 |
Továbbra sem lesz változás a KDNP-nél, maradunk a Fidesz egyik tagozata, de ezt már egyre kevesebben tűrjük a régi tagok közül.
2010. december 18-án tartotta országos tisztújító választmányát a Kereszténydemokrata Néppárt. Elnöknek egyedül Semjén Zsoltot jelölték a küldöttek, annak ellenére, hogy korábban a volt Hajdú-Bihar megyei elnök, Papp Tibor is megüzente a sajtóban, hogy indulni kíván. Annak oka, hogy végül Papp miért nem indult, mindmáig tisztázatlan maradt.
A küldöttek összesen 7 alelnököt választottak meg a 8 jelölt közül. A választmány érdekessége, hogy pont az a Szalma Botond nem tudott az elnökségbe bekerülni, aki határozottan kiállt a Fidesz-KDNP kettős tagság ellen, és támogatta a KDNP minél nagyobb önállóságát. Hiába van a tagságunk részéről egyre nagyobb igény a nagyobbik kormánypárttól való távolodásra, a jelenlegi pártvezetés politikai és egzisztenciális biztonsága felülírta azt, hogy más vélemények is a felszínre kerüljenek az egyébként magát függetlennek tartó pártban.
A magukat befolyásosnak tartó KDNP-s (Fidesz által irányított) politikusok hadjáratba kezdtek a nagyobb önállóságot propagáló Szalma Botond ellen, koholt vádakkal, lejárató kampánnyal próbálták ellehetetleníteni, illetve az indulástól való távolmaradásra bírni. Megrendelt hazug cikkek jelentek meg a legnagyobb internetes hírportáloktól kezdve a legolvasottabb hetilapokig. Az már önmagában szégyen és gyalázat, hogy egy magát kereszténynek tartó párt alattomos, a kommunista rendszert idéző módszerekkel próbálja belső nézeteltéréseit kezelni. Erre utalt Szalma Botond a választmányon elmondott beszédében, amelyben politikai rágcsálóknak nevezte ellenfeleit.
A kétkulacsos fideszes tábor még a választmány napján is rettegett attól, hogy olyan ember kerülhet az elnökségbe, aki az ő önfeladó politikájukat megkérdőjelezheti, ezért minden eszközzel azon dolgoztak többen, hogy manipulálják a szavazás végkimenetelét. A szintén nagyobb önállóság-párti váci keresztnénydemokrata Tomori Pál fel sem kerülhetett az alelnöki szavazólapra.
Információink szerint a KDNP-n belüli mag, amely határozott, karakteres és önálló pártot akar, korántsem jelentéktelen csoportosulás, és nem fogja feladni a küzdelmet, hogy elérje céljait. Egyre több támogatójuk van a párton belül azoknak a hangoknak, amelyek a Fidesz és a Jobbik politikájától egyenlő távolságra lévő KDNP-t akarnak megvalósítani (jó példa erre a XII. kerületi alapszervezet, amely közösen kormányozza a kerületet a Fidesszel, azonban többször tartott közös rendezvényt a Jobbikkal a helyi turulszobornál).
A 2010-es választási siker záloga nem a Fidesszel való megalkuvás és az a semjéni politika, amely még mindig 1% alatt tartja a pártot, hanem annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy a KDNP legyen az az önálló politikai erő Magyarországon, amely dönteni tud arról, hogy milyen kormány alakuljon, legyen akár fideszes, vagy jobbikos a koalíció.
Egy nevét még vállalni nem merő, elszánt kereszténydemokrata
