3. Az alábbi képet kedves olvasónk küldte, miközben a Kanadában elérhető lehetőségeket böngészte. Az oldal a Kanadába való emigrálás körüli ügyintézéseket segíti, beleértve az időszakos kilátogatást is. A családtagokkal kapcsolatos védnökség szekcióját pedig mi mással is illusztrálhatták volna, mint egy kevert famíliával, ahol szokás szerint az apa fekete, az anya fehér, a gyerekek meg ebből kifolyólag olyanok, amilyenek… Érdemes egyébként megfigyelni, hogy a fajkeveredést propagáló felületek szinte mindegyikében mindig a nő fehér és a férfi a fekete, a fordított eset szinte elenyésző százalékú.

2. Noha a második forduló október végén még hátravan, „történelmet írva” minden esély megvan rá, hogy a „csúnya, homofób” Brazília új parlamentjébe három transznemű képviselő is beülhessen.

Az egyik élősködő az Erika Hilton névre hallgat, aki egy fekete transznemű, és eddig (2020 óta) a São Paulo-i városi tanács légkörét mérgezte. Hilton már az első fordulóban mandátumhoz jutott, így hacsak nem történik valami váratlan esemény, be is ülhet az újonnan alakuló parlamentbe. „Szakterülete” – elméletben – az egészségügy, biztos számos kedvezményt biztosít majd az LMBTQ-haveroknak. Hilton korábban úgy nyilatkozott a The Guardiannak, hogy Brazíliában „úgy kezelnek minket, mint akiket a legszörnyűbb módon kell kivégezni” – vagy csak a magyarral ellentétben van még immunrendszere a brazil társadalomnak. A transznemű leendő képviselő egyébként Bolsonarot „fasisztának” tartja, annak dacára, hogy az elnöknek sosem voltak a fasizmus dicsőítésére utaló kijelentései. Sajnos.

A Hilton nevű véglényen túl lesz itt még egy korábbi tanár, Duda Salabert, aki a Transvest nevű, "transzfóbia" ellen küzdő szervezet alapítója, Belo Horizonte város tanácsának tagja és a Munkáspárt színeiben politizál.

Végül Robeyoncé Lima egy szintén néger transzvesztita, aki ügyvédként (természetesen az LMBTQ-embereket képviseli) és aktivistaként is tevékenykedik. Megválasztását követően „jó baloldalihoz” méltóan már „a harc további fokozásáról” fenyegetőzött a partizánivadék.

1. Gyerekkorom egyik meghatározó meséje volt a Scooby-Doo-sorozat, tette mindezt annak ellenére, hogy a kezdeti időszakban egy kukkot nem értettem belőle, hiszen a Cartoon Networkön adták – mára már hihetetlen, de akkor még szinkron híján angol nyelven. Persze azért a nyelvi akadályok ellenére is sokszor össze tudtam rakni a történetet, a Scooby-Doo pedig megtanított rá, hogy az igazi szörnyetegeket mindig az emberek között kell keresni.

Ekkor Vilma még soha semmi jelét nem mutatta annak, hogy leszbikus lenne, de szerencsére a 2002-es, egyébként jól sikerült élőszereplős változatban sem, ahol az eredeti tervek szerint coming outolt volna. Azóta elvileg a készítők igyekeztek „megágyazni a dolognak”, de a lobbi végül csak idén októberben csapott le szerencsétlen Vilmára, akit az évtizedek folyamán kipécéztek, hogy leszbikussá tegyék. A sorozat legújabb, halloweeni epizódjában, a Trick or Treat Scooby-Doo-ban Vilma Dinkley beleszeret egy fekete szereplőbe, Coco Diabloba, sok rajongó „legnagyobb örömére”.

A Rejtély Rt. tagja számára még „kiskaput” sem hagytak, ugyanis ahogy azt az executive producer, Tony Cervone két éve az IGN számára leszögezte, „Vilma nem biszexuális, hanem meleg”.

Újabb gyerekkori emlék veszett oda az LMBTQ-lobbi sötét oltárán.

Mára én megköszönöm a figyelmet, egy hét múlva ismét jelentkezik a Heti progresszió.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info