Még röviddel a nyári szünet előtt 38 lány és fiú érkezett a Kröchlendorff-kastélyba, ahol az üzemeltetők az ún. élménypedagógiájukról ismertek. (Az Erlebnispädagogik német kifejezés afféle csapatépítést jelent, többnyire a szabadban, amelynek során sportolnak, jásznak, fejlesztik a csoportdinamikát, a szociális készségeket, szerepjátékokat játszanak stb.) A mottójuk: „Az osztálytársak csapatokká válnak.” Nincs bevásárlóközpont vagy mozi a közelben, a környezet maga a vegytiszta természet. A tízéves fiú azonban nem ezekre fog emlékezni...

A Kröchlendorff-kastély egy emlék a néhai Németországból, ahol még Otto von Bismarck kancellár is gyakran megfordult, mert a rokonsághoz tartozott - manapság már egészen más elemek is magukévá tehetik (fotó: MOZ)

„Megb*szunk ma téged”, suttogta neki a kínzója naphosszat, de ő hallgatott. Este azonban kulturálisan még színesebbre fordultak az események: két tizenegy éves lefogta a fiút, míg egy tízéves a saját osztályából ekkor megerőszakolta őt. Két további nem érintett iskolatársa is végignézte a történteket. A három tanárnő és a nevelő nem sejtett az egészből semmit.

"Elborzasztott ez a sokkoló eset. Mindent meg kell tennünk, hogy a bántalmazott gyereket és családját támogassuk", mondta Sandra Scheeres szociáldemokrata – tehát minden bizonnyal Willkommenskultur-hívő – oktatásügyi szenátor a Bildnek.

Az eset úgy került napvilágra, hogy másfél héttel később az áldozat egyik barátja beavatta az iskolája egyik szociális munkását. Az iskola „szociális gyújtópontban” helyezkedik el (a németek így hívják eufemisztikusan a problémás, „halmozottan hátrányos helyzetűekkel” teli környékeket, vagyis egy jó kis „multikulturális” intézményről lehet szó leendő agysebészekkel). Az erőszakos viselkedés ennek megfelelően rendszeres az intézményben. Még az újonnan beiratkozottak sem tisztelik a tanárokat, trágárkodva beszélnek, és minden hetedik gyerek csak rendszertelenül jár be az iskolába.

Egyre közelebb járnak a német iskolák a képen is látható afgán modell utoléréséhez (fotó: dpa)

Miután a nemi erőszak házon belül kitudódott, az iskola azonnal értesítette a szülőket és a rendőrséget. A tetteseket pedig a szünidőig kizárták az oktatásból. Végül a városi tanács és az osztályfőnök jelenlétében mindenki egyetértett abban, hogy az erőszaktevők soha ne térhessenek vissza az iskolába. (Hogy fognak úgy beilleszkedni, ha minden csíny miatt kiteszik őket az iskolából?)

Scheeres szenátor asszony azt mondta: minden erőnkkel azon dolgozunk együtt, az iskolapszichológus, az iskolavezetés, a gyermekvédelem és a rendőrség, hogy az esetet feldolgozzuk. Egyik tettes sem jöhet többet az iskolába. Ennek eléréséhez minden jogi lehetőséget fel fogunk használni." Időközben mindkét tizenegy éves tettestárs (egy szíriai, egy afgán) számára találtak is másik iskolát találtak egy másik kerületben.

És mi történt a főbűnössel, aki  – állítólag – még egy hónappal fiatalabb is az áldozatnál? A nyomozóhatóságok nem rendelték el az orvosi kormeghatározást. A fiút gyereknek ismerik el, és így nem büntethető.

A tízéves afgán, aki Iránban is élt, a bűncselekmény előtt is ütötte-verte az iskolatársait, viselkedési zavarokkal küzdött. Az osztályfőnöknője azonban semmiképpen sem szexuális értelemben, és nem a későbbi áldozattal szemben.(Az más, akkor minden rendben van.)

A kerület gyermekvédelmi hivatala megrendelt egy pszichológiai szakvéleményt, ami alapján a hatóságok arra jutottak, hogy az afgán csibész soha többé nem járhat normális iskolába. A Bild nem túl meglepő információi szerint az áldozat sem akar visszatérni a régi osztályába.

(Kuruc.info – Bild nyomán)