Hozzátette, eddigi beszélgetéseik során arra az előfeltevésre jutottak, a kortárs mesék nagyobb sikerének hátterében valószínűleg az áll, hogy sokkal több bennük a gyerekeknek ismerős elem. A történetekben számos olyan eszköz van, a mobiltelefontól a wifiig, amelyek a mai kicsiknek teljesen hétköznapi dolgok, és megjelenésük a mesében egyfajta biztonságot nyújthat nekik.

Kerekes Valéria szerint persze mindenféle mesét használni kell, a népmeséket is, amelyek az őseink történetei. A Napközben hétfői adásában a mesekutató ezeket is bátran ajánlotta, és hangsúlyozta, hogy a régi történetek is alakítgathatók, kedvünk szerint mondhatjuk őket – a tartalmi részeket meghagyva, de saját érzelmekkel színezve. A tudatosan mesélő szülő nem zárja el egyik vagy másik mesetípustól a gyerekét, mindent megad neki ahhoz, hogy megismerje az őt körülvevő világot – tette hozzá.

Kovács Marianna, a Meseszó Magyar Mesemondó és Szövegfolklór Egyesület elnöke arról beszélt, szerinte a mesét illetően a szóbeli átadáson van a hangsúly. Mint mondta, a műmesék és népmesék előadásmódjában nagy a különbség. Csodálatos dolog a kortárs történeteket felolvasni a gyerekeknek, ettől azonban egészen eltérő tevékenység a népmesék elmondása.

Hozzátette: a mesehallgatás a mai gyerekeknek is – akik amúgy az informatika korában nőttek fel – ugyanolyan élvezet lehet, mint a sok évszázaddal ezelőtt élt kicsinyeknek. Bár kezdetben talán furcsa nekik a mesehallgatás, de könnyen belehelyezkednek a történetbe, megbarátkoznak vele.

Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató szerint a mese felnőttnek és gyereknek is nagyon fontos. A felnőttek valahol felidézhetik a mesével gyerekkori emlékeiket, ami megnyugtató és felemelő lehet. A gyerekeknek pedig az élményszerzés, tanulás mellett az esztétikai érzék és a szókincs gazdagítása miatt is nagy jelentőségűek a mesék – tette hozzá.

(Kossuth Rádió)