Akár André Goodfriend, a budapesti amerikai nagykövetség ügyvivője hazarugdosása idején, most Colleen Bell amerikai nagykövet washingtoni utazása előtt is kitört a vita: vajon magánéleti okokból látogat az USA-ba Bell, vagy annak hivatalos oka van. És, mint Goodfriend esetében, aki messze nem magánügyileg hagyott itt bennünket Lipótváros nagy bánatára, nagy a valószínűsége, hogy Bellt nem a sógor vagy teknősbékája meglátogatása viszi haza éppen azután, hogy hosszú hónapokig tartó hallgatást követően nekirongyolt a magyar kormányzatnak.
 |
A helyzet meglehetősen kusza. A Zsindex.hu természetesen - mint mindig ilyenkor, most is névtelen forrásokra hivatkozva - a budapesti amerikai nagykövetség hivatalos verzióját támogatja a magánéleti okokból történő látogatásról.
Csakhogy a Washingtonban, a Capitolium dombján tegnap, november 4-én történtek nem egészen ezt mutatják. "Magyarország nagyon értékes NATO-szövetséges, így van? Miért van akkor, hogy a kapcsolatok több hónapi látszólagos javulása után azzal a Magyarországgal, amely nyugati demokrácia és NATO-szövetséges, az Egyesült Államok nagykövete úgy döntött, hogy ki nem provokált támadást indít Magyarország ellen?" – kérdezte Jeff Duncan republikánus képviselő az amerikai kongresszusban Victoria Nuland helyettes külpolitikai államtitkártól.
Nulandról tudni kell, hogy a legundorítóbb zsidó neokon férgek egyike. Férje az a Robert Kagan, aki azért rágott be egyik korábbi könyvében egész Európára, mert szerinte az európaiak a Vénusz bolygóról jöttek, míg a harcias amerikaiak a Marsról. Márpedig, mint tudjuk, egy neokon tevékenysége csak abból áll, hogy hangosan üvölt háborúért egyrészt hadiipari haverjai érdekében, másrészt azért, mert imádja a mások rovására történő vérontást.
Nuland volt persze, aki egy nyilvánosságra került kijevi telefonbeszélgetésben az Európai Uniót elküldte a halál f…-ba, mert az szerinte nem mutatott elég harciasságot Moszkvával szemben.
A naponta megjelenő Magyar Idők nevű hivatalos unalom (példányszáma a kemény háromezret éri el úgy, hogy előfizetői fele az állami szférából rekrutálódik) azt írta - minden bizonnyal helyesen -, hogy Nuland, az európai ügyekért felelős államtitkár elégedetlen Bell-lel, mert az nem volt elég kemény a magyar kormánnyal szemben.
A balliberális sajtó hagyományosan hempereg amerikainagykövet-imádatában. Szemükben és nyálukban az USA itteni helytartója a bölcsesség és a Magyarországról való mindentudás megtestesítője. Merthogy azok a legalaposabban gyűjtenek adatot, sajtóinformációt, küldenek remekbe szabott jelentéseket Washingtonba arról, hogy nálunk mi folyik és a többi.
Hogy mindez mekkora marhaság, és mennyi az esetlegesség egy amerikai nagykövet esetében, főként akkor, ha az politikai kinevezett, vagyis azért kapta posztját, mert sok pénzt csúsztatott az adott elnök kampánygyűjtői zsebébe, az a szintén politikai kinevezett Eleni Kounalakisnak az USA-ban májusban, nálunk nemrégiben megjelent könyvéből (Nagykövet Asszony – Három év diplomácia, díszvacsorák és demokrácia Budapesten) derül ki. Ezt a könyvet a hazai csúszómászók az égig magasztalták. Pedig érdemes a könyvbe nekünk is beleolvasnunk.
A 92. oldalon ezt írja:
A patkó közepén, a helyek több mint kétharmadát betöltve helyezkedett el a Fidesz/KDNP-tagok tengere. Rájuk nézve jöttem rá, hogy sem a követségen, sem Washingtonban nem fogtuk fel teljesen a párt óriási győzelmét. Minket elsősorban a Jobbik foglalkoztatott, de akkor láttam, hogy a jobbikosok, bármilyen fenyegetően néztek is ki fekete mellényükben, parányi csoportot alkottak a Fieszhez képest.
Néhány sorral lejjebb pedig mindezt megerősíti:
Amikor visszatértem a követségre, behívtam Jeff Levine-t és Paul O’Frielt.- Uraim, azt hiszem, tévedtünk – mondtam nekik. – A legnagyobb sztori ezen a választáson nem a Jobbik, hanem a Fidesz. Nemigen van, ami visszatartaná őket.
Vagyis azért, hogy az amerikai zsidó lobbi elvárásainak eleget tegyen, az amerikai nagykövet a 2010-es választások előtt végig aggódta itteni hivatali idejét a Jobbik miatt, mielőtt kiderült, hogy a „nagyobb veszélyre”, a Fideszre kellett volna figyelnie. (Tudjuk: Jobbik = antiszemitizmus.)
 |
Hogy milyen veszélyeket is rejtett a Fidesz (ellentétben egy szoci választási győzelemmel, amikor Amerikából nézve az élet csupa csuhaj), az már a következő oldalon kiderül. Kounalakis berezelt, mert a parlament „vízválasztó törvényt” hozott, amely lehetővé tette az egykori magyar területen élő magyar nemzetiségűeknek, hogy magyar állampolgárságért folyamodjanak.
Riasztottam Washingtont, megkérdeztem, aggódnunk kell-e emiatt. A válasz nemleges volt; sok országban, köztük az Egyesült Államokban is létezik a kettős állampolgárság intézménye, és nem mondhatjuk meg Magyarországnak, hogy ki lehet és ki nem lehet az állampolgára.
Röhej. Mint látjuk, Amerika Magyarország-politikájában igen sok az esetleges elem. A lényeg: mind a radikális jobboldaltól, mind a középjobbtól félni kell a Szabadság téren.
Egyébként hogy mennyit ér az egész Kounalakis-könyv, azt az arról jóval májusi megjelenése előtt napvilágot látott legelső recenzió foglalja össze a legjobban. Az amerikai Kirkus Review idén február 3-án ezt írta a kötetről a bírálata utolsó mondatában:
Lúdtalpas és a legnagyobb részében öncélú számvetés.
Garantálható, hogy ha majd Colleen Bell magyarországi szolgálati idejéről könyvet ír, az legalább annyira lesz lúdtalpas és öncélú, mint Kounalakisé. És hogy e két lúd harca az Orbán-disznókkal milyen véget ért, azt sejteni lehet: a két oldalon nem lesz átlényegülés. Marad minden ott, ahol 1990-ben elkezdődött: a magyar jobboldalt gyűlölő hivatalos Amerika, az ottani zsidó lobbi ízlése és akarata szerint.
Epizódok ezek a történések, melyeket nem érdemes túlbecsülni. Goodfriend és Bell között pedig csupán annyi a különbség, hogy az előbbi zsigerből csinálta, amit csinált, az utóbbi hollywoodi producerként ereszti a szájából a szappanhabot.
Hjalmar Sakk - Kuruc.info
