Csütörtöki írásomban megemlítettem, hogy a Magyar Kurír nevű katolikus hírportál Facebook-oldalán a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartott sajtótájékoztatóról szóló hírt méltató hozzászólásokat ezzel a megjegyzéssel tüntették el: „Az antiszemita hozzászólásokat értelemszerűen töröljük.” Ezzel kapcsolatban javasoltam, hozzászólásként írjuk be például ezt a mondatot: „Éljen Prohászka Ottokár!” Voltak olvasók, akik megfogadták a javaslatot. Péntek reggelre azonban eltűntek ezek az újabb „antiszemita hozzászólások” is.
Csütörtökön, késő délután került fel a Magyar Katolikus Püspök Konferencia félhivatalos hírportáljának (ez a hivatalos definíció) Facebook-oldalára az a hír, hogy „Erdő Péter bíboros a Szuverén Máltai Lovagrend tartománynagya lett”. Megragadom az alkalmat, s ezúton gratulálok a bíboros úrnak.
A hírt egy derék hölgy ezekkel a szavakkal kommentálta:
Éljen Jézus Krisztus! Éljen földi helytartója: Ferenc pápa! Éljen Prohászka Ottokár és Mindszenty bíboros úr! Ámen.
Nagyon megörültem a fenti bejegyzésnek (én sajnos nem tudok hozzászólást írni, már régen kitiltottak magyarkurírék).
 |
Később egy másik, székely hozzászóló három bejegyzéssel gazdagította az említett Facebook-oldalt; először csütörtöki írásomat osztotta meg, végül megismételte az idézett hölgy szavait.
 |
A cenzor gyorsan működésbe lépett, s maradt a két azonos szövegű, Jézust, a pápát és a két, nagy magyar főpapot méltató hozzászólás.
 |
Ma reggelre azonban a maradék két bejegyzés is eltűnt.
 |
Vajon az idézett szöveg melyik részében orrontott antiszemitizmust a „katolikus” cenzor? Rejtély. Talán ott lapul a rasszizmus, hogy Erdő Pétert nem éljenezte meg a két hozzászóló. Az antiszemitizmus hivatalos katolikus értelmezése tehát ez: aki nem méltatja Erdő Péter bíboros urat, aki le sem írja a nevét, az antiszemita.
A Magyar Kurírnak tehát se Jézus, se Ferenc pápa, se Prohászka, se Mindszenty nem kóser. Erdő Péter viszont igen. Bizonyos szempontból ez igaz is lehet. Erdő Péter bíboros úr szájából ugyanis sohasem hallottunk olyan szavakat, amelyeket most a katolikus Facebook-oldalról száműzött két néhai főpaptól idézni fogok.
Prohászka Ottokár 1922-ben, egy hosszú interjú végén mondta:
Azt látom, hogy a zsidó szellemnek bomlasztó, hazug, nemzetközi irányzatok felé orientálódása egyáltalában nem gyengült, sőt erősödött. Ez a tény pedig változatlanul súlyos veszedelmeket jelent ránk nézve. A baj az, hogy a zsidók meggondolás nélkül, sokszor szinte öntudatlanul ezeket az irányzatokat követik. Ezáltal kétszeresen ellenségek maradnak velünk szemben: először mert idegenek, másodszor mert nemzetköziek. Ilyen platform szerint pedig egyezkedésről nem lehet szó. Nem tudom elképzelni, milyen egyezkedés legyen materializmus és Istenhit között, keresztény morál és zsidó immoralitás között.
Ugyanennek az interjúnak a végén az olasz fasiszta mozgalom példájára mutatva így buzdította az ébredő magyarokat a nagy püspök:
A beszéd is valami, de a léleknek az édesfia mégiscsak a nemes tett. A fascista példából, amely a nemzetellenes elemek lehetetlenné tételét oly fényesen viszi keresztül, mindenesetre sokat tanulhatnak az Ébredő Magyarok a nemzeti érzés megvédelmezése tekintetében. Őket nem lehet jogrendre és légnemű elvekre való hivatkozással elcsitítani. Én az erőszakot nem védem és nem istápolom, de az erőszaknak is vannak néha történelmi föladatai. A fontos az, hogy az ébredők vezetését továbbra is igazán nagyhitű és fennkölt gondolkodású emberek tartsák kezükben.
Gondolom, a liberálisan bútorozott agyú honpolgárok a fenti szavak olvastán szörnyülködnek. Ismételjük meg a leglényegesebb állítást: keresztény morál és zsidó immoralitás között nem lehet egyezkedés. Boldog emlékű Prohászka püspök ma is érvényes szavait sok szeretettel küldöm Szuromi Szabolcs Anzelm atyának, a PPKE holoideológussá vedlett rektorának, s a Magyar Kurír nevű portál bolseviki cenzorkájának.
Prohászka Ottokár után lássuk, mit mondott a 2. világháború után Mindszenty József bíboros. Köztudott, hogy az 1945 utáni első években erősen zsidóellenes hangulat uralkodott az országban, erről Márai Sándor naplói is tanúskodnak. A híres író maga is értetlenül, egyre mélyülő ellenszenvvel szemlélte a bosszúszomjas zsidóság ámokfutását, ezeket a jegyzeteit azonban manapság nem szokás idézni (egyszer majd egy alapos Márai-szemlézésre is sort kell keríteni).
Mindszenty bíborosnak feltették a kérdést:
Miben látja az okát Eminenciád a zsidóság elleni hangulatnak?
Mindszenty József válasza ma is időszerű, sőt ma még időszerűbb, mint elhangzása idején:
Helyes elvnek tartom: nem vizsgálja senki másnak a lelkiismeretét. A zsidóságnak magának kell lemérnie az ellene felhozott panaszokat és azokat önként orvosolnia. A válaszadás tehát az ő feladatuk.
Esztergom néhai érseke semmi meglepőt, semmi újat nem mondott, csupán arra célzott, hogy ha van ok, akkor van okozat is, s ha ez utóbbi a panasz tárgya, akkor először az előbbit kell megvizsgálni.
Persze ma más a helyzet, a hivatalos holoideológia szerint a zsidóellenességnek nincs semmi oka. Az csak úgy van, valahogy idepottyant az égből. Képzeljük el, micsoda fölhördülés lenne héberéknél, ha Mindszenty mai utóda, Erdő Péter bíboros úr fogalmazna meg hasonló véleményt. Persze nem kell félni, Erdő Péter bíboros úr oly messze van boldog emlékű Mindszenty József bíboros úrtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Illetve Jeruzsálem Makótól.
A Magyar Kurír cenzorkáját néhány sorral feljebb bolsevikinek neveztem. Nem véletlenül. Nem sértegetni akartam, tényt rögzítettem.
Nemrég érdekes küldeményt kaptam egy ismerősömtől. Mintegy két héttel ezelőtt a Népszabadság egyik vezető tintazsidaja, Czene Gábor cikket írt ezzel a címmel: „Orbánék a Bibliával is szembemennek” (az írással Perge Ottó foglalkozott részletesebben ezen az oldalon, ezért ismétlésekbe nem bocsátkozom). Czene Gábor a bevándorlásról tervezett „nemzeti konzultáció” kapcsán megkereste a keresztény egyházak vezetőit, érdekes módon azonban a zsidó felekezetet diszkriminálta. Miért nem kérte ki Heisler András és Köves Slomó véleményét? A Bibliához ugyanis a zsidóságnak is van némi köze. Ráadásul Czene Gábor cikkének már a címe is provokatív, hiszen köztudott, hogy a Népszabadság szerkesztőségében egyetlen katolikus sincs (sőt vélhetően egyetlen keresztény sincs). Hogy ezt honnan tudom?
Nemrég érdekes küldeményt kaptam egy ismerősömtől. Mintegy két héttel ezelőtt a Népszabadság egyik vezető tintazsidaja, Czene Gábor cikket írt ezzel a címmel: „Orbánék a Bibliával is szembemennek” (az írással Perge Ottó foglalkozott részletesebben ezen az oldalon, ezért ismétlésekbe nem bocsátkozom). Czene Gábor a bevándorlásról tervezett „nemzeti konzultáció” kapcsán megkereste a keresztény egyházak vezetőit, érdekes módon azonban a zsidó felekezetet diszkriminálta. Miért nem kérte ki Heisler András és Köves Slomó véleményét? A Bibliához ugyanis a zsidóságnak is van némi köze. Ráadásul Czene Gábor cikkének már a címe is provokatív, hiszen köztudott, hogy a Népszabadság szerkesztőségében egyetlen katolikus sincs (sőt vélhetően egyetlen keresztény sincs). Hogy ezt honnan tudom?
2015. január 21-én „A szerk.” aláírással jelent meg a Népszabadságban a „Provokál” című rövid írás, mely a Manilából távozó Ferenc pápa elhíresült nyilatkozatát próbálta értelmezni. A szerkesztőségi írásban olvasható ez az érdekes megjegyzés:
Ha nem egyháztagként joggal várhatjuk el, hogy erkölcsi természetű intéseit az egyház legfeljebb tanácsként fogalmazza meg számunkra, de ne akarja ránk kényszeríteni, úgy nekünk is fejet kell hajtanunk azon igénye előtt, hogy saját híveinek azt tanítson, amit kíván.
A Népszabadság szerkesztőségében tehát naprakész nyilvántartást vezetnek (listáznak), s tudják, hogy egyetlen újságíró, egyéb szerkesztőségi munkatárs sem tagja az Egyháznak. Ha így van, akkor véleményem szerint kellő óvatossággal kellene közeledni bizonyos, az Egyházat is érintő kérdésekhez, mert nem illő, ha amatőrök ordibálnak be a pálya széléről. A Népszabadságtól azonban mi sem áll távolabb, mint a tapintat, az objektivitásra törekvés.
Ismerősöm hozzászólt Czene cikkéhez. Feltette a kérdést: miért nem kérdezték meg a Mazsihiszt ebben az ügyben? Ez azért fontos (tette hozzá), mert Izraelből épp nemrég utasítottak ki illegális bevándorlókat. Regisztrált olvasóként hozzászólását elküldte, s néhány perc múlva tátva maradt a szája, mert szavait törölték.
Újabb hozzászólást pötyögött gépbe:
Érdekes cikk, s az is érdekes, mit töröl és mit nem a moderátor.
(Voltak ott ugyanis egyházgyalázó hozzászólások is, azok valahogy átmentek a szűrőn.) Ismerősöm újabb szövegét is törölték. Nem adta fel, ismét nekifeszült, begépelte ugyanazt a szöveget, de most már idézőjeleket is használt:
„Érdekes” cikk, s az is „érdekes, mit töröl és mit nem a moderátor.
A hozzászólást azonban nem tudta már elküldeni. Ez az üzenet jelent meg a képernyőn:
Ön ki van tiltva! Ok: Törölt antiszemita komment visszaírása.
Ismerősöm rögzítette a választ, s a kitiltás alapjául szolgáló corpus delictit, az antiszemitának minősülő „komment”-et (képernyőmentés). Körülbelül egy hete küldte el nekem a történetet, s arra kért választ, szerintem mi lehet a mondatában antiszemita. Az idézőjel talán? Nem válaszoltam, mert hiába törtem a fejem, nem tudtam mit válaszolni.
 |
Tegnap és ma azonban megvilágosult az elmém. A katolikus hírportál hasonló szellemben működik, mint a Népszabadság (s a többi liberális oldal). Az alapelv ugyanaz: „Ami nekem nem tetszik, ami az érdekeimet sérti, az antiszemita.” Ha egy Erdő Péterről szóló hír kapcsán valaki Jézust élteti, akkor Isten Fia is antiszemita. Meg Ferenc pápa. Meg Prohászka. Meg Mindszenty.
Sőt, még egy idézőjel is rasszizmus, ha úgy akarom.
Ezért bolseviki a Magyar Kurír. S ezért „katolikus” a Népszabadság. Nincs különbség.
Prohászka Ottokár és Mindszenty József pedig odafönt csóválják a fejüket, hová süllyedt Szent István országa.
Bistrán Demeter
(Kuruc.info)
