Bár Ukrajnában manapság hullanak a fejek, Olekszij Danyilov felmentése mégis meglepetésként ért sokakat. A Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) titkárjának pozíciója ugyanis biztosnak tűnt, Danyilov nemcsak a rendszert szolgálta ki fegyelmezetten, de Zelenszkijhez is lojális volt. Leváltásának okát hivatalosan nem nevezték meg, a sajtó azonban tudni véli, hogy Danyilov egy Kínát érintő ízléstelen szóviccen csúszott el. Már megvan az utód is, az elnök a fontos posztra Olekszandr Litvinyenkót, a külső hírszerzés volt igazgatóját nevezte ki. Puhára esik azonban Danyilov is, aki állítólag norvégiai nagykövet lesz. (Végül csak Moldovába megy - a szerk.) Az egész történetben a legérdekesebb talán az, mi történt Ukrajnával, hogy ilyen „jólnevelt” lett.
 Fotó: Alina Smutko / Reuters |
Jó egy évvel ezelőtt nehéz lett volna elképzelni, hogy egy ilyen történeten megbicsaklik egy ukrán politikus vagy diplomata karrierje. Emlékezzünk csak például Andrij Melnyik berlini ukrán nagykövetre, aki hetente mosta fel a padlót interjúkban a német vezetéssel. Olaf Scholz kancellárt például sértődött májas hurkának nevezte. Melnyik a taplóságával még az egyébként nem a stílusáról elhíresült ukrán diplomáciai karból is kilógott, de kollégái sem mentek a szomszédba néhány kioktató, sértődékenyen követelőző kifejezését. De ilyen hangnemben kommunikált a külügyminiszter Dmitro Kuleba, és a magas lóról osztotta az észt Volodimir Zelenszkij is.
Olekszij Danyilov hozzájuk képest úriemberként viselkedett. Kemény hangnemet ütött meg, de nem volt olyan alpári, mint a rendszer prominensei.
A történész, jogász és menedzseri diplomát is szerző politikus előbb az 1990-es évek közepén Luhanszk város polgármestere, majd a 2000-es években a területi adminisztráció vezetője volt. Aztán 2012-től 2019-ig vezette a vállalkozásokat segítő alapot, mielőtt a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanácshoz került előbb helyettesnek, majd ő lett a szervezet titkára. Majd’ négy és fél évet töltött ezen a poszton, rendszeresen nyilatkozott, a rendszer fegyelmezett „katonájaként” vitte az irányvonalat, s bár nem tartozott az elnöki adminisztrációt vezető Andrij Jermak köréhez, állítólag a viszonyuk sem volt baráti, de semmilyen jel nem utalt arra, hogy ne lett volna lojális Zelenszkijhez.
A pozícióját nem nagyon veszélyeztette semmi, ez a poszt már nem is volt annyira előtérben, mint korábban, amikor március 20-án egy tévés nyilatkozatában ízléstelen módon beszólt Kínának.
Egészen pontosan szándékosan nem szokásos módon ejtette ki a Kína eurázsiai ügyekért felelős különleges megbízottjának a nevét. Pekingnek a Moszkvával folytatandó béketárgyalásokra vonatkozó javaslatára reagálva úgy fogalmazott, Kijev egyetlen országnak sem engedi meg, hogy a földjeit ossza. Az ilyen kérdésekben a nép és az elnök dönt, nem pedig valamiféle Li Hu(e)j. Nem valamilyen Hujok (magyarul f…ok) fogják eldönteni, hogy Ukrajna lemondjon-e a területeiről vagy sem. Hogy értsük, Danyilov Li Huj kínai diplomata nevével űzött szójátékot. A diplomata neve ugyanis – amelyet oroszul és ukránul éppen emiatt Huej formában írnak – az orosz és ukrán nyelvben a férfi nemi szervet jelölő trágár kifejezéssel azonos hangzású.
Kína visszafogottan reagált, és úgy tett, mintha nem tudna Danyilov kijelentéséről, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkárát azonban rá néhány napra váratlanul menesztették.
Ehhez tudni kell, hogy az eurázsiai ügyekért felelős különleges megbízottként Li Huj az, aki a kínai béketervekkel kapcsolatban a legtöbbet tárgyal az érintett országokkal, így ő közvetítette a közelmúltban tett európai körútján azt a kínai álláspontot is, miszerint a Svájcban rendezendő „békecsúcsra” Oroszország képviselőit is meg kellene hívni. Kijev számára nagyon fontos lenne Kína részvétele a találkozón, az ugyanis jelzésértékű lehetne az úgynevezett globális Dél államai számára is. A Danyilovéhoz hasonló kiszólások pedig nem igazán segítik elő a kínai és ukrán álláspont közeledését.
Kijev tehát hirtelen nagyon jólnevelt lett, ami egyértelműen mutatja az idők változását.
Az ukrán diplomácia hangja visszafogottabb, kevésbé követelőző lett. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy megtörtebb. Szembejött ugyanis a valóság. Az ukrán sikerek elmaradnak, és ezzel párhuzamosan a nyugati segélyek is megcsappantak. Már nem Kijevre szegeződik a világ szeme, vannak más gondok is, ráadásul a nyugati blokkban is egyre tisztábban látják, hogy Ukrajna nem nagyon győzhet. Ugyan nem engedik el a kezét, a kezdeti lelkesedés azonban már a múlté. Felszállt a rózsaszín köd, és az új helyzetet Kijev nagyon nehezen emészti meg. Ezzel az új hangnemmel Zelenszkij a NATO tavaly nyári vilniusi csúcstalálkozóján szembesült először, s meglehetősen durcásan, mondjuk ki, hisztisen reagált rá, azóta azonban már egyre jobban változik, óvatosabbá, néha már-már egész kulturálttá válik az ukrán hangnem. Ebbe az új kommunikációs taktikába már nem illett bele Danyilov durva szóvicce. Annak ellenére, hogy az ukrán vezetők már korábban is tettek sértő megjegyzéseket Kína magas rangú tisztviselői felé. Így 2024 januárjában Davosban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök például kijelentette, hogy nem tervezett találkozót a kínai miniszterelnökkel, mert állítása szerint a kínai kormányfő „nem számít vezetőnek, és nem hoz döntéseket”, ő „csak a kínai elnökkel hajlandó találkozni”. De amit szabad Jupiternek… Jó másfél éve a most Danyilov által elengedett durvaságok még elmentek – Melnyik a diplomatától vállalhatatlan stílusa ellenére még kínossá válása után is külügyminiszter-helyettesi kinevezést kapott –, ma azonban már más a helyzet. Persze azt se zárjuk ki, a lassan már Zelenszkij és Jermak belső körére, egykori üzlettársaira, gyerekkori barátaira szűkülő politikai vezetésbe már nem illett bele a „csak” lojális Danyilov, és az elszólás kiváló indok volt arra, hogy megszabaduljanak tőle.
Stier Gábor - Moszkva tér
