Robert C. Castel biztonságpolitikai elemző bejegyzése:
A régi poén szerint a statisztika olyan, mint a bikini. A fontos dolgokat megmutatja, a még fontosabbakat eltakarja. Ugyanez elmondható a geopolitikai elemzésről is.
A szakértők még hónapokon át marakodni fognak azon, hogy ki nyerte meg a Kinzsál és a Patriot közötti első rangadót. Ez persze sohasem lehet elég mindegy, bármennyit erőlködnénk is. Ez a meddő vita csupán álcázóköd a támadás valódi jelentőségének az elkendőzésére.
A támadás valódi jelentősége, hogy a Nyugat légvédelmének a zászlóshajója nem volt képes megvédeni még saját magát sem egy többrétegű és többvektorú orosz támadás ellen.
Tény.
A legaggasztóbb, hogy itt nem egy egyszeri bakiról van szó, mint az 1991-es szaúdi Patriot-fiaskó esetében.
1. 2022. március 10-én több NATO-tagállam légvédelme elvétett egy ósdi TU-141-es drónt, ami a végén Zágrábnál randizott az anyafölddel.
2. 2022. november 15-én egy ukrán légvédelmi rakéta landolt lengyel területen, áldozatokat szedve.
3. A napokban egy ósdi orosz Kh-55 cirkálórakéta roncsait találták meg Lengyelországban. Post factum, miután az Úr valamelyik évében úgy csúszott át a határon, hogy senki sem vette észre.
Ezt magyarul úgy hívják, hogy a NATO légvédelme az összes vizsgáját elbukta. Az esélyegyenlőség elve alapján bizonyítottan átengedett mindent. Hiperszonikus rakétát, drónt, cirkáló robotrepülőgépet és légvédelmi eszközt.
Tény.
Mindezt háború idején, amikor a légvédelemnek igencsak résen kéne lennie. Mindezt úgy, hogy a kijevi támadást kivéve az eszközök spontánul érkeztek, egyesével. Zavarás, megtévesztés és maszkirovka nélkül.
Mindezt azelőtt, hogy a valóban veszélyes ellenfeleinket, az Avantgardot, Cirkont és az orosz meg a kínai lopakodókat még nem láttuk.
De mindez látszólag senkit sem zavar. Az elemzőket sem, akiknek meg kéne kondítaniuk a vészharangot. Változatlanul el vagyunk szállva attól, hogy a miénk a történelem legnagyobb katonai szövetsége. A pontokat összekötni nem kell, félni jó lesz...
Nem jött el az ideje annak, hogy az üres frázisok pufogtatása helyett végre elkezdjük komolyan venni a nemzetvédelem kérdését?  Ezt a kérdést tíz évvel ezelőtt tettem fel először egy budapesti HM-konferencia keretében.
Azóta is várom rá a választ.