“Üdvözlet a Jupiteren!” – így nyugtázta a sikert a NASA kommentátora az ügynökség pasadenai rakétameghajtási laboratóriumában.

Scott Bolton, a San Antonió-i Southwest Research Institute intézet tudományos vezetője pedig feltűnően nyugodt hangon azt mondta: “Jupiter körüli pályán vagyunk”.

A Jupiterrel kapcsolatban a tudósokat különösen az érdekli, mennyi vizet tartalmaz a bolygó, ami döntő fontosságú annak meghatározásában, hogy a Naprendszeren belül hol született az óriás.

A Jupiter eredete befolyásolta a többi bolygó kialakulását és pozícióját, így juthatott a Földnek is az a szerencsés hely, amely az élet keletkezését lehetővé tette.

A gigászi bolygó tömege másfél-kétszer akkora, mint a Naprendszer többi bolygója együttvéve, ezért úgy vélik, hogy már a nagyságából fakadó tömegvonzás is segíthetett megvédeni a Földet az üstökösök és aszteroidák becsapódásaitól.

A Naptól a Földnél ötször nagyobb távolságra keringő, 67 ismert holddal körülvett Jupiter körül eddig egyetlen űrjármű állt pályára, a Galileo.

Hét másik amerikai űrszonda száguldott már el mellette felderítő úton, majd ezek a Naprendszer más célpontja felé vették útjukat.

A kockázatok nem értek véget azzal, hogy a Juno sikeresen ráállt elliptikus pályájára.

Amikor a bolygóhoz legközelebb halad el, nagyjából 4800 kilométerre lesz a Jupiter felhői fölött, bőven az erőteljes sugárzás övezetében.

A Lockheed Martin építette űrszondának 20 hónapig kell kitartania, ezután beleereszkedik a Jupiter légkörébe, amely összeroppantja és elégeti.

(MTI)