történeti adatok tanúsága szerint - a parasztság megváltozott táplálkozási szokásai miatt - mindkettőt kiszorította, keresztezéssel magába olvasztotta a 18. század utolsó évtizedeiben elterjedő - nálunk sokáig „török"' néven emlegetett, a Száva túlsó partjáról származó - szerb sinnadja. Ez elegyedett a hazai parlagi sertés vérével, amiből aztán keresztezés, okszerű takarmányozás útján előállt és szinte a 20. század derekáig egyeduralkodóvá vált a nagytestű szőke, vagy fekete, göndörszőrű, fecskehasú, radas, fehérhúsú, hízékony, közepesen szapora zsírsertés, a magyar mangalica ..."

 

A könyv szerzője, Deér József (1905 - 1972) Magyarországon főként Árpád-kori történelemmel foglalkozott. A szegedi egyetemre Mályusz Elemér helyettesítésére hívta Hóman Bálint, akinek Deér az egyik legkedvesebb tanítványa volt. Magyar történelmet az őstörténettől a 19. század közepéig tanított, de a középkor volt a fő területe. Az egyetemi teendők mellett szakított időt a kutatásra is. Egy időben több, egymástól viszonylag távol eső problémakört vizsgált. A szegedi évek alatt készült el összefoglaló munkája a Pogány magyarság – keresztény magyarság címmel.

"A sztyeppe nyílt, fátlan síkság, mely tájjellegét a föld jelenkorában, minden emberi beavatkozástól függetlenül nyerte el. Felszínét főként az övezet északi részében, melynek határvonalát a Kaspi, az Aral és a Balkas tavak északi partjai jelzik, fű borítja: innen a sztyeppe szó, mely oroszul füvet, pázsitot jelent. Ettől délre a dús füvezetű fekete és gesztenyebarna földek fokozatosan homokos rónákba mentek át, melyek helyenként sivár pusztaságokkal váltakoznak. Bár a Pamir-fennsík, az Altáj és a Tiensán hegyei egy keleti és nyugati részre tagolják e szinte mérhetetlen síkságot, a hegyvidék szorosai és hágói mégis minden időkre biztosították az átjárást s ezzel a sztyeppe-övezet folytonosságát.

Ezen a területen már a történeti idők hajnalán oly kultúrák tűnnek fel, melyek összhangzóan simulnak e táj sajátos adottságaihoz és életlehetőségeihez. Talán nem becsüljük túl a földrajzi tényezőknek a történetben vitt szerepét, ha rámutatunk arra a feltűnő egyezésre, mely Eurázsia északi, középső és déli részeinek táji alkata és a tájakon kibontakozó emberi kultúrák között világosan megmutatkozik."

A harcos szent ösvénye, mint ősi tradíció a világ számos kulturális és vallási hagyományában megtalálható. A szent harcos nem az erőszak és az agresszió, hanem a nyugalom, a bátorság és az önismeret ösvényein járva fedezi fel az emberi lét alapvető jóságát és sugározza szét ezt a jóságot a világba, hozzáférhetővé téve a többi ember számára is.  A tibeti kultúrában Sambhalának nevezik e hagyományt, amelynek követői közé tartozott a múlt század nagy buddhista mestere, Csögyam Trungpa is. 1984-ben írt, mára klasszikussá vált könyvében mély átéléssel, közérthető stílusban, lépésről lépésre vezeti végig az olvasót a harcosi út állomásain. Mert létezhet harc, mely méltósággal teli, igaz és szent.

"Elsősorban azoknak szántam kézikönyv gyanánt, akiknek az életéből kiveszett a szentség, a méltóság és a harcosi magatartás. A harcosi viselkedés alapelvein nyugszik, amelyek a régi indiai, tibeti, kínai, japán és koreai civilizációkban öltöttek testet. Azt mutatja be, hogyan nemesítheti meg az ember az életét, és hogyan válhat a harcosi lét igazi jelentésének szószólójává."

Megrendelheti ide kattintva!

... Elzárva a világtól csak nagyon kevés hírt kapok a külvilágból. Életem még mindig az elszigeteltek kis helyén, a négy nagy fal közé zárt tíz cellából álló elkülönítőben élem. Enyém az utolsó, a legtávolabbi, a leghidegebb, a legsötétebb és a legnyirkosabb. De nem panaszkodom... Nekiállok a mindennapos teendőimnek. Kitakarítom egy partvis darabkával a cellám, néha felmosom, ha éppen előtte valaki nem folyatta be a vizet a cella ajtaján, mert akkor csak ki kell sepernem belőle... (részlet)

Önéletrajzi írás, amely elénk tárja egy igazságtalanul bebörtönzött ember belső vívódásait. Tanúi lehetünk mindennapjainak, annak a hatalmas küzdelemnek, amelyben a remény és reménytelenség pillanatokon belül váltja egymást, s a boldogság egy szemvillanás alatt múlik el helyet adva a legszörnyűbb terrornak és megaláztatásnak, a kitagadottság, magárahagyottság mindent felőrlő érzésének. A napló a szabadságról szól. Arról, hogy mekkora érték azt szeretni, akit szabadon választunk, azzal barátkozni, akit szabadon választunk, azok között élni, akiket szabadon választunk, oda utazni, akkor és amikor erről szabadon döntünk.

Láthatjuk a magára maradt, megkínzott és megfélemlített, szinte még gyermek fiatalembert és a céljait, vágyit pontosan ismerő, küzdeni akaró, harcolni tudó férfit. Ugyanakkor a könyv örök bizonyítéka a család erejének, az egymásba vetett hit önmagát megújító jellegzetességének.

 

Kégl Ildikó: Olaszliszka – Egy lincselés naplója

Olaszliszka község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól 57 kilométerre keletre, a Bodrog jobb partján, szőlődombok mellett, a Tokaj-hegyaljai borvidéken található. De Olaszliszka, mint szó, más értelmet nyert 2006. október 15-e után.

E szó hallatán minden magyar ember szívébe fájdalom költözik. Olyan keserűség, amit nem lehet többé kitörölni onnan.  Mindenkit megdöbbent egy ártatlan, mindenki által kedvelt, s becsült tanárember halála. Különösen akkor, ha ismeri a körülményeket, azt hogy kit is vesztett el a család, a közösség, a társadalom. S ami miatt soha nem fogjuk átlépni, felejteni a nevet - Szögi Lajos - az a mindenen túlmutató állati barbárság, az indokolatlan démoni erőszak, mely rácáfol a legvérmesebb, legízléstelenebb horrortörténetekre is. Mindez a XXI. században Európa közepén Magyarországon...

Mi így próbálunk meg tenni azért, hogy a termékekre fordított összeg itt is maradjon hazánkban. Hisszük, hogy ez egy igen fontos lépcsőfoka annak, hogy terjedjen a nemzetért tenni képes, tudatos vásárlók köre.
Áruházunkban természetesen a bolti árnál olcsóbban vásárolhatják meg a termékeket, s bizonyos megrendelési összeg felett a szállítási költséget átvállaljuk. 

Hazai Porta - A jó gazda gondosságával!