A kisdedet szoptató Szűzanya

Elmondhatom, hogy a végén politikai okok miatt hosszúra nyúlt szentföldi létem alatt olyan sokszor jártam Betlehemben, vittem oda számos, a magyar beszéd hallatán az utcán megszólított, korábban teljesen ismeretlen magyarországi keresztény zarándokot – de legtöbbször az Édesanyámat –, hogy végül megismertem, áttanulmányoztam, fényképeztem a Megváltó születése városának szinte minden zegét-zugát. Olyan szent helyeket is felkerestem, ahová a szinte futószalagon érkező zarándokjáratok idegenvezetői idő szűkében nem nagyon viszik el a messzi földről érkezőket.

A Tejbarlang-kápolna harangtornya az udvar felől

Szentföldi létem végül kényszerű tartózkodássá vált éveiben jó másfél évtizedem volt Betlehem alapos megismerésére, hiszen a hazámba, Magyarországra az 1989 végén megindult politikai változásokig még turistaként sem tehettem be a lábamat. Legutoljára Grósz Károly, az MSZMP főtitkára 1989 áprilisában személyes levélben közölte, hogy a Magyar Népköztársaság szocialista társadalmi rendjének ismert ellenségeként még turistaként sem jöhetek haza. Néhány hét múlva azonban Miskolcon már a magyar emberek nyilvánították nemkívánatos személynek a bőszen fehérterroristázó főtitkárt…

A kápolna bejárati építménye

Betlehemben a Jézus Születése-templom előtti Jászol térből, a templom mellett jobb oldalt kiinduló sikátorszerű utcácska neve Tejbarlang utca, amely az utcanévtáblán ki van írva arabul és angolul. Ottlétem idején még héberül is ki volt írva, ám közben létrejött a Palesztin Nemzeti Hatóság, aminek következtében maradt ugyan a megszállás, de legalább eltűntek a héber feliratok. A Jézus Születése- templomtól elindulva, mintegy 200-250 méter távolságra, az utca jobb oldalán feltűnik a Tejbarlang-kápolna faragott kőből rakott, bástyaszerű, vaspalettás ablakaival befelé néző, az utca felé zárt kockaépítményből kiemelkedő tornya, amelyben két harang lakik. Ide, a Tejbarlanghoz, amint fentebb írtam, az idegenvezetők nem nagyon szokták elhozni a zarándokokat és a turistákat. A Tejbarlang ezért nem annyira él a messzi földről érkezők tudatában, mint a főtéren levő Jézus Születése-templom, az alatta levő Születés barlang, vagy a római katolikusok éjféli miséjének helyszíne, közvetlenül a Jézus Születése-templom mellé a XIX. század végén épített Szent Katalin ferences templom.

A kápolna bejárata feletti kereszt

A Tejbarlanghoz (latinul: Crypta lactea) fűződő keresztény hagyomány mindjárt a Jézus születése utáni órákban végbement, az evangéliumok által pontos helyhez nem kötött eseménnyel kapcsolatos. A Jézus Születése-templomtól délkeletre levő, szabálytalan alakú, puha mészkőbe vájt Tejbarlang azért vált szent hellyé a keresztények szemében, mert a posztbiblikus korban, a Szentföld bizánci keresztény idejéből származó helyi hagyomány szerint ide menekült be, itt rejtőzött el a Szent Család útban Egyiptom felé, miután Heródes király parancsára elkezdték gyilkolni a két éven aluli gyermekeket, az aprószenteket Betlehemben. Egy Kr. u. VII. századi szentföldi keresztény legenda szerint a Szent Család Egyiptomba történt elmenekülése után ebben a barlangban temették el a Heródes király által megöletett csecsemőket, az aprószenteket.

Édesanyám a kápolna kapujában

Szent Máté evangéliumában olvashatjuk, hogy miután a napkeleti bölcsek a kisded imádása után eltávoztak a Szent Család szegényes betlehemi szállásáról: „József álmában megjelent az Úr angyala, s ezt mondta neki: ’Kelj föl, vedd a gyermeket és az anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni.’ Fölkelt s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és az anyját és elmenekült Egyiptomba.” (Máté 2, 13-14.)

A felújított kápolna oltára

A Menekülés Egyiptomba-szoborcsoport a kápolnában

A Szent Család elindult tehát Egyiptomba, ám hamarosan betértek ebbe a barlangba, hogy a Szűzanya megszoptathassa a kisdedet. A szoptatás közben azonban egy csepp tej a földre csöppent, ami által az egész sziklabarlang fehérré vált. A rákövetkezendő időkben, valójában a mai napig a meddő asszonyok hisznek a barlang sziklájának termékenységet serkentő csodás erejében. Szokás az, hogy eljönnek ide a párok, lepattintanak egy darabkát a gyertyafüsttől kívülről fekete, ám a felszín alatt hófehér sziklafalról, porrá zúzzák azt, vízbe vegyítve megisszák, miközben imádkoznak a Szűzanyához, hogy járjon közben Istennél az asszony termékenysége érdekében. A gyermek után vágyó asszonyok még a lepedőjük alá is behintik a megőrölt sziklaport.

Díszes mozaikpadló a kápolna bejáratában

A kápolna bal oldalában nyitott külön helyiségben tárolják, állítják ki közszemlére azt az eddig több mint kétezer újszülöttről készült fényképet, akiknek szülei szentül hiszik, hogy az asszony a barlang faláról lepattintott szikladarabka vízzel kevert őrleményének csodás ereje folytán került áldott állapotba. Keresztény és muszlim asszonyok egyaránt hisznek a Tejbarlang csodatevő erejében, s csodás megtermékenyülésükről a Szűz Máriának írt köszönőlevelek is tanúskodnak. A már szoptató asszonyok meg azért kevernek itteni sziklaport az italukba, hogy tejük még táplálóbb és bőségesebb legyen. A Kr. u. VII. század elejétől kezdve pedig az is szokás lett, hogy a betlehemi Tejbarlang sziklafalából letört darabokat szinte ereklyeként elvitték a keresztény Európa templomaiba.

A főoltár szoborképe

A Tejbarlang fölé az első imahelyet már a Szentföld bizánci keresztény korszakában, valószínűleg a Kr. u. IV. század legvégén építették, mégpedig a Róma városában született gazdag patrícius asszony, Szent Paula özvegy, aki Betlehemben kolostort is építtetett a szerzetesek, egy másikat pedig a szerzetesnők számára, zarándokszállást a messze földről érkezőknek, valamint kápolnát ide, a tejbarlang fölé. Ennek a bizánci kápolnának keresztekkel is díszített, a régészeti ásatások folyamán előkerült padlómozaik-részletei ma is megtekinthetők. A Tejbarlangot XI. Gergely pápa 1375-ben szent hellyé nyilvánította.

A kisdedet szoptató Szűzanya fülkeszobra a kápolna bejárata fölött

A Tejbarlang utcáról nyíló mostani kápolnát a Szentföld legnagyobb keresztény építtetői, a legtöbb ottani szent hely őrei építették 1872-ben az időközben lerombolt bizánci kápolna romjai fölé. A XIX. századi betlehemi és Bét Dzsállá-i keresztény kézművesek gyöngyházfaragványokkal, intarziákkal díszítették a kápolna oltárát. A 2007-ben felújított kápolnában több szentkép és szobor is megjeleníti a kisdedet szoptató Szűzanyát. A keresztény művészetben nem ritkaság a szoptató Mária ábrázolása: a római katakombák sziklarajzaitól kezdve a XIII. századi San Leonardo in Arcetrin, a XV. század közepi Bartolomeo Vivarinin át Van der Weydenig, vagy éppen a XX. századi művészekig, számtalan esetben megörökítették a Jézust tápláló Máriát. Van a kápolnában egy ismeretlen barokk festő alkotta, különösen szép, a kisdedet szoptató Szűzanyát ábrázoló festmény, amelyet sokszor az oltárra is szoktak helyezni.

Az új felszíni templom esti fényárban

Jeruzsálemi tartózkodásom idején legtöbbször az engem meg-meglátogató Édesanyám társaságában kerestem föl a Tejbarlang-kápolnát a múlt század ’80-as éveiben. Saját szememmel láttam, amint a szent hely őre, egy nagyon öreg és beteg ferences szerzetes eltekint attól, hogy egyesek, leginkább asszonyok, a gyertyáktól füstös sziklafalból kis darabkákat kaparásznak ki, majd sietve, nehogy tetten érjék őket, távoznak a barlangkápolnából. Az öreg szerzetes azt viszont nem tűrte el, hogy a barlangba betérő külföldiek egymást kedélyesen fényképezgessék, vagy egymás közt sustorogjanak. „Kérem, ez szent hely, nem múzeum”, szokta volt mondani a rendetlenkedőknek – teljes joggal.

Jézus születésének jelenetei a kápolna oltára alatti domborműveken

2007-ben, jóval a hazatértem után, a Tejbarlang mellé Chiara Rovati és Louis Lions építészek tervei alapján új, modern vonalú, tágas templomot építette a felszínre, míg a régi, az 1875-ben épült Tejbarlang-kápolnát fölújították, gyertyafüstös falait megtisztították. Egy belső folyosó összeköttetést biztosít a barlangi Oltáriszentség-kápolna és az új, felszíni templom között. A Tejbarlang peremén áll az Örökimádás Oltáriszentség rend nővérei vezetése alatti kolostor.

Hering József – Kuruc.info