Lengyelországra Európa-szerte a legtöbben, ki büszkén, ki negatívan, egy olyan országként tekintenek, amely a globalizmussal szemben még erősen őrzi tradícióit, nyíltan szembehelyezkedve a nyugati liberalizmussal. Ezek a tradíciók a lengyel nacionalizmuson (amely néha-néha sajnos átcsap sovinizmusba is) és az erős katolicizmuson alapszanak. A nyugati világ balliberális döntéshozói, a megannyi kétes hátterű szervezet a nyitott társadalom elmélettel és minden „földi jóval” a hátuk mögött természetesen minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy a viszonylag egészségesebb öntudattal rendelkező Közép-Kelet-Európa is beálljon az atlanti világ által diktált sorba. Most egy Euroweek nevű szervezetet, alapítványt fogunk bemutatni, akik kifejezetten Lengyelországban tevékenykednek, s hát közel sem olyan célból, hogy a lengyel fiatalok nemzeti identitását erősítsék…
A Visegradball nevű Facebook-oldal
hívta fel – nagyon helyesen – a figyelmet arra, hogy a Euroweek ismét résztvevőket toboroz 2020-ban esedékes rendezvényeire. Az oldal gyomorforgató képekkel illusztrálja, mit is jelent a Euroweeknél egy-egy ilyen rendezvény. Az összes képen kétes hátterű (és kinézetű) harmadik világbeli alakok fotózkodnak szép, fiatal, fehér lengyel lányokkal. Természetesen egyik fotón sem „tisztes távolságban” állnak egymástól, hanem egymáshoz bújnak, néhol még egy-egy puszi is elcsattan az arcra. Ami még szomorúbb, hogy a lányok szemlátomást örömmel szerepelnek ezeken a fotókon, mintha valakik előtte már jól kimosták volna az agyukat. S lényegében pontosan ez is történt.
Az ilyen és ehhez hasonló szervezeteket összességében „érzékenyítő” szervezeteknek nevezzük, és legfőbb ismertetőjegyük, hogy előszeretettel nyomulnak iskolákban, az általános iskoláktól egészen az egyetemekig. Ennek természetesen több magyarázata is van, kezdve attól, hogy az oktatási intézményekben ezek a szervezetek kiterjedt hálózattal rendelkeznek, egészen azzal bezárólag, hogy a fiatalabbakat az iskolákban nem tudják ellenőrizni szüleik, így az „érzékenyítést” könnyűszerrel csomagolhatják „oktatás köntösbe”. Gusztustalan, de mégis (vagy pont ezért), működik is.
Most vessünk egy pillantást a Euroweek
hivatalos honlapjára, és zongorázzuk át az itt látottakat. Sokatmondóan már maga a webhely is .pl hivatkozással szerepel, tehát lengyelországi internetes címről beszélünk, s természetesen az angol mellett fellelhető a lengyel nyelv kiválasztása is a böngészés során. A „What is Euroweek?” című résznél, amely a társaság tevékenységi körét igyekszik elénk tárni, természetesen szó sincs „érzékenyítésről”, a fehér kultúrkör aláaknázásáról. Illetve van, csak persze nem ezekkel a szavakkal. Mindenesetre árulkodó lehet, hogy az egyik bekezdésben ők maguk írják, hogy „the world is a global village today”, magyarul a világ manapság egy nagy, globális falu. Hm. Talán ez az egyetlen őszinte mondatuk, de legalább az irányjelzőt kirakták. Ezt leszámítva persze jön a rizsa, hogy a jelentkezők készségeit akarják fejleszteni, mint például a nyelvtudás, az intellektuális műveltség bővítése, kommunikáció, „cross-cultural” (értsd: multikulti) és szociális készségek. Mindemellett fejleszteni kívánják az intellektust és a kreativitást olyan sokatmondó workshopokkal, mint például: problémamegoldás, project management, MENEKÜLT WORKSHOPOK, „stereotyping” (gondolom, mindenki sejti, miről szólhat a workshop) stb. A globalizmus „gyönyöreivel” leöntött, „tudományos” máz tehát adott, a mindennapi gyakorlatokat pedig kiválóan bemutatják a lányokkal készült, már említett képek.
A honlap tanulsága szerint a képzések mellett keresnek még önkénteseket is (részletezik is, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelni), illetve külön fül alatt találhatók az egyetemekre optimalizált programjaik is. Korosztály tekintetében így mindent lefednek, hiszen akkor is jelentkezhetsz, ha te éppen egy negyvenes éveidben járó egyetemista vagy. Itt persze már a munka-topicok is intenzívebbek. A teljesség igénye nélkül találunk itt személyiségfejlődés workshopot, „united nations” programokat stb.
Ennyi ízelítő talán elég is lesz, aki tovább szeretne böngészgetni, az a honalapon megteheti. Most pedig vegyünk egy nagy levegőt, és tegyük fel a kérdést, hogy mégis mekkora lobbierővel bírhat ez a szervezet, hogy még a mindenki által „nemzeti bástyának” tekintett Lengyelországban is szabadon garázdálkodhat? Európa becsüli túl a lengyel ellenállást, s már ott is ellenhatás nélkül berághatták magukat az oktatásba, vagy egyszerűen nem lehet mit tenni ellenük a jelenkori demokratikus berendezkedés keretein belül? Gyanítom, hogy mindkettő helytálló ténymegállapítás, de az utóbbi lehet az inkább hangsúlyosabb.
A Euroweek persze nem „egyedüli legény a gáton”. Rengeteg ilyen és ehhez hasonló szervezet van szerte Európában. Itthon is. Szabadon burjánzanak, „nemzeti kormányunk” ellenére, amely nagy ritkán, tessék-lássék módon odaszúrogat nekik, mindenféle eredmény nélkül. Hogy lesz-e változás? A jelenkori keretek között aligha.
Ha más nem, a Visegradball bejegyzésével talán eljut egy-két tájékozatlan szülőhöz a hír, mit művel a Euroweek lelkes személyzete szeretett csemetéjükkel. A fiatalabb korosztályokat sokkal könnyebb egy kis jópofa majomkodással rossz útra téríteni, ezek a harmadik világbeli sötét egyedek pedig ehhez értenek. Semmi máshoz.
Ábrahám Barnabás - Kuruc.info
