A német gyalogság minőségében egy nagyon jelentős különbség a Wehrmacht és más korabeli hadseregek között az altisztek kiképzésének hatékonysága volt. Ez jóval kevésbé ismert, mint a közlegények általános kiképzésében meglévő különbségek, de jelentősége valószínűleg hasonlóan jelentős.

A háború első felében a német gyalogsági alapkiképzés időtartama tipikusan 4 hónapot jelentett. Ez más, korabeli haderőkben általában 3 hónapot számlált, bár a szovjeteknél néha még ennél is rövidebb volt, különösen '42-ben. Viszont az altisztek kiképzési időtartama területén a különbség sokkal jelentősebb. Egy német altiszt a világháború nagy részében 10 hónapos kiképzést kapott (alapkiképzéssel együtt). Összehasonlításul, ez a szovjet haderőben 3 hónapig tartott.

Ezen a területen a közhiedelmekkel ellentétben nem a szovjetek voltak a leggyengébbek, mivel például a második világháborús amerikai hadseregben a gyalogságnál nem volt altisztképzés. Ugyanis az amerikaiak altisztképzés helyett azt csinálták, hogy egyszerűen csak kineveztek alkalmasnak tűnő embereket altiszteknek, akiknek a fronton gyorstalpalót adtak. Emiatt az amerikai altisztfokozatoknak gyakorlatilag nem volt sem különösebb jelentősége, sem elismertsége. Ezen okból nem csoda, hogy egyes, az amerikai haderőről szóló leírások szerint az amerikai gyalogság tisztek hiánya esetén leblokkolt, nem tudta, hogy mit tegyen.

A forrásként használt mű szerint az amerikaiak ezt a hiányosságot csak óriási mennyiségi fölénnyel tudták pótolni és a világháború után újjászervezték az altisztképzést.

Számos leírás szerint a német kiképzés hatékonyabb volt bármelyik korabeli haderőnél. Ennek több oka is volt, az egyik az, hogy a német katonák már a hivatalos gyalogsági alapkiképzés előtt előképzést kaptak. Ennek az egyik formája a munkaszolgálat.

1935-ben, amikor bevezették a hadkötelezettséget, akkor a katonai szolgálat mellett előírtak a fél év munkaszolgálatot is. Ezt a Birodalmi Munkaszolgálat (Reichsarbeitsdienst) szervezte. A program leginkább fizikai munka volt, mint erdőirtás, útépítés és mezőgazdasági munka. Ez kialakította a fegyelmet a leendő katonákban és fizikai erősítésként is hatott.

A munkaszolgálatnak hadjáratok idején is jelentős szerepe volt, mivel segítették a Wehrmacht erőfeszítéseit. Elsősorban a csapatok ellátásnak biztosítását végezték, például az utak megtisztításával és helyreállításával. Emellett reptereket és tábori erődítéseket is építettek. Időnként még hadifoglyok és fontos objektumok őrzésében is segítettek.

A háborús helyzet romlása miatt a háború folyamán a munkaszolgálaton töltött időt a németek kénytelenek voltak csökkenteni. Míg a háború előtt és elején a szolgálat 6 hónap volt és fentebb leírt feladatokból állt, addig 1945-ben már csak 6-8 hétig tartott, és gyakorlatilag gyalogsági kiképzésből állt.

A német haderőben az erőnléti kiképzés nagyon hangsúlyos volt. Ennek az egyik módszere az akadálypálya volt. A világháború idején más országokban is használtak már akadálypályát, de az amerikaiak konkrétan a németektől vették át a fizikailag megterhelő akadálypályákat.

Az amerikai haderő egyik tisztje, William M. Hoge 1940-ben megkapta az egyik kiképző központ vezetését. Mivel a központ egy félszigeten helyezkedett el, ezért nem volt lehetőség a további bővítésre. Hoge ekkor megkérdezte az egyik beosztottját, aki járt Németországban, hogy németek hogyan gyakorolnak. Hoge erre azért volt kíváncsi, mivel a németeknek nem volt akkora területe, mint az amerikaiaknak. Beosztottja erre elmagyarázta neki a német akadálypályát.

Hoge ezután bevezette az amerikai haderőben az akadálypályát, amit más kiképzőközpontok is gyorsan átvettek.

A német haderő hadkiegészítési rendszerére jellemző volt, hogy Németországot felosztották hadkörzetekre (Wehrkreis) és a gyaloghadosztályok hadkiegészítése általában ugyanabból a hadkörzetből történt. Ennek az volt a jelentősége, hogy ezáltal a katonák jobban elfogadták egymást, mivel ugyanabból a földrajzi régióból származtak. Az az egységek összetartása szempontjából jelentős tényező volt.

A rendszernek más előnye is volt. Mivel minden gyaloghadosztálynak saját kiképző egysége volt a hátországban, ezért érdekeltek voltak, hogy megfelelő módon képezzék a katonákat. Ezért hadosztályok tanácsokkal, visszajelzésekkel segítették az otthoni kiképző egységek dolgát.

A háború kezdetén elért hódítások miatt a német haderőnek egyre nagyobb területet kellett ellenőriznie. Ezt részben úgy oldották meg, hogy a kiképző központokat kihelyezték a megszállt országokba, ami révén az újoncok hozzájárultak a francia, lengyel és egyéb területek biztosításához.

A német katonák kiváló alapkiképzést kaptak a háború folyamán. Viszont az már kevésbé ismert tényező, hogy az alapkiképzés előtt és után is képezték őket. Az előbbiről már volt szó, az utóbbi viszont még kevésbé ismert.

Amikor egy kiképző egységnél készen álltak az újoncok, akkor kivitték őket a leendő hadosztályukhoz. Itt a hadosztály saját kiképző egységeinél (Feldersatz-bataillon) további egy hónap képzést kaptak. Ekkor a katonákat a hadosztály veteránjai képezték.

(Olvasónktól)

- MSG Allen B. Offord Jr.: The Evolution of the American NCO 1939-45: The Application of the German Doctrine
- http://www.lonesentry.com/manuals/tme30/ch3sec2.html
- https://www.defensemedianetwork.com/stories/theyd-murder-me-if-they-ever-found-out/
- http://www.dererstezug.com/ReplacementSystem.htm
- Major William S Knightley: The United States Wartime Military Replacement Sytem: Can it Maintaim Unit Cohesion in our Tactical Units?