„Egy 86 éves magyar zsidó (sic!) vagyok, aki a második világháború után lett amerikai állampolgár. Hamar megtanultam, mennyire fontos, hogy milyen politikai rezsimek jönnek létre“ – írta Soros, aki Magyarország német megszállására emlékezve elmondta, valószínűleg őt is "megsemmisítette" volna a rendszer, ha az apja nem látja át a helyzetet és nem szerez neki és még sok más zsidónak hamis személyazonosságot, amellyel túlélték a "vészkorszakot". 1947-ben hagyta el a kommunista uralom alá kerülő Magyarországot, került Londonba és végezte el tanulmányait, amelyekből szintén azt szűrte le, hogy a világban nyílt – a választott politikai vezetéssel működő – és zárt – a manipulált választókat a rendszer szolgálatába állító – rendszerek működnek.

Soros állítása szerint az előbbiek megerősítését tartotta fontosnak, ám mostanra a nyílt társadalmak válságba kerültek. „Mi történt? Az egyetlen magyarázatom az, hogy a választott vezetők nem tudtak megfelelni a választók várakozásainak, akik emiatt csalódtak a demokráciában és a kapitalizmusban. Az emberek úgy érezték, az elit ellopta a demokráciájukat.”

Soros szerint a Szovjetunió összeomlása után a globalizáció újabb lendületnek indult, ám nem vezetett úgy az általános jólét terjedéséhez, mint kellett volna. „Figyelmen kívül maradt a tény, hogy a győztesek ritkán, ha egyáltalán, kárpótolják a veszteseket.”

Közelebb hozta ugyan a világ gazdag és szegény országait, de növelte az egyenlőtlenségeket a gazdag és a szegény országokon belül. A javak nagy része a felső egy százalék kezében összpontosult, az elosztórendszerek nem működtek – adta meg a társadalmi elégedetlenség, az elitellenesség lényegi okát a zsidó milliárdos, aki szerint az EU a nyílt társadalom képviselője, ezért is támogatta a kezdetektől.

„De valami kisiklott. A 2008-as válság nyomán az egyenlők önkéntes társulása hitelezők és adósok kapcsolatává alakult, amelyben az adósok nem tudták teljesíteni kötelezettségeiket, miközben a feltételeket a hitelezők szabták. Ez a viszony sem önkéntes nem volt, sem egyenlő.”

Soros Németország történelmi felelősségét is látja a kialakult helyzetben. Szerinte a II. világháború után az Egyesült Államok olyan politikát valósított meg a Marshall-tervvel, amely segített talpra állítani Európát, ezzel szemben a 2008-as válság után az EU vezető állama, Németország a szűkkörű érdekeit szolgáló megszorítási programot kényszerítette az EU-ra. Az egyesítés előtt Németország az integráció motorja volt, ám az NSZK és az NDK újraegyesítése túl költségesnek bizonyult, így 2008-ban Németország nem érezte elég erősnek magát ahhoz, hogy újabb kötelezettségeket vállaljon át. „Angela Merkel helyesen érzékelte választói akaratát, és állt ki amellett, hogy minden ország magáért feleljen. Ez volt a dezintegráció kezdete.”

A demokrácia mostanra krízisbe jutott, még az Egyesült Államok, a világ vezető demokráciája is olyan embert választott, aki diktátor szeretne lenni. „Enyhített ugyan megnyilatkozásain megválasztása óta, de sem a viselkedésén, sem a tanácsadói összetételén nem változtatott. A kabinetje hozzá nem értő szélsőségesekből és nyugdíjas tábornokokból áll.” Soros szerint az Egyesült Államok képtelen lesz világszerte a "demokrácia védelmére" kelni .

Az EU veszélyben van az orosz elnök befolyásának növekedése miatt is. Megérezte, hogy zárt társadalomként működő rendszere gyenge, földgázalapú gazdasága növekedésre képtelen, befolyását nem tudja megőrizni a volt Szovjetunió területén megjelenő színes forradalmakban. Így a médiát ellenőrzése alá vonva, hamis hírekkel operálva dezorientálta a külvilág társadalmait, így választották meg Trumpot is - véli Soros, aki szerint ugyanez történhet a 2017-es választási évben Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Franciaországban, ahol mindkét esélyes vezető Putyinhoz közelít.

Soros párhuzamot vont a gazdasági krízissel, a "menekült"válsággal nehézségbe került EU és az 1990-ben széteső Szovjetunió között. Ahhoz, hogy az EU ne végezze úgy, ahogyan a Szovjetunió, össze kell fogniuk mindazoknak, akik hisznek az EU-ban – vélte Soros.

(Index nyomán)