Elisabeth Braw alábbi írása a The Wall Street Journalban jelent meg.
Európa átgondolja a sorkötelezettséget. A kontinensnek több katonára van szüksége a különböző csapások elhárítására.
Sorkötelezettség a láthatáron. A hidegháború után a legtöbb európai ország felfüggesztette a kötelező sorkatonai szolgálatot, de most újra előveszik azt az intézményt, amely erőt adott a hadseregnek és a társadalmi összetartozás bizonyos mértékét is növelte. A szolgálat azonban többet jelent, mint a katonaságnak nyújtott támogatás. A természeti katasztrófákkal és más vészhelyzetekkel szemben egyre nagyobb szükség van az állampolgárok elhárítási képzésére.
 |
"Egyet ígérhetek neked: a katonai szolgálat és a nemzeti szolgálat kérdéseit ismét alaposan meg kell vitatnunk", mondta Annegret Kramp-Karrenbauer, az Angela Merkel kancellár kereszténydemokrata Uniójának főtitkára. Ez a mondat augusztusban nagy port vert fel Németországban.
A német kormány hét évvel ezelőtt függesztette fel a sorkötelezettséget. A sorkötelezettség utolsó éveiben a német fiatalok körülbelül egyharmada sorkatonai szolgálatot teljesített, körülbelül egyharmaduk polgári szolgálatot választott, a fennmaradó harmadot pedig nem hívták be, vagy nem jegyezték fel hivatásos katonaként - Németország hidegháború utáni fegyveres erői egyszerűen nem igényelnek sok katonát. Miközben a fegyveres erő - Bundeswehr - most azon küzd, hogy profi katonákat vegyenek fel, emellett Kramp-Karrenbauer javaslata nem meglepő. Svédország visszaállította a sorkötelezettség egy bizonyos részét, megerősítve az aktív szolgálatban lévőket ugyanúgy, mint Litvánia. Norvégia részleges tervet dolgozott ki a nők esetében, míg a francia elnök, Emmanuel Macron új, kötelező polgári szolgálatot tervez, mely polgári és katonai szegmenst foglal magában.
Ezek a kezdeményezések dicséretesek, de csak a legjobban végrehajtott védelmi modellek tudnak jelentős katonai értéket generálni. "Az emberek védelmi koncepciót dolgoznak ki mindenféle problémára, amelyekre megoldást kínálnak: az integrációra, a fegyelmezetlen fiatalok kordában tartására, fiatalok oktatására" - mondta Annika Nordgren Christensen, a szelektív tervezethez vezető jelentést kiadó svéd egykori képviselő. "De ami igazán számít, az a katonai érték." Kramp-Karrenbauer javaslata alapvetően frissített, együttes visszatérés Németország korábbi modelljéhez; a fiatal férfiaknak és nőknek a Bundeswehrben vagy egy civil társadalmi szervezetben kell szolgálniuk, például egy tűzoltóságnál vagy egy nyugdíjasházban.
Mit kell tehát tenniük az országoknak, ha erősíteni akarják hadrafoghatóságukat, polgári büszkeségüket és növelni a társadalmi összetartozás érzését? Bár egyes nemzeteknek több katonai erő javára válna, nagyobb szükség van a hadrafoghatóságra. Ha Oroszország úgy dönt, hogy egyik napról a másikra kiber vagy hagyományos eszközökkel megtámad egy másik országot, akkor a megtámadott lakosságnak több napig kell infrastruktúra vagy élelmiszer beszerzésének lehetősége nélkül élnie. Ezek a készségek segíthetnek a közösségeknek a természeti katasztrófákkal is szembenézni.
Jelenlegi helyzetben a katasztrófák által sújtott közösségek a kormányzat, illetve az önkormányzat segítségére támaszkodhatnak. Néhány ember emlékezhet a kiképzés során a megtanultakra, de legtöbbjüknek fogalma sincs, mit kell tennie például egy olyan viharban, amely minden összeköttetést elvág. Lehetnek jó ösztöneink, de gyakorlat és szervezés nélkül az erőfeszítéseink nem sokat érnek. A Katrina hurrikán által okozott kár nagy része akkor következett be, amikor New Orleans lakói a hatóságok segítségére vártak. A 2005-ben Dél-Svédországot sújtó hatalmas vihar után mintegy félmillió ember maradt áram nélkül. Ha ezek a lakosok nem tudták volna magukat önerőből ellátni, sokkal több mint hét halálos áldozat lett volna.
Képzeljük el a hétköznapi gyakorlattal rendelkező polgárok előnyeit, akik tudják, mit kell tenniük egy adott vészhelyzetben. Közlekedési balesetnél képzett egészségügyi önkéntesek tevékenykednek; rátermett férfiak és nők nem a kormányra várnak, hogy az egyenruhásokat küldjön homokzsákokat tölteni az áradások alatt. "A fiatalokat katonai feladatokra tanítanánk, de ki tudjuk őket képezni a különböző polgári válságok leküzdésére" - mondta Richard Barrons, a brit közös haderőparancsnok egykori parancsnoka. "És ne felejtsük el azt sem, hogy az a képesség, mely elhárítja a veszélyeket, az az elrettentés erejét növeli az ellenfelekkel szemben."
Természetesen a kormánynak központi szerepet kell játszania a nemzeti hadrafoghatóságban. De amikor a nemzeti szolgálatról beszélünk, érdemes arra összpontosítani, milyen kiképzésre van szüksége az adott közösségnek a különböző katasztrófák elhárítására. Például ahelyett, hogy gyorsétteremben dolgoznának, vagy korlátozott katonai szolgálatot végeznének, a tizenévesek egy nyarat tölthetnének vészelhárítási gyakorlaton. Könnyedén elsajátítják a túlélési ismereteket, és a képzés lehetőséget teremt arra is, hogy más fiatalokkal megismerkedjenek.
Azt is megtanulják, hogy mit jelent felelős polgárnak lenni. Mivel a katasztrófavédelmi tréning alatt nem kell fegyvert használni, mindenki részt vehet benne.
A szerző a brit Királyi Védelmi és Biztonsági Intézetének tudományos munkatársa.
