Bezár!
2021. január 19., kedd, Kenéz napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
19:28 Rúgott még egy utolsót Trumpba a szenátus republikánus párti többségének vezetője19:14 Peking szerint ők helyesen jártak el járványügyben18:45 Ónos eső veszélye miatt adtak ki figyelmeztetést18:26 A Mi Hazánk azonnali lépéseket sürget a cigánybűnözés felszámolása érdekében18:17 Több mint nyolcvan migráns jutott át Melillába a határkerítésen18:02 Letartóztatták az orosz "ítéletnapi" parancsnoki repülőgép kifosztóját17:30 Meg akartak erőszakolni egy nőt a gödöllői HÉV-en, de ellenállt - kirabolták, betörték az orrát17:11 Pentei-Pfendtner Antal budakeszi jegyző és családjának kálváriája17:03 Németországban sem akarnak véget vetni a zárlatnak16:35 Müller Cecília "rendkívül jól van"15:52 Történetek a kórságokról, a biológiai fegyverekről, a gonosz vírusokról és a még gonoszabb oltásokról15:44 Cigány hagyományápolás Kistarcsán is15:36 Elismerte a Gazprom, hogy meghiúsulhat az Északi Áramlat-2 megépítése14:53 Tibi atya: a Mi Hazánk jelenleg az egyetlen politikai párt, amelyik tesz valamit a kisvállalkozói és a munkásosztályért14:18 GKI: az ország 19 megyéjéből 14-ben országos átlag alatti volt a nettó kereset 2019-ben
24 óra legolvasottabbjai

Publicisztika, Tanulmányok ::

Bulányi atya: az Ószövetség nem Isten igéje - a nemzet templomában is elhangzott

Reklám

Az Ószövetség nem Isten igéje - Bulányi Györgynek ezt a gondolatát talán érdemes megszívlelnünk a kereszténység legnagyobb ünnepén. Gyurka bácsi halála alkalmából is ezt a tanítását emeltem ki az Országgyűlésben, amikor napirend után szóltam "Bulányi György, a Bokor közösség eretnekséggel rágalmazott alapítójának tiszteletére" címmel nem sokkal mandátumszerzésem után. Áldott húsvétot kívánok a magunkfajtáknak! - írja Facebook-oldalán Novák Előd.
Portálunk még egy aktualitását látja a kérdésnek: Mirkóczki Ádámnak a zsidósággal kapcsolatos, meghökkentő gondolatai után érdemes megfontolni Bulányi Görgy álláspontját is. A kommunista rendszer ismert katolikus ellenállója 60 éve titkon hordozott gondolatait adta közre. Alább a Magyar Mérce 2007. áprilisi számának egy cikke, melyet a Kuruc.info alább 2007. július 5-én közölt:

Bulányi György 1919. január 9-én született Budapesten. A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-német szakos diplomát szerzett, 1943-ban szentelték pappá a piarista rend tagjaként. Piarista gimnáziumokban tanított, ’45-ben Debrecenben fogott hozzá a Bokor nevű kisközösség szervezéséhez, amelyet a korabeli hatóságok illegális, államellenes szervezkedésnek minősítettek. ’52-ben az elvtársak – bár az ügyész halált kért a fejére – végül "csak" életfogytiglanra ítélték. ’60-ban szabadult amnesztiával, ezután szállítómunkásként kereste kenyerét. Miután a Bokor bázisközösség tagjai az Állami Egyházügyi Hivatal Bulányinak küldött üzenete ellenére sem hagytak fel a katonai szolgálat megtagadásával, 1982 márciusában a Lékai-inkvizíció állami nyomásra eltiltotta a pátert a nyilvános misézéstõl, megint csak életfogytiglan. Kifogásolt tanításait a püspöki kar a Hittani Kongregációhoz terjesztette fel. Ennek prefektusa, Joseph Ratzinger bíboros (ma XVI. Benedek pápa) egy kompromisszum után mentesítette az eretnekség vádja alól 1997-ben. Azóta ismét misézhet, ha akad olyan merész plébános, aki meg meri hívni templomába.Már Jézus működése után mindössze száz évvel felmerült a pogányokból lett keresztényekben az a gondolat, hogy meg kellene szabadulniuk az Ószövetség terhes örökségétõl. Markionnak hívják azt a kisázsiai s Fekete-tenger melléki, Szinopé nevű városban született és pogány görögbõl lett keresztényt, aki elvetette az Ószövetség haragvó és igazságot tevõ Istenét már a második század elsõ felében. Az akkori keresztény közgondolkodás azonban más volt, mint Markioné. Saját apja, Szinopé püspöke közösítette ki õt.

Magam nagyvonalúan átlépem a szentmise elsõ olvasmányát, mely rendre az Ószövetséget hozza. Még a másodikat is, és csak az evangéliumokról beszélek. Ezzel máris kései utódja volnék a 21. században a 2. századbeli Markionnak. Vállalom ezt a helyzetemet, és újra felvetem, hogy nem volna-e jobb, ha egyszer s mindenkorra megszabadulnánk attól, hogy az Ószövetség is az Isten igéje. Azzal vetem fel, hogy bizonyos vagyok abban, hogy ezt a műveletet a keresztény vallások aligha fogják valaha is elvégezni. Aligha, mert kétezer esztendõ hagyományát nemigen lehet kiiktatni a történelembõl.

Zoom
Mégis fel kell vetnem a kérdést, mert e hagyomány hatására rendre úgy gondolkodunk, ahogyan Jézus Istene nem gondolkodik. Nem rosszabb ez a hagyomány, mint más népek hagyománya. De mégis, az Ószövetség egy nép, a zsidó nép eredetmondája, nemzeti kultúrája, Jézus elõtti kultúrája. S Jézus azt mondta magáról, hogy mindazok, akik õelõtte jöttek, tolvajok és rablók, és nem hallgattak rájuk a juhok. Õ az ajtó. Aki ezen, rajta keresztül megy be, az üdvözül és talál legelõre (Jn 10,8-9). Hogyan tehetjük ezek után meg, hogy mindörökre megnyomorítjuk Jézus tanítását azzal, hogy egy Jézus elõtti nép és kultúra szöveggyûjteménye után ugyanúgy odatesszük a liturgia szavát, mint Jézus szavai után: Ez az Isten igéje.

Kispap koromban volt egy társam, aki öt évvel járt fölöttem. Már növendékként bölcseleti és teológiai doktorátust szerzett. Nem volt akárki. Meg is örökíteném nevét: Gerencsér Pistának hívták. Nem szerzett szaktanári diplomát magának, gimnáziumainkban hittant tanított. Ha tán nem is gondolta, de Markion tanítványa volt õ már elõttem. Egyszer mondta is nekem: Nem tanítom tovább az Ószövetséget, Benedek Elek Magyar mese- és mondavilágát fogom tanítani az iskolában. Megtette-e? Nem tudom. Hamar elsodorta elõlem az élet. Már ’48-ban kiment Amerikába, s ott folytatta piarista életét, ’90 nyarán még találkoztam vele Buffalóban. Értitek a lázadását? Azt gondolta, hogy a magyar kultúra eredetmonda-világa is ér annyit, mint a zsidó kultúráé. Lehet, hogy nem ér annyit, de valamennyit ér azért. Minden nép eredetmondája ér valamit. Mennyit? Hát annyit, amennyit érhet az, ami Jézus elõtti. Tolvajok és rablók írták.

Egyik Bokor-beli testvérem – szintén tanár, biológia szakos –, Dõry Pista mondta, hogy teljesen értelmetlen dolog a gyerekeknek történelmet tanítani az iskolában. A történelem arról számol be, hogy miként változtak a határok. Például a Kárpát-medencében határt húztak az utolsó másfélezer esztendõben az avarok. Messze Nyugatig, és túl Bécs táján is. Aztán leverte õket a német-római császár, s határát Keleten a Duna vonalánál húzta meg. Aztán következett honfoglalásunk, s a határt ismét Nyugatra toltuk a Lajta és a Fischa folyók közé. Aztán jöttek a törökök, és Mohács után háromfelé szakították határokkal az országot: hódoltságra, erdélyi fejedelemségre és a király országrészére. A felszabadító háborúk visszarendezték a határt a szentistvánira. S végül Trianonban tíz felé vagdosták hazánkat. A nyertesek mindig hõsökrõl beszéltek, saját magukról. A vesztesek mindig adót fizettek mint háborús bűnösök. A nyertesek mindig pusztították a földet és népeiket. Ami Budán dicsõség volt, az Sztambulban, Moszkvában, Bécsben gyalázatnak minõsült. Ami Sztambulban, Moszkvában, Bécsben dicsõség volt, az Budán minõsült gyalázatnak. Más és más dicsõséget tanultak Buda meg a többi város iskoláiban a gyerekek. Ami azonos volt, az csak a föld és a népek pusztulása, akármi is számított dicsõségnek vagy gyalázatnak itt vagy amott. Kérdem ezek után, hogy értitek-e már, amit Jézus mondott: Akik elõttem jöttek, mind tolvajok és rablók.

Tessék egy palesztin, azaz filiszteus szemével olvasni az Ószövetséget, s benne Dávid dicsõséges harcait a filiszteusok ellen. Az õ szemükben az a gyalázat, maga. S ha magyar szemmel olvasom, akkor micsoda? Egy szomorú tény: ezt csinálják a királyok, az urak. Mit? Pusztítják a földet és a népeket. De hát csak ez van az Ószövetségben? Nemcsak ez. Még sokkal rosszabb is. Hálazsoltárok, melyekben megköszönik Istennek, hogy az õ segítségével tudták pusztítani a filiszteusokat meg az egyiptomiakat, mert tudvalevõen Isten fojtotta bele õket a Vörös tengerbe, és mert megint csak tudvalevõen örök szeretettel szerette népét, a zsidót. Akik Jézus elõtt jöttek, mind tolvajok és rablók.

És igazán nincs más az Ószövetségben, csak Isten segítségével végrehajtott tömeggyilkosságok? De van, hiszen az Ószövetséget is Isten képére teremtett emberek írták, akik tudták Isten igéjét, hogy jó kisfiúknak, jó kislányoknak kell lennünk. Van benne ének a szerelemrõl (Énekek éneke), van benne Tízparancsolat, van benne templomépítés, van benne istendicséret (Az Úr az én pásztorom, nem kell félnem). Van benne az a jó is, ami az emberben és annak bármilyen vallásában is megtalálható: az, hogy jóknak kell lennünk. De az egészet elborítja a határkiigazítás, a tömeggyilkosság és az ehhez adott isteni segítség. Értitek-e Markiont és engem, akik azt mondjuk, hogy mindenképpen meg kell szabadulnunk az Ószövetségtõl? És értetek-e engem, amikor mondom, hogy alighanem sohasem fogunk megszabadulni tõle? Miért? Mert hiába tudjuk, hogy jóknak kell lennünk, azért a hazánkat csak meg kell védenünk, és vissza kell szereznünk, amit elraboltak tõlünk. Mert a románok a Tiszáig akarnak jönni, mi pedig nem hagyhatjuk, hogy Moldovában kipusztuljanak a csángók… Mert a spanyol és a francia földnek sértetlenek kell maradnia, s a baszkok sohasem nyugodhatnak bele, hogy spanyolok és franciák tiporják a megszentelt baszk földet… És mert a spanyol és a francia és a baszk Isten azonosul az õ népével, miként a zsidók Istene is azonosul a zsidókkal. Még ha az egyházak vezetõsége azonosulna is Markionnal, mi akkor is ragaszkodnánk a magunk magyar, román, spanyol, francia, baszk Istenéhez. Mindahány nemzet van a földkerekségen, mind azonosul a maga Istenével, amely azt mondja ellenségeinkre, hogy üsd, vágd, nem apád.

Mert nemcsak azok a tolvajok és rablók, akik Jézus elõtt jöttek, hanem azok is tolvajok és rablók, akik Jézus után jöttek. A Jézus után nem más, mint a Jézus elõtt. Nincs különbség elõtt és után között. S ha van, az legfeljebb annyi, hogy a Jézus utániak már sokkal fejlettebb tolvajok és rablók. A multik ma már úgy veszik el a nemzeti vagyont, hogy határt sem kell módosítaniok, anélkül is ki tudnak fosztani minket.

S mivel így van, ezért én vállalom, hogy Markion nyomába lépek, s azt mondom, hogy amíg van Ószövetség Jézus táborában, addig naponta tanuljuk az Írásból nemcsak azt, hogy légy jó, hanem azt is, hogy légy tolvaj és rabló és légy tömeggyilkos. Olyan kereszténységrõl álmodom, amelynek szentmiséiben van változatlanul három olvasmány. A harmadik az evangélium. Az elsõ a világirodalom, s benne mindaz, ami rárímel Jézus tanítására. Meg is van már az ideiglenes olvasókönyve. Hamvas Béla Anthológia humana című gyûjteménye vagy pedig Sík Sándor és Juhász Vilmos könyve: A Szeretet breviáriuma című. Megtalálhatók benne a Jézus elõtti és Jézus utáni világ jézusi hangjai. Azoké, akikre figyelnünk kell. Mondjak neveket, akinek írásait találom e két kötetben? Mondok: Hermész Triszmegiszthosz, Buddha, Lao-ce, Konfu-cse, Hérakleitosz, Platón, Szókratész, Marcus Auréliusz s a Jézus utáni világ énekesei: Benedek és Ferenc, Erazmus és Mórusz Tamás, Pascal és Angelusz Sziléziusz, Tolsztoj és Dosztojevszkij, Böll és Grass… Vég nélkül sorolhatnám. Nagyon figyelnénk a templomokban mise alatt, ha ezeknek az írásait hallhatnánk elsõ olvasmányként.

S mi lenne a második olvasmány? Hát részletek Wass Albert A funtineli boszorkány című regényébõl, Szabó Lõrinc Vang-An-Si-ja, Sinka Virág balladája s mindaz, amit az évek hosszú során hallhattatok idézni tõlem. S ez lenne az egész világon? A magyar irodalom? Dehogy is ez lenne. Minden nép tudja, hogy jónak kell lenni. Minden népnek vannak avatott tollú írói, akik nem csak ószövetségi gyilkos Istent tudnak dicsérni, hanem tudják Jézus Istenét is magasztalni, a jézusi szeretet Istenét is. Csodálatos kórus lenne ez. Lopkodnánk más népek harmadik olvasmányaiból, s betennénk a mi második olvasmányaink kötetébe.

S akármennyire is lehetetlennek gondolom, hogy leváltjuk az Ószövetséget, s a második olvasmányt, mégis elmondom és leírom ezt, mielõtt meghalok. Talán majd ha fejre áll a multik világa, elkövetkezik egy jobb kor, amely tudni fogja, hogy bizony nem készítjük az Úr útját addig, amíg hangozhat a szentmisében az is, ami Jézus elõtti, a tolvajok, a rablók és a tömeggyilkosok hangja. Amen.

Bulányi György
(Megjelent a Magyar Mérce 2007. áprilisi számában)

Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Szavazás
Állítólag növekszik az oltási kedv hazánkban, kampányt is indít a kormány. Ön kérte már, vagy kérni fogja az oltást?
» Igen» Nem» Még nem tudom, de meggyőzhető vagyok» Még nem tudom, de inkább nem

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2021 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready