Bezár!
2020. június 7., vasárnap, Róbert, Arianna, Kocsárd napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
09:02 Cápa ölt szörföst az ausztrál partoknál08:26 Csaknem 6,9 millióra nőtt a regisztrált fertőzöttek száma08:19 Washingtoni tüntetés: megvonnák a rendőrség forrásait, hogy négerek között osszák szét07:52 Négyszáz betolakodót ölel ideiglenesen a keblére Málta, de utána továbbadnák őket simogatásra07:29 Olajkitermelés-csökkentésben állapodtak meg az OPEC+ videóértekezletén06:53 Büntetőeljárás indítását szorgalmazzák Aján Tamás ellen23:51 Fulani faluban mészároltak egyenruhások Maliban23:25 A Mi Hazánk miatt akarta lemondani a megemlékezést Mirkóczki, de igencsak alászaladt23:14 Durva Izrael-gúnyrajzzal jelentkezett a Népszava karikaturistája22:45 Vonatbaleset Németországban: sínekre dőlt, égő fának hajtott a szerelvény, 150 utast kellett evakuálni22:20 CIszjordánia annektálása ellen tüntettek Tel-Avivban21:52 Szegény, zárkózott Lakatos Csaba szerelmi fájdalmában agyonverte élettársát21:37 Pedofilhálózatra csapott le a német rendőrség - a főbűnöst már kétszer elítélték korábban gyermekpornográfia birtoklásáért21:18 Fél évvel később lépnek hatályba a drónrendeletek20:57 Kormányellenes tüntetők csaptak össze a Hezbollah híveivel Bejrútban
24 óra legolvasottabbjai

Extra :: :: Hozzászólások

Csata a Dánia-szorosban

Reklám

Az egyik leghíresebb tengeri összecsapás a második világháború idején a Dánia-szorosban lezajlott ütközet volt 1941-ben. Az összecsapás során a német Bismarck és Prinz Eugen hadihajók elsüllyesztették a brit Hood csatacirkálót és megrongálták a Prince of Wales csatahajót. (Három nappal a csata után a sérült Bismarckot elsüllyesztette a túlerőben lévő üldöző brit flotta - a szerk.) Az összecsapásról író szakértők szerint hatékonyabb volt a német tűzvezetés. Most ennek az okairól írunk.
Ebben a cikkben nem a sok helyen leírt összecsapás történetét írjuk le, hanem a kevésbé ismert technikai részletekre fókuszálunk.
Körülmények
A Bismarck és a Hood összecsapása idején a német és a brit haditengerészet is az optikai távmérőkre alapozta a tűzvezetését. Ez a Dánia-szorosban probléma volt, mivel a csata idején szeles volt az idő, ami ráhordta a permetet az optikai távmérőkre. Viszont a Bismarck fő távmérője a hajóhíd felett volt elhelyezve, ami viszonylag magasan volt a víz felszíne felett. Ezzel szemben a Hood és a Prince of Wales tűzvezetése a lövegtornyokra helyezett optikai távmérőkre alapultak, amelyek közelebb voltak a vízhez. Ennek következtében a víz jobban belepte a brit hajók távmérőit, ami miatt azoknak a tüze kevésbé volt pontos.
A körülményekhez az is hozzátartozik, hogy a brit hajók úgy támadták meg a német hajókat, hogy szembe fújt nekik a szél, ami ráhordta a permetet a távmérőikre. Ezzel szemben a német hajók távmérői a széllel megegyező irányba néztek, ami révén őket ez a probléma nem érintette. Ez viszont a britek hibája volt, ugyanis az összecsapást a brit hajók parancsnoka kezdeményezte.
Ugyan a brit hajók rendelkeztek a lövegtornyoknál magasabban elhelyezett optikai távmérőkkel is, de azoknak gyengébbek voltak a képességeik.
Egy további tényező pedig az volt, hogy az angol hajók először rossz célpontra nyitott tüzet. A Hood legénysége a csata elején összetévesztette a Bismarckot és a Prinz Eugent, ami miatt a Hood első sortüzei nem a Bismarckra irányultak. A célpont váltása után pedig újra kellett kezdeniük a célpont belövését, ami időbeni késlekedést okozott.
Zoom
A Bismarck csata közben
Technikai tényezők
Tűzvezetés
Technikai különbség volt, hogy a Hood távmérői kisebbek voltak a Bismarck távmérőinél. Minél nagyobb egy távmérő, annál pontosabban mér. A Hood lövegtornyain elhelyezett távmérők 30 láb (9 méter) hosszúak voltak, a többi távmérője pedig nagyrészt 15 láb (4,5 méter) volt. Ezzel szemben a Bismarck legnagyobb távmérői 10,5 méteresek voltak.
Zoom
A Bismarck egyik távmérője és radarja
Egy másik technikai előny a német csatahajók számára az volt, hogy távvezérléssel irányíthatóak voltak a lövegeik (remote power control). Ez gyorsabbá és pontosabbá tette a tüzelést a brit hajókhoz képest, ugyanis az angol csatahajókon ugyanezt a feladatot manuálisan oldották meg. Ezt azt jelentette, hogy a brit csatahajókon a lövegtornyok kezelőinek jelezték a löveg irányzásához szükséges adatokat (follow the pointer), ami magában rejtetett a hiba lehetőségét, különösen hosszabb csata idején, amely során a legénység elfáradhatott. Ezzel szemben a német csatahajókon a lövegtornyokat közvetlenül a harcálláspontról lehetett irányítani, vagyis ott ki volt küszöbölve ennek a hibának a lehetősége. Ez a technikai különbség a német a brit és német csatahajók között a háború nagy részében fennállt, mivel a britek ezt a technológiát csak a háború végén integrálták a csatahajóikba.
A Hood tűzvezetését ugyanazzal a Dreyer tűzvezető rendszerrel végezték, amit 1920-ban építettek bele (bár a rendszer egyes elemeit modernizálták). Az újabb angol hajók már az Admirality Fire Control Table rendszert alkalmazták, vagyis a Hood tűzvezetése ebből a szempontból sem a legkorszerűbb elérhető technológia volt.
Amúgy az összecsapásban részt vevő felek közül mindkettőnek volt radarja, de azt akkor még egyik fél sem használta tűzvezetésre (a Bismarcknak például 3 radarja is volt).
Zoom
A Bismarck a csata során. A kép bal oldalán egy nagyon célt tévesztő brit gránát becsapódása látható
Zoom
Festmény a Bismarckról, 1941 május 24., Dánia-szoros. A festő John Kindred volt
Egy további tényező, ami ugyan a cikk által leírt összecsapásban nem játszott szerepet, az volt, hogy a Bismarcknak nagyobb fényszórói voltak, mint a Hoodnak. A Hood 44 hüvelykes (1,11 méter), míg a Bismarck 1,5 méteres fényszórókkal rendelkezett. Ez a németek számára éjszakai csatában jöhetett volna jól.
Lövegek és lőszer
A Bismarck egyik előnye a brit hajókhoz képest az volt, hogy nagyobb volt a nehézlöveginek torkolati sebessége. Emiatt a gránátok kevesebb idő alatt értek a célponthoz, ami könnyebbé tette a célzást.
Egy másik jelentős tényező az volt, hogy a Bismarcknak viszonylag kis tömegűek voltak a gránátjai. Ezen ok miatt a tüzeléskor kisebb erők keletkeztek, ami előnyös volt a szórás szempontjából és a csőélettartamra is jó hatással volt. A kisebb tömeg viszont a páncélátütés szempontjából hátrányos volt.
A lövegek torkolati sebessége és a gránátok tömege közötti eltérések a különböző taktikai elképzeléseknek voltak az eredményei. A német csatahajókat alapvetően kisebb lőtávolságú harcra tervezték, ami miatt nagy torkolati sebességű ágyúkat alkalmaztak, mivel rövid lőtávolság esetén az volt hatásosabb. Ezzel szemben számos korabeli haditengerészet nagyobb távolságú harcra optimalizálta a fegyverzetét, amihez a lassabb, de nagyobb tömegű gránátok voltak optimálisabbak.
A világháborúk közötti időszakban a német haditengerészet is vizsgálta az optimális harctávolságot, és ők arra a következtetésre jutottak, hogy az Északi-tengeren gyakran kedvezőtlen az időjárás, ami miatt egyszerűen nem lehetett olyan messzire látni, hogy a nagyon nagy lőtávolságra optimalizálás előnyös legyen.
(Olvasónktól)
Források:
Reklám




Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Szavazás

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2020 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready