Pár napja Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszter évértékelőt tartott. Pár pozitívumot leszámítva (a Kőrösi Csoma Sándor- és a Petőfi Sándor-ösztöndíjprogramon túl) megdöbbenve olvastam, hogy a miniszter úr a nemzetpolitika talán legsikeresebb évének kiáltotta ki 2015-öt, azt az évet, amikor tovább folytatódott a magyarellenes lépések sorozata a Kárpát-medencében.

Elég arra gondolni, hogy Beke Istvánt és társait petárdabirtoklás kapcsán meghurcolták, az autonómiáért kiálló csíkszeredai és gyergyószentmiklósi polgármestert kicsinálták, eltávolították, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen ugyanúgy tart a balhé, mint eddig, 25 év után még mindig a kétnyelvű táblák borzolják kedélyeket, az autonómia ügyében érdemi előrelépés nem történt, egyes városokban még tüntetni sem szabad, és még sorolhatnám. A jelenlegi, téves politikai út folytatásával éveken belül újabb százezrek olvadnak be a többségi nemzetekbe, vagy tűnnek el a magyar nemzet testéből. A tömbmagyar területeken élők is veszélyben vannak, nem beszélve a szórványban élő hányatott sorsú nemzettársainkról. Értük nem sokat tesznek, évről évre egyre többen tűnnek el a tradicionálisan magyar élettérből, ahol évszázadokon át őseink vérrel védték és építették Hazánkat. Külhoni nemzettársaink a propagandán és vállveregetésen túl nem érzik maguk mögött az érdekeikért bármi áron kiálló erős magyar kormányt.

Semjén Kelemen Hunorral, aktuális legjobb barátjával

Visszakanyarodva Semjén gondolataihoz, furcsának tartom, hogy a nemzeti megmaradás helyett azt hangsúlyozta, milyen gazdaságfejlesztési tervek, „tőkeinjekciók” valósultak meg egy-egy régióban. Azt mondta, szárnyalnak a tót-magyar gazdasági kapcsolatok. Naivan hozzátette, hogy ez majd „megágyaz” a nemzetiségi kérdések rendezéséhez. Teljesen felelőtlen hozzáállás. Megkérdezném a miniszter urat, hogy mire alapozza ezt az optimizmust. A kisantant országai az elmúlt évszázadban pár apró kivételtől eltekintve, soha nem tartottak be semmilyen kétoldalú vagy éppen nemzetközi megállapodást, nem tettek gesztusokat az elrabolt területeken élő magyarok felé. Felvidék kapcsán a hurráoptimizmusában elfelejti megemlíteni, hogy mekkora botrány kísérte „szlovák barátaink” részéről Szávay István országgyűlési képviselő irodanyitását, megfeledkezik a felvidéki kisiskolák bezárásának kérdéséről, csak hogy néhányat említsek azon problémákból, melyek kiegészítik az eddigi sort. Megállapítható, Felvidéken is romlott a magyarság helyzete.

Délvidék és Kárpátalja még rosszabb helyzetben van, hiszen a nemzeti elnyomást még a katasztrofális gazdasági helyzet is nehezíti, sőt az úgynevezett Ukrajnában még háború is folyik.

Semjén, sajtótájékoztatója végén kitér a magyar-magyar politikai kapcsolatokra is. Arcpirítónak tartom azt a hozzáállást, amit a kormányzópárt Erdéllyel kapcsolatban képvisel. Emlékszünk arra, hogy az RMDSZ-szel való rossz viszony kapcsán a Fidesz hathatós segítséget adott az ellenpólus, a Magyar Polgári Párt megalakulásához. Éveken át építették őket, majd amikor az MPP az RMDSZ-szel szemben alulmaradt a választásokon, egy másik alternatívában gondolkodtak, így a Tőkés László nevével fémjelzett EMNT-re alapuló EMNP-t támogatták. Azért, hogy az első Fidesz-partner MPP ne zavarjon sok vizet, az RMDSZ szárnyaként lehessen működtetni, vezetőjét, Szász Jenőt megkínálták egy zsíros állással, ő lett a Nemzetstratégiai Intézet vezetője, ezáltal lemondott a pártvezetői tisztségéről.

Az okos megszólalások méltó reakciót váltanak ki

2015 végére a Magyar Kormány már hivatalosan is felvállalja az újabb pálfordulást: „nemzeti parancsként” tekintenek az RMDSZ támogatására, hiszen fennáll a veszélye annak, hogy nem jut be magyar képviselő a bukaresti törvényhozásba. Óriási hiba, hiszen magáért beszél az, mit ért el az RMDSZ 25 év bukaresti jelenléttel. Lehet, hogy éppen az hozná el az ébredést, ha lenne egy „üres” ciklus, hiszen esélyt adna a tisztulásra. Ennek kicsi a valószínűsége, mert 5% alatti eredmény esetén is nagy esély mutatkozik az RMDSZ parlamenti jelenlétére, hiszen a bukaresti törvényhozás számukra találta ki az alternatív bejutási küszöböt (az a szervezet is mandátumhoz jut, aki legalább négy választókerületben 20% fölötti eredményt produkál).

Ahelyett, hogy a helyi politikai teret meghagynák az erdélyi magyar közösségnek (döntsék el helyben, hogy kik képviseljék őket), sajnálatos módon pár évente partnert váltva, a magyar kormánykörök beleszólnak az erdélyi és úgy általában a külhoni magyar közösségek politikai tevékenységébe. Teljesen helytelen az a hozzáállás, hogy pillanatnyi érdekek mentén, partnereket váltva beavatkoznak egy-egy közösség politikai döntésébe, hátráltatva egy esetleges tisztulási folyamatot, majd egy igazi nemzeti összefogás esélyét. Ugyancsak szomorú, hogy egy-egy ilyen döntés milyen hatással van a helyben működő civil szervezetek, illetve külhoni közösségeinkben szervezett programok támogatásában, mely gyakorlatot végérvényesen meg kell szüntetni.

Bízzunk benne, hogy 2016 nemzetpolitikai szempontból nem lesz a tavalyinál „sikeresebb” év!

A semjéni nemzetpolitika egy friss büszkesége a sok közül: Oláh fogságban marad Szőcs Zoltán is, mert a magyarokkal megtehetik