A Bismarck és a Tirpitz elvileg ugyanazon osztályba tartoztak, viszont a két hajó között voltak különbségek is. Emellett a Tirpitzet továbbfejlesztették a világháború folyamán, ami miatt a Bismarck 1941-es és a Tirpitz 1944-es állapota között még nagyobb volt a különbség.

Az egyik eltérés a páncélzat elrendezése volt. A Bismarckhoz képest a Tirpitznek vékonyabb volt a páncélöve, viszont a lőszerraktárak felett a páncélfedélzet vastagabb volt. Ezért a Tirpitz jobban védett volt a meredeken becsapódó gránátokkal szemben. Ez a különbség már a hajók építésétől megvolt. A leírások alapján a két hajó páncélzatának tömege ugyanakkora volt, vagyis a két eltérés kompenzálta egymást. Az eltérés nem volt nagyon nagy, de a páncélfedélzet aránylag jobban vastagodott (95-ről 100 mm), mint amennyire a páncélöv vékonyodott (320-ról 315 mm).

A legjelentősebb eltérés a sebesség és a hatósugár tekintetében volt. A Tirpitz erősebb gőzturbinákat kapott, ami miatt majdnem egy csomóval nagyobb volt a sebessége. Szintén a meghajtással kapcsolatos eltérés volt, hogy a Tirpitz rendelkezett cirkálóturbinával, ami miatt gazdaságosabban tudott haladni. Mivel a Tirpitznek az üzemanyagtartályai is nagyobbak voltak, ezért a hatósugara is felülmúlta a Bismarckot.

Amúgy az, hogy ezek a fejlesztések megvoltak a Tirpitzen, annak tekintetében nem meglepő, hogy később készült el, ami miatt az eredeti Bismarckhoz képest változtathattak rajta.

Az előbb felsorolt tényezők már a hajók építésétől megvoltak. A további jelentős különbségek a Tirpitz továbbfejlesztésével keletkeztek. Az egyik jelentős tényező volt, hogy nőtt a légvédelmi lövegek száma. Míg 1941-ben az osztály hajóinak 12 darab 2 cm-es légvédelmi csöve volt, addig 1944-ben a Tirpitznek már 78 darab 2 cm-es légvédelmi gépágyú csöve volt. Ezen ok miatt a legénység is jelentősen nagyobb létszámú lett. Míg 1941-ben a Bismarckon 2100 fő körül volt a legénység, addig 1944-ben a Tirpitzen már 2600 fő fölött volt a legénység létszáma.

Egy további fejlesztés volt, hogy a Tirpitzre szereltek torpedóvetőket. Ez annak volt a következménye, hogy a háború folyamán a német hadihajók azt tapasztalták, hogy sok lőszer szükséges ahhoz, hogy lövegekkel süllyesszenek el egy hajót. Torpedóból viszont néhány elég volt. Ezért 1941-től kezdve a német csatahajókra torpedóvetőket szereltek. A magas lőszerfogyasztás nemcsak a lőszer miatt volt probléma, hanem inkább a csőélettartam miatt.

A világháború folyamán a Tirpitznek jelentősen nőtt a vízkiszorítása (többek között a több fegyver és lőszer miatt), ami miatt jobban belemerült a tengerbe. Ennek megvolt az a hatása, hogy csökkent a hajó vízvonal feletti része, ami miatt a páncélöv kisebb felülete maradt a vízvonal felett, kisebb célfelület nyújtva.

A legnagyobb távolságból elért találatot, amellyel egy hadihajó fedélzeti lövegeivel eltalált egy mozgó célpontot, a Kriegsmarine Scharnhorst csatahajója adta le 1940-ben. Az eset úgy zajlott le, hogy a Scharnhorst és a vele hajózó Gneisenau csatahajó észrevették, hogy a távolban egy hajó kazánjainak a füstje látszik. A németek azt elkezdték követni, és megpillantották a brit Glorious repülőgép-hordozót. Lőtávba érve elkezdtek tüzelni, és 24 kilométeres távolságból a Scharnhorst azt eltalálta. Az első találatot továbbiak követték, ami miatt a brit hajó elsüllyedt.

Az eset nem csak azért különleges, mivel a legnagyobb távolságból elért találatról van szó, hanem azért is, mivel ez az egyetlen eset a történelemben, amikor csatahajók elsüllyesztettek egy nagyméretű repülőgép-hordozót.

A Szovjetunió elleni háború megindulása után a britek és az amerikaiak fegyverek, járművek, nyersanyagok és egyéb felszerelés szállításával elkezdték támogatni a szovjeteket. Ez a támogatás több útvonalon keresztül áramlott a Szovjetunióba. Az egyik fontos útvonal az arktikus területeken húzódott keresztül, Norvégiától északra. A Kriegsmarine 1942 nyarára Észak-Norvégiában összevont egy ütőképes flottát, amit a szovjeteknek irányuló konvojok megtámadására állítottak fel.

1942 nyarán a britek és az amerikaiak elindították a PQ-17 konvojt. A konvojt felfedezte a Luftwaffe, ami után a Kriegsmarine elindította a Rösselsprung hadműveletet, amely már egy ideje előkészítés alatt állt a német haditengerészetnél. A konvoj elfogására kifutott hajók között volt a Tirpitz csatahajó is. Miután az angol haditengerészethez eljutottak azon hírszerzési információk, amelyek szerint a Tirpitz kifutott, a britek úgy ítélték meg a helyzetet, hogy nem tudják megvédeni a német hajóktól a konvojt. Ezért a britek úgy döntöttek, hogy a hadihajókat visszavonják, védtelenül hagyva a szovjetek létfontosságú szállítmányt. A magukra maradt szállítóhajókat pedig levadászták a német tengeralattjárók és repülőgépek.

A konvoj eredeti 36 szállítóhajójából csak 11 ért a Szovjetunióba, kettő pedig visszafordult. A Kriegsmarine és a Luftwaffe által elsüllyesztett 23 hajó több mint 142 ezer tonna hadianyagot szállított, többek között 3350 gépjárművet és 430 harckocsit, vagyis annyi járművet, amennyivel egy harckocsihadtestet fel lehetett volna szerelni. A német győzelemnek a konvojon túlmutató hatása volt, mivel a következő öt hónapban a britek csak egy konvojt (amely szintén súlyos veszteségeket szenvedett) indítottak, mivel több tervezett konvojt is elhalasztottak.

(Olvasónktól)

- A német Bismarck osztályú és a brit King George V osztályú csatahajók összehasonlítása

- Csata a Dánia-szorosban

http://www.bismarck-class.dk/technicallayout/armour/armour.htm
http://www.bismarck-class.dk/technicallayout/bismarck_vs_tirpitz/bismarck_vs_tirpitz.htmll
http://www.bismarck-class.dk/technicallayout/generaldetails.html
http://www.navweaps.com/Weapons/WNGER_20mm-65_c30.php
http://www.navweaps.com/index_tech/tech-006.php
http://www.scharnhorst-class.dk/scharnhorst/gallery/gallscharnjuno.html
https://uboat.net/ops/convoys/convoys.php?convoy=PQ-17
http://www.bismarck-class.dk/tirpitz/history/tiroperrosselsprung.html