A rendőrség tanúként hallgatta ki Klebet és barátnőjét, akik a robbanás szomszédságában laknak. A fotósnak volt néhány megfigyelése: a robbanás helyszínén, az egyik homlokzati ív alatt él évek óta egy idős, mozgáskorlátozott hajléktalan. Csak a leghidegebb hónapokban megy el, de érdekes módon aznap este nem volt a helyén.

Kleb eleinte a füsttől csak egy sérültet látott a földön, később vette észre a sérült rendőrnőt, akinek ekkor már egy civil ruhás férfi szorította el a nyaki vénáját. Kleb szerint a robbanás és a telefonhívás között csak két perc telhetett el, de amikor telefonált, ketten már ott segítettek. Csak később vált világossá számára, hogy ők civil ruhás nyomozók voltak.

A fotós azt mondta, hogy a robbanószerkezetet a kapualj jobb alsó sarkában helyezhették el. Erre utal szerinte, hogy a szétszóródott szögek és csavarok 180 fok helyett körülbelül csak 100 fokban repültek szerteszét a járdán és az úttesten. „Hihetetlen, a Király utcáig, sőt, még azon túl is tele lett minden szögekkel" – emlékeztet.

A nyomozásnál az első kérdések egyike volt, hogy hallottak-e Allah Akbar! kiáltást. De ilyesmiről nem volt szó. A fotóst emberölés kísérletének gyanúja miatt, a nőt percekkel később már emberölés gyanújával hallgatták ki. Kértek példányt a jegyzőkönyvből, de nem kaptak.

(HVG - NSO nyomán)