Az 1930-ban született szerző sem támasztja alá éppenséggel a holokauszt-történetet: őt 1944 áprilisában deportálták Auschwitzba. Ekkor 14 éves volt. Mint azonban azt alaposan a fejünkbe verték, a munkára alkalmatlan embereket (gyerekeket, időseket, betegeket) megérkezésük után azonnal küldték a gázkamrába. A könyvbemutatón azonban egy ennél sokkal meglepőbb kijelentés is elhangzott.

A Magyarországról származó zsidó nők 1944 augusztusa és 1945 kora tavasza között dolgoztak a Markkleebergben található Junkers repülőgépgyárban. Eredetileg Auschwitzba vitték őket, de mégis életben maradtak, ugyanis szükség volt a munkaerejükre a német repülőgépiparban.

A könyvbemutatón egy olyan kijelentés hangozott el, ami alapjaiban kérdőjelezi meg a jelentős részben a "túlélők" visszaemlékezéseire felépített holokauszt-történetet. Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója ugyanis közölte: "A történet szereplői – miközben átélték a szörnyű eseményeket – nem voltak tudtában annak, hogy valójában mi zajlott Auschwitzban. Emiatt nem kellett szembesülniük azzal a ténnyel, hogy közvetlen családtagjaik miként veszítették el az életüket."

Nos, nem érdekes? 1300 Auschwitzban több hónapot raboskodó zsidó nő nem volt tudatában annak, hogy mi zajlott Auschwitzban! Akkor a többiek – akik élve elégetésekről, lángoló krematóriumi kéményekről, az emberi hús mindenütt érezhető szagáról, tűzbe dobott csecsemőkről, gázkamrákról számoltak be – honnan szerezték az információikat? Hát még az sem tűnt fel nekik, hogy megérkezésük után, a mitikus "auschwitzi rámpán" a munkára alkalmatlan embereket, a gyerekeket és az öregeket azonnal elkülönítették, és küldték is a gázkamrába?...

Szántó Andrástól, a szerző magyarországi képviselőjétől bizonyos részleteket is megtudhattunk azokról a borzalmakról, melyeken Szász Katalin keresztülment. Először Kassára, majd Auschwitzba hurcolták, ahol - miután elválasztották családjától - négy hónapig raboskodott. A gaz nácik valamilyen rejtélyes okból kifolyólag elfelejtkeztek róla, mi több, még Mengele sem kísérletezgetett vele. A 14 éves lányt először Bergen-Belsenbe, majd Lipcse mellé, a ma húszezer lakost számláló Markkleebergbe szállították, hogy a Junkers repülőgépgyárban dolgozzon. Ez a munkatábor – mely eddig nemigen volt része a holokauszt-mitológiának – 1944. augusztus végétől 1945. április közepéig működött. A láger kiürítése után állítólag "halálmenetben" hajtották őket valahová, melynek "borzalma felülmúlt minden addigi szenvedést". Katalinnal másodszor is csoda történt: ugyanis nemcsak Auschwitzból szabadult ki élve, de a halálmenetet is túlélte! Ezután visszatért Magyarországra, 1946-ban azonban húgával együtt (aki valahogyan szintén túlélte a "holokausztot", elhagyta az országot. Egy darabig Izraelben élt, majd a férjével Amerikában telepedett le.

Szász Katalin ötvenegy évig valamiért nem foglalkozott a "holokauszttal", azonban 1996-ban - egy németországi tanárnő levelének hatására - elkezdett kutatni a "túlélők" után. Így született meg a most megjelent könyv.

Perge Ottó - Mazsihisz.hu nyomán